2011. szeptember 20., kedd

Megvan a repjegy. :D

737-700
E-mailben megkaptam a repjegyem.
Most fogok először repkedni, de azt hiszem kiteszi egy darabig majd.
  Szóval csütörtök reggel 6:15 kor indul a gép Budapestről.
  Egy Boeing 737-700-as. 


Majd irány Amsterdam. Egy laza 2 órás repülés bemelegítésnek.
Ott lesz vagy 4 órám mire átszállok. Sanszos hogy nincs mozi a váróba, pedig lenne időm még egy filmre is. Na majd valahogy eltöltöm az időt.
Fél kettő-kor ismét beszállás, majd irány Detroit. 


Egy Airbus A330-300-al. Ez picit hosszabb lesz úgy hozzávetőlegesen 8 óra 30 perc.  

Majd megint 2 óra várakozás, és indulás Miamiba. Majd röpke 3 óra múlva ottani idő szerint este 9 kor (itteni szerint hajnal 3 kor) oda is érek.

 





Röviden a készülődésről.

Augusztus 31.-én volt az orvosi vizsgálódás.
Alapvetően nem vészes, csak reggel 6:45-re kellet odaérni, a koránkelés meg nem esett valami jól.
Ja meg előtte kellett tüdőszűrőre is menni, mert annak az eredményét már vinnem kellet.

Aztán a szokásos, papírok töltögetése, hol angolul, hol magyarul.
Később a doki is hajlandó volt befáradni, majd megnézte van-e kezem lábam azt ennyi.
Majd minták leadása. Vagyis nem egészen, mert a vérmitából egyet én is kaptam. Mármint nem szuvenírként, már hát ugye azt bármikor tudok magamnak is csapolni.  
:D
Szóval nekem kellet az egyik kórházból a másikba vinnem a saját vérem. Vicces. Ilyen ez a magyar egészségügy, már ezen is spórolnak.
Azután meg a szuri.
:) Nem volt vészes igaz a legrosszabbra készültem fel, hogy majd úgy érzem mintha lerohadna a kezem, de nem. Ja egyébként valami MMR-t kaptam. Akit érdekel mi az, az keressen rá a wikipedián.

1 héttel később mentem a leleteimért, majd vittem be a közvetítő céghez. (Dunarapszódia)
Ők elküldték a Carniválnak, hogy jó vagyok-e nekik vagy nem. (mint később kiderült szinte tökéletes)

Majd augusztus 13.án nagykövetség.
Mielőtt mentem volna, még egy online kérdőívet is ki kellet tölteni. Fel is lehetett tölteni képet így nem kellet helyben sok pénzért csináltatni.
Annyira nem volt vészes. Poén az egészben, hogy amíg a követség előtt vártam (mert hogy meghatározott időpontot kapsz, addig vagy úgy kb 3 emberke is odajött hogy ez milyen tér, meg hogy az ki? Mármint a szobor a téren. (persze angolul beszéltünk) (egyébként szabadság tér, és Ronald Régen-nek van egy szobra ott)
  De miután bementem a nagykövetségre, na onnantól senki nem beszélt hozzám angolul :)
hehe.
Belépés után reptéri biztonságot túlhaladó átvizsgálás, mobil elkobzás, majd széles vigyorral betessékeltek, a váróba. Egyszerű, semmi különös, még zászló sem volt. Szóval olyan mint egy bankban. Csak sokkal gyorsabban elintézik a dolgokat. Másnap már hozta is a futár a vízumot.