A családfotózás

A rájasimogatás

A rája beach

Iryna

A simogatás

Jan 17.

December 30.

Rég jelentkeztem. Igazából nem sok kedvem meg erőm maradt irogatni. Meg hát minden nap majdnem egyforma.
A karácsony mintha nem is lett volna. Mivel már vagy 1 hónapja fel van díszítve a hajó így semmi változás nem ért. Ugyan úgy dolgoztam. Napsütésben majdnem leégtem. Annyi volt, hogy a fotós osztályon volt ilyen titkos karácsony dolog. Kihíztuk a másik nevét egy dobozból (mint a kis iskolában) aztán 30 dolcsiért kellet valamit venni. Volt kívánságlista ha valaki nem akart csalódni. Alapvetően nem sok értelmét láttam mivel nem nagyon ismerjük egymást, meg csak munkatársak vagyunk. Mind1 szerencsére én csak visszakaptam a lóvét. Ja annyi, hogy az ajándékozás úgy volt, hogy mindenki letette a csomagot az asztalra aztán mindenki felvette a sajátját. Így nem is derült ki, hogy ki kit húzott.

Szilveszter az holnap lesz, miután elhagyjuk a kikötőt New Orleansból. Annyira nem izgat a dolog. Lehet lesz valami személyzeti buli nem tudom nem néztem. Sajnos nem az a jó fajta bulik amiket megszoktam Budapesten. No meg a haverok sincsenek itt.

Az első napon a beszállást kellett fotózni. Igazából azt szeretem csinálni, meg jó is volt a kics csapat. A vége felé készítettünk 1-2 művész fotót egymásról, meg a háttérben lévő hídról. Hatalmas köd volt az nap. Kb 20m-30mes látótávolság. Szóval a hídból igazából nem sok mi látszott. Ez az út az utolsó az évben és mivel el kellene érnünk az elvárt szintet ezért a főnök egy másik horvát fotóst betett a helyemre, mondván oda kell egy jó fotós. Én meg kaptam egy másikat, egy másik helyszínen. Igazából nem bántam meg, mert jobb a helyszín is, meg a hátteret is jobban kedvelem. De alapból nem értettem vele egyet, másrészt a srác meg csak kamu fotós. Mármint egyrészt csak munka neki, másrészt meg több képet készít mint lehetne, csak mivel második szerződéses, így nem figyelik mint engem.
A formal night, azaz öltönyös est vagy valami ilyesmi lehetne a neve. Szoval az nap neki talán lehetett 450 vagy több képe, nekem meg 250 körül ha jól emlékszem. A poén az, hogy a falon ahol a képeket úgy tesszük fel, hogy az ugyanarról az családról, párról készülteket egymás mögé tesszük, na ott kb mindenkinek egyforma volt a lefoglalt terület. A másik lengyel gyakornoknak, (aki mellesleg kedves srác) 340 képe volt még kevesebb helyet foglalt. De aznap este persze a főnök ott pattogott nekem, hogy én vagyok a utolsó, meg mit csináljunk, hogy több képem legyen. De azt kb minden 1,5 órában. A legnagyobbb poén, hogy az eladásom meg pontosan megegyezett azzal a sráccal akit a helyemre tett, mondván, hogy ő jobb. Na ennyit erről, meg a számokról. Azért számít a minőség. Ja me meg láttam 3-4 képet amit visszaküldtek, mert akartak belőle másolatot is.

A legnagyszerűbb a hétben, hogy vettem egy fényképezőgépvázat. A vicces az egészben, hogy az elmúlt 3-4 alkalommal a városban, csomót mászkáltam, hogy találjak olyan boltot ahol van ez a gép, és nem kit-ben azaz objektívvel együtt. Meg persze neten is nézegettem. De valójában itt volt a hajón. Van egy Belarus nemzetiségű csajszi Iryna a fedélzeten aki nem fotós, de hobby-ja az. Már 4 éve dolgozik itt. Szóval neki volt meg, és mivel akar venni egy jobbat, ezért eladta. Így egy alig használt gépet vettem. De olyan mintha a dobozból vettem volna ki. Ja egy Canon 7D-t vettem. Már jórég kinéztem, és egyszerűen tökéletes. Baromi gyors, okos, pontos már csak lencse kell hozzá. Tegnap progressoban délelőtti szabadnapom volt. Így kitudtam próbálni. Mivel Iryna gépe csak 2 hét múlva jön meg így ideadta a 17-55 canon f2.8-as lencséjét USM-mel (ultra hang meghajtásos autófókszmotor), ezért tudtam használni is. Mint mondtam hihetelen gyors. Imádom.

Ja meg voltam egy kisebb túrán vagy minek nevezzem. 15 dolcsi volt. Kocsival elvittek egy sós gödröcskékhez. A víz vörös volt, az alja meg tisztán csak só. A képeken majd látszik. Utána megnéztünk egy kisebb Mayai romot. Igazából ez egy központi épület együttesnek nevezhetnének mai szemmel. Van egy rész ahol a papok laktak. Aztán egy áldozó oltár (itt embereket áldoztak fel) meg egy tánctér. Itt rituálé szerűen járták az esőtáncot. Meg persze kis templom, meg lakások. Lehet nagyobb volt anno, és ez valami falucska közepe lehetett, ezt nem tudom. Sajnocs a híres Maya épületet ez (hát fogalmam sincs hogy kell írni) csicsenyiczá-ban van. Elég messze, és csak 4 re ért volna vissza a busz, nekem meg 4 től már dolgozni kellett mennem. Hátha legközelebb le tudom csúsztatni. Szóval ott körbenéztünk aztán egy ilyen privát tengerpartra mentünk, ahol elvoltunk egy kicsit, majd vissza.
Jó volt kicsit kimozdulni, meg látni valamit Mexikóból.

Jan 4.

Egyre jobban telik az idő amit nem bánok. A szilveszter is elmúlt. Annyira nem volt érdekes, csak kicsit más. Este 10 leengedték a kívánság lufikat. Ennek az a lényege, hogy a nap folyamán mindenki a saját kívánságát beleteszi a lufiba, majd felfújva a hálóba dobja, ami a nagy átrium felett van kifeszítve. Majd este azt leengedték, és mint akik már részegre itták magukat hatalmas kiabálás közepette agyontapossák a lufit. Ezzel véglegesítve a szertartást, hogy í kívánság teljesüljön. Mi este 11-ig melóztunk aztán éjfél előtt 10 perccel volt a találkozó. Én kicsit hamarabb felmentem a fedélzetre, hogy készítsek pár képet, meg minek üljek a szobában ha már buli van odafent. Hát lehet jobb lett volna. Felmentem a 10.re (ennek egy része szabadtér, meg itt vannak a medencék, buli). Majd megláttam az egyik magyar csajszit aki pincérként dolgozik itt. Mondom odaköszönök neki. A pincérek meg ingyen pezsgővel rohangáltak. Megkérdeztem az egyik pincért, hogy elvehetek-é egyet. (mert hogy az csak a vendégeknek van-é vagy nekünk is lehet. ) Persze azt mondta, hogy nyugodtan. Majd odamentem Alízhez (a magyar pincér), hogy koccintsak vele. Ennyi, aztán még megkérdeztem mikor végez aztán mentem is onnat. Melletünk meg 3-4 méterre ott ált a hotel director vagy valami hasonló nagy főnök. Akivel alapvetően mindig széles mosoly közepette köszönt amikor a folyosón munka közepette összefutottunk. Hát most nem mosolygott. Mondom odamegyek hozzá is illően boldog újévet kívánni, erre elkezdi, hogy ez nem vicces, meg hogy ez a pezsgő a vendégeknek van. Mondani akartam neki, hogy bocs de megkérdeztem de ezt se hagyta, csak hogy húzzak innet el vagy hívja a biztonságiakat, meg hogy holnap beszélni fog a menedzseremmel. Mondom jóvan akkó azé nem köll sírni. Meg valamit mondott Aliznek is.
Másnap beszéltem Alízzel, mondta, hogy utána valamikor munka vége felé odament hozzá aztán elnézést kért tőle, meg azt is hogy kicsit be volt baszcsizva a főnök. Hát azóta se hallotam semmit az esetről a főnökömtől, szóval akkor azt hiszem az ügy lezárva.

Majd lementem a galériába a megbeszélt időpontra. Na ott meg a főnök kezdett pattogni, hogy ő nem megmondta, hogy formal cuccban lehet csak felmenni a fedélzetre. Mondom a fotós fekete nadrágom van rajtam, csíkos ingben vagyok, mint amilyen a fotós is, csak kicsit modernebb szabásban, vékonyabb csíkokkal. JA hogy alatta van egy poló? Oh bocsi.
Na de hál istennek a haza megmentve. Utánnam még 3 srác jött, ellenben azok tényleg farmerban, meg polóban voltak. De megint én voltam a hülye. Sebaj. Úgyérzem akármennyire fejlesztem magam, csak hülyén halok meg. Na mind1 valahogy túlélem ezt is.
Majd fel a fedélzetre. Hát mivel azért kellett várni a többiekre így kb 10-re értünk fel. Aztán 9-8-7 .  éjfél. A számláló 2012-áll. A hajó csak trombitál, meg trombitál. Ne de nem úgy mint a kis papír trombita. Ott a fedélzeten. Kb mintha 3 kamion állna. Baromi hangos ám. Aztán sikoltozás, ölelkezés. Persze volt tömeg, de mivel mi voltunk az utolsók így mi áltunk a végében így nem nyomott minket senki.
Azután irány a személyzeti bár = Mirage bár. Ott hát ilyen házibuli jellegű kis party volt. Nem éppen európai zene. Azért ott elvoltam egy kicsit. Ismerősökkel pacsizás, ölelkezés a lányhaverokkal. Majd felmentem a vendég diszkóba. Na hát ott is hasonló volt, de szerencsére 2-3 zene után váltás volt. El is tűntek hirtelen a fekete bőrűek, és átvették a parkettet a dolgozók. Ott azt hiszem úgy 3-ig eltopogtam. Kicsit táncoltunk Edinával a magyar fotóssal. Meg 1-2 filippínó leányzóval akikkel sokat vagyunk 1 helyen munka közben.

Szóval alapvetően nem volt rosz, de nem annyira különleges mint annó a színházban. (pedig akkor is dolgoztam)

Tegnap előtt meg kaptam egy nem is tudom minek nevezzem. Mert annyira komoly mint egy figyelmeztetés, de papír van róla. Ami nem kerül bele az aktámba. Csak ha nem változik semmi akkor kapok egy figyelmeztetést ami viszont igen.
A lényege, hogy mindent kritizálnak benne amit lehet. Igazából a főnök menti a saját seggét, mivel jön majd a nagyfőnök a csónakra így ha valami nem tetszik neki akkor lebegtetheti ezt a papírt, hogy ő pedig megmondta.
Szóval probléma volt a minősége a fotóimnak, a mennyisége, az hozzáállásom, a viselkedésem, a galériában nem probálom eladni az utolsó csavarig mindent. Magyarul nem tukmálom a dolgokat a vendégekre.
Ja meg, hogy a munkatársamnál kevesebb képet csináltam. Nézzük csak ezt egy picit. Alapvetően nem tudom mi jogon lehet összehasonlítani egy 3,4. szerződéses fotóst egy 3 hónapossal. Másrészt vannak kedvelt és nem annyira kedvelt hátterek. Harmadrészt az aminózus eseten én egyes fotósoknál többet csináltam, csak annál nem aki mellettem ált.
Én nem akartam megkérdezni mert tudom, hogy valami oknál fogva úgymond támogatja azt a fotóst. (talán mert gyerekkori barátja annak a fotósnak aki már jórég óta a carnivalnak dolgozik, és jelenleg az esküvői tréningeket tartja. ) Szóval hogy nem-e többet csinál mint amit lehetne, de egy másik megkérdezte. Persze a válasz az hogy nem. Mert az a szabály, hogy ha pár akkor 3 közös, 2 egyedüli a nőről 1 meg a pasiról. Ha család akkor max 7. Na most a múltkor igazgattuk a képet és találtam olyat, hogy vagy 20 képet csinált egy családról. Nagypapával, nagymamával, gyerekekkel, nélkülük szóval minden variációban. Ennyit arról hogy nem csinál több képet.

Mind1 már nem izgat ha ad warningot akkor ad. De várom már a február végét amikor elmegy ez a dinka. Aztán meg a március végét. Ammor meg a másik nagymamának becézett csajszi megy el. Tőle is kivagyok. Mondhatni ő a főnök alatt a következő, de nagyon nincs türelme. Másrészt meg ha valamit nem úgy csinálsz ahogy ő szokta akkor az szar, és te vagy a hülye, majd rohan a főnökhöz árulkodni, hogy ez így meg úgy. Meg még egy másik fotós csajszi megy majd el márciusban, de őt kifejezettem kedvelem. Kicsit dinka a csaj, de legalább jól elszórakozunk.

Ja a képeim minőségéről meg annyit, ha a vendég úgy jön oda hozzám, hogy csináljunk egy nagy közös képet megint, de most nem 17, hanem 21 emberel, mert a tegnapi nagyon jó lett. Meg párszor jöttek aztán mondták, köszönik most nem akarnak képet, de tegnap, vagy előtte nagyon jó képet csinálta, és köszönik szépen. Meg volt olyan is aki, aki mondta hogy nagyon figyelmes vagyok és hogy minden apró részletre odafigyeltem. . . Szóval akkor ne mondjon nekem semmit a minőségről. Ja meg hogy „hú mekkora árnyék van a hátteremen”. Mondom ez egy nagy csoport volt, „de itt a másikon is van ” ki fogja megvenni ezeket a szarokat. Csak mert volt egy kis árnyék. Ma a galériában pontosan ugyan akkora vagy erősebb árnyékot láttam a kedvelt fotósánál is. Szóval nem érdekel az egész.

Jan 9.

Ma délelőtti szabadnapom volt, van. Gondolkodtam, hogy kimenjek a városba vagy ne, de úgy voltam vele hogy először alszom aztán majd kimegyek ha. Hát nem. Úgy egy óra körül sikerült ágybakerülni, és most fél kettő (délután) kor ébredtem, ami akárhogy is nézem 13 óra. Szóval egy kicsit fáradtvoltam. Mondjuk az is igaz, hogy nem csak a munka miatt. Van itt valami vírus szerűség. Legalább is miköztünk sokan estek ugyan abba a torkgyulladásos betegségbe. Nekem is már vagy 1 hete fájdogál. Igazából pont formal night-on volt a legrosszabb. Teljesen be voltam rekedve. Még nem jutottam túl rajta, de 1-2 nap és minden oké lesz.
Ezen a krúzon megint matricázás, takarítás, képek kirakodása a kirakatba volt a ráadás munka. Ez most 4 napos volt, így a formal night után Cozumelben voltunk. Amikor formal nighton fotóztam odajött Iryna, hogy van-e kedvem holnap elmenni ráját simogatni? Először nem értettem, hogy meg mint. Hogy ez most ilyen céges rendezvény, vagy fizetős. Elég elfoglalt vagyok ilyenkor, szóval megbeszéltük, hogy este még beszélünk, meg én is megnézem a beosztásom.
Aztán mivel matricázáson voltam, így délután 4 kor kellett csak kezdenem, de 10 kor volt egy gyakorlat a hajon.

Ennek igazából annyi lényege volt, hogy mindenkit leellenőriztek, hogy a helyén van-e, tudja-e a dolgokat. Tőlem megkérdezték a hídnak (így nevezik a pilóta fülkét) a számát, meg a különleges csapatnak, amit akkor kell hívni ha valaki nagyon túlsúlyos, és nem tud felmenni a lépcsőn, vagy ilyesmi. Aztán megint ácsorogtam a helyemen, majd arra jöt valami tiszt megint. Aztán az ajtóból visszajött, hogy csak úgy miért ne kérdezzem tőlem ezt azt. Végül csak azt kérdezte mi van ha találok egy elveszett gyereket. Aztán fel kellet menni a kijelölt gyülekező helyre, majd onnat elvezettek a daruhoz ami beleteszi a mentőmatracot a vízbe.

Szóval utána egyből mentünk a rájákhoz. Mint kiderült csak ketten megyünk, mert akik még jönnek azok 1órával később tudnak jönni. Azaz 3an. A főnöke, meg még 2 valamilyen vezető.

Szóval kicsit érdekesen éreztem magam. Meg az egész teljesen ingyen volt. Koktélok is meg valami mexikói étel. Palacsinta tésztába rejtett csirke hozzá nacsosz, meg valami zöld izé.
Egész ehető volt, azt a zöld izét kivéve. Igazából közel volt kb 5 perc taxival. (ezt sem én fizettem, pedig visszafelé egyedül jöttem, mert én 1 órával hamarabb kezdtem) Szóval ez egy kis hangulatos a parton lévő hely. A vízben van egy kisebb rész elkerítve, hogy nehogy elszökjenek a ráják. Volt ingyen net is, de a gépet nem vittem. Iryna netezett egy keveset, addig én meg kipróbálhattam a másik objektívet ami neki van. Na hát ez egy 70-200mm 2.8f L usm IS lencse. Először is nagyon nehéz, másrészt hihetetlenül jó lencse, (harmadrészt aranyára van kb fél milliós). Miután Iryna ráhagyta a netezést elkezdtük egymást fotózni felváltva. Eszméletlen jól éreztem magam. Volt még valami zöld állat is ketrecben. Nem kaméleon, de valami olyasmi, azzal is fotózkodtunk.
Az nagy poén volt, amikor  egy kisseb púpon a vízben, (de a teteje már kilógott belőle) na ott „pózoltam” kis túlzással. Szóval ott topogtam mezítláb mire a vízből előtipegett egy rák. A teste elégé vöröses színű volt. Hát kis híján a frászt hozta rám. Eléggé meglepődtem. A fene se gondolta, hogy itt ilyenek vannak.

Majd utána rája simogatás, meg etetés volt. Először nem mentem be, csak fotóztam mivel annyira nem vonzott a dolog, majd Iryna kijött a vízből, és kis híján bezavart hogy márpedig én ráját dogok simogatni. Aztán nem sokkal később én el is jöttem.
Annyit még el kell mondjak, hogy Iryna nem rég óta fotózik. Szóval arra kért, hogy segytsek neki, meg tanítsam kicsit. Mert hogy látta a képeim futólag meg amiket ott is csináltam, azok is nagyon tetszettek neki. Szóval ha máskor is lesz hasonló esemény akkor is mindenképp szeretné ha mennék vele. Vagy csak úgy New Orlinesba. Csak várni kell még 1 hete mire megjön az új fényképezője. Nekem is meg kellene rendelnem a lencsét csak mivel nincs visa kártyám így nem egyszerű az eset.

Egyébként meg elvagyok. Nem stresszelem magam. Nem érdekelnek a számok. Csak csinálom ahogy tudom. Ha kapok valami figyelmeztetést mert kevés nem érdekel. De ha véletlen haza küldenek az sem. Szóval így most jó.
Másrészt most kicsit esemény dús időszak elé nézünk. Ebben a hónapban 2 ember is elmegy a következőben megint 1 aztán márciusban meg sok. Beleértve a főnököt is. Sajnos az a lengyel srác is elmegy akivel együtt kezdtünk. Sajnálom pedig jól elvagyunk. Mind1 az biztos, hogy továbbra is tartani fogjuk a kapcsolatot.

Azt el is felejtettem írni, hogy még a legelején kb 3 krúzon volt egy incidens. Pontosan nem tudom mi volt, csak hogy a hajóra visszafelé jöttem New orlinesba, és amikor a bejárathoz értem akkor egy nőt bilincsbe verve vittek el a rendőrök. Kicsit furcsa volt, mert tudom, emlékszem, hogy fotóztam is.

Ja meg itt amerikában nagyon divat, hogy ha valakinek van valami különleges ünnepelni valója akkor ilyen szallagot viselnek, mint a szépségverseny győztesek. Pl 21 éves szülinap, édes 16, vagy leánybúcsú. Ja meg koronát boldog születésnap felirattal. Ha pasi akkor meg egy hatalmas medált. . . .

Na ennek a napnak is vége. Most lett vége a megbeszélésnek. Az elvárt pénzt elértük, de a bonuszt nem. Annyi hogy megnéztem az eladási lapot amin kiderült, hogy 47 képemet vették meg azokból amiket a formal estén csináltam. Mások amikkel össze lehet mérni az kevesebb volt. Mert pl a lépcsőssel nem lehet mert azt viszik mint a cukrot.

A mai nap nem volt valami forgalmas. Most vannak a nagy meccsek (amerikai foci) és ha meccs  van akkor azt nézik is (meg üvöltöznek, meg ugrálnak) szóval tényleg meg vannak őrülve érte. Szóval ma este is meccs volt. Azonban ezek jóval hosszabbak mint a rendes foci meccsek. Ilyenkor sokan mezben rohangál, vagy csapatszínű sál, sapka, szóval mintha stadionban dolgoznák.

Jan 12.

Megint Kozumelben vagyunk. Eszméletlen fáradt vagyok megint. Reggel a hátsó hídon fotóztam. Alapvetően ez nem fárasztó mert nem annyira forgalmas, de valami hihetetlen meleg volt. Az a bárányfelhős tikkasztó napsütés. 5 perc után úgy izzadtam, mintha szaunába lettem volna. Na ott voltam vagy 2 és fél órán keresztül.
Aztán gyors evés, átöltözés majd indulás fotózni.
Nem ez nem munka volt, vagyis nem Carniválos. Legutóbb, amikor a rájáknál voltunk akkor ott volt a főnöke a vállalatnak. De ez valami nagy cég. Szóval látta a képeket aztán tetszett neki. Pár nappal később meg Iryna megkeresett, hogy nem-e csinálnák az egész családról képeket, merthogy írt neki levelet amiben ezt kérdezte. Aztán mondta, hogy akkor elvinnénk a lencséket aztán fotóznánk egy kicsit. Mondom miért ne, csak nem tudom a beosztásom, de aztán az is passzolt. Szóval a reggeli meló után egyből kimentünk a kikötőbe, ahol már ott vártak egy jeep-el az egész család. Majd irány a másik oldala a szigetnek. (kb 1 óra elég hogy kocsival körbeutazzuk, szóval nem nagy.) De így csak kb 30 perc ha keresztül megyünk rajta. Addig mondott 1-2 dolgot, hogy alapvetően most a legenyhébb az idő. Május a legmelegebb. Meg hogy a másik oldal nagyon lapos. Nincsenek fák, inkább csak bokrok, mivel az év jelentős részében ott erős szél van. De épp most nem az az időszak van. Szóval mikor odaértünk, hát meseszép sziklás rész volt.

Fotózás szempontból erős kontrasztos napsütéses idő volt, mondhatni a legrosszabb portré fotózásra, de hát ezt adta a jó isten mára. Aztán elkezdtünk fotózni. Vagyis inkább elkezdtem. Irynának még sok tanulni valója van. De mivel volt 3, egyébként tündérien aranyos kislányuk szóval velük vigyázni kellett a sziklás részen, meg kezdtek nyűgösek is lenni egy idő után. Szóval 10 perc megint kocsikázás, majd a homokos part. Hát nem kell mondjam, hogy festői szépvolt. Na ott már a lányok is nagyon élvezték. Nem beszélve a nyílt óceánból érkező hatalmas hullámokról. Lett is egy csomó kép. Úgy 700 körül. Azért is ilyen sok, mert ugráltak a hullámokban, meg rohangáltak, szóval sorozatmódban próbáltam elkapni a megfelelő pillanatokat. Meg küzdöttem a napsütéssel. De végül is úgy 60 nagyon jó kép lett.

Szóval én nem tudom, hogy hogy van ez, de akárhova megyek mindig valahogy úgy alakul a dolog, hogy csak megismerkedek valami főnökkel. Aztán felkérnek fotózni.

Jan 15.

Ma reggel megint az új turistákat fotóztam. Aztán meg portré. Annyi történt még, hogy a legnagyobb főnök meglátogatott minket, de nem jó szándékból. A decemberi hónapunk elég gyatrára sikerült azt azé. Aztán megnézte ahogy dolgozunk. A poén, hogy megismert. Mivel az előző hajómon ott volt 1 krúzig, szóval találkoztunk már. Sokat nem beszéltünk, mivel én melóztam, ő meg csak 2-3 órát volt itt talán.

A másik, gondolom hallottatok a csónakról ami lefeküdt az olasz partoknál. Szóval a kapitány beszélt kicsit róla aztán 1 perces néma megállással tisztelegtünk a történtek előtt, a halottaknak, meg eltűnteknek.

Ja meg annyi hogy megint jött a főnök, hogy milyen jó eladásaim voltak az elmúlt krúzon.
Annyira nem hat meg. Holnap megint ott fog pattogni nekem a nyakamba, hogy mér csak ennyi kép van? . . .  Az is hidegen fog hagyni.