A fedélzeten - On The Board: május 2012

Április 16.-a

Ma elment az Indiai fotós srác. Egyébként meg a beszállást fotóztam, meg portrét. Semmi különös nem történt. Vagy hát nem lepődök meg ha időnként betalálnak a részegek aztán ökörködnek nekem ott. Most volt egy rövid megbeszélés. Végre (mivel az elmúlt 2 alkalommal nem) kaptunk bónuszt is. Meg állítólag fejlődtünk képügyileg is.
Szóval Dave lelépett így szokásosan volt egy búcsú buli. A személyzeti bárban voltunk. Volt rendelve kis eszegetni való csirkecomb, garnéla rák, csípsz, meg valami kis tekercsben valami cucc hozzájuk meg massza. Meg persze ittunk is mintha muszáj lett volna. De alapvetően semmi különös nem volt.
Ellőtte este még volt egy kabin buli is. Igazából a főnök vetetett piát estére, aztán este vol egy gyors megbeszélés, majd meginvitálta a csapatot az egyik fotós kabinjába (nem a sajátjába ) A srácok meg csak pislogtak, hogy mi van. Azt gyorsan elszaladtak rendet csinálni a szobába aztán mentünk. Hát nem nagy kabin de voltunk vagy 10-en. Ott is elfogyott egy üveg Black Label meg valami vodka. De hát sírtunk annyit hülyéskedtünk, meg hoztunk ennivalót az esti konyháról. Pizza meg csípsz, meg csirke comb. Ha jól tudom nem szabadna ételt behozni a kabinba, de mindegy. Aztán valaki valószínűleg nem tudott aludni, mert ránk hívták a biztonságiakat. Vicces volt. Csak benézett a srác mert hely már nem volt hogy be is tudjon jönni. A főnök meg kérdezi, hogy úgy nézek ki mint aki eszik? Persze a fél csirkecomb logott ki a szájából a kezében csipszel. A srác is megvolt lepődve, hogy itt mi folyik, meg hát ott volt egész fotós részleg szinte. A hab a tortán, hogy a barátnője ( vagy mi mer nem tom pontosan, mert kicsit bonyolult az ügy) meg ott feküst félig rajtam. Persze mikor belépett hát próbált kicsit távolságot csinálni köztünk, de nem sok sikerrel, mivel hely az nem sok volt amint mondtam. A srác alapól is barmira féltékeny rám, mert sokat vagyok együtt Milenával. (ja ő a kolumbiai akivel van 1-2 közös kép a facebook-on).
Szóval ennyi, hát azóta is érdekesen néz rám a srác.

Mivolt még? . . Semmi nem jut eszembe. Jah Előző alakalommal ki tudtam menni mert csak reggel dolgoztam, így voltam a NO-i városparkba. 2x akkora mint aNewYork-i. Szoval kell még egy jópár alkalom amíg körbejárom. Legutóbb, csak a botanikus kertben voltam, mert annyira futotta az időmből. Szerencsére nagyon szép idő volt, és így áprilisra már egy csomó minden feléledt. Volt látnivaló rendesen.

Ja az előző krúz végén fehér háttérrel fotóztam. Most először. Vártam is nagyon. Régóta vágytam rá. Annyi nehézség volt, hogy utolsó nap volt szóval előtte a kiöltözős estén egy fehér bőr kanapéval, meg egy másik napon csak simán, de fotóztak már. Szóval vendégeket szerezni kicsit nehéz volt. (eleinte) Szóval a korai fotózáson ami 5-órától 6-ig tart. Nem volt valami jó. Eléggé idegesítettek a fényeim. Nem tudtam beállítani rendesem, a padlón a háttér meg már nagyon koszos, magyarán ronda. Szóval a második körben elkezdtem használni egy vörös selyemszerű anyagot, így azon ültek. Így már sokkal jobb volt a fotó, és elkezdtem játszani az emberekkel. Mivel nem kellet törődnöm, semmivel. Teljesen szabadnak éreztem magam, mintha magamnak fotóznák, se betanult póz, se idióta háttér. Sikerült 1-2 nagyon jó képet csinálni. Aztán mivel ezek szinte azonnal kimennek a falra, mivel utolsó nap, így gondolom a vendégek is látták, mert az utolsó körben, már jöttek is hozzám, hogy na ők is akarnak velem képet. Lett egy jó csoportképem is, ami a főnöknek is nagyon tetszett, mondta, hogy mintafotónak való. Meg miután bezártunk ott kellett lenni kicsit a galériában, amíg a show véget nem ér, és vendégek még nem mentek keresztül rajtunk.
Pont ott voltam amikor az egyik csajszi, (én nem tom hány éves lehetett, de 22-nek is kinézett) épp ott volt a képemmel, és gondolom az anyjának könyörgött, hogy vegye meg a képet, mert az kell neki. Meg hogy kifizeti ( mivel a galériában csak a hajós mágneskártyával dolgozunk, nem készpénzzel ) csak vegye meg neki. Szóval ez jól esett, hogy amikor az amerikaiak is sokallják az árat akkor is ennyire kellet neki. Mondjuk tényleg jó lett. Olyan szexis póz volt. Meg hát a leányzót is csinosnak mondanám. A kollegám is mondta, hogy nagyon vitték a képeimet.

Na megyek eszem valamit. Ilyenkor este éjfél után nyit az esti konyha.

Holnap megint lesz pózolós oktatás, meg formal night. (kiöltözős este. )

Április 23. – A hetedik hónapban.

Még megvagyok. Igazából talán az elmúlt 2 krúz volt a legnehezebb lelkileg. Mondjuk úgy, hogy mélyponton voltam. Köszönhető, hogy már több mint féléve vagyok itt. Értem már miért van az, hogy 6 hónapos szerződések vannak. Mert utána már annyira lefáradsz idegileg, meg azért testileg is, hogy már munkát sem tudod úgy végezni. De mivel gondolom az első szerződés mindenkinek, új izgalmas ezért szokták az első szerződéseseket 8 hónapra tenni, ők (mi ) még kibírjuk. Na azért annyira nem vészes. Különben is, én itt leszek még egy kicsit, szóval nekem 10 hónap, azaz még 3. Ha gyorsan elröppen majd.

A másik ok, meg hogy a Edina a (magyar kollégám) hazamegy. Szóval neki ez az utolsó.

Így sokat beszélt ő is a hazamenetelről. Meg hát én is sokat gondolkodtam, hogy akkor pontosan mikor is menjek haza. Mert kéne pihenő a suli előtt is azért.

Egyébként a legutóbbi NO-ban felszállt egy magyar fotós srác. Szóval nem maradok egyedül. Meg a múltkor jött egy másik magyar srác, de ő a recepción dolgozik.
Ja meg szerencsére az ázsiai fotós csaj is lelép. Már nagyon kivan bukva a csajszi. Mi . . hát már nem is tudom, de kb 2-3 hónapja tuti nem beszélünk. Szerencsére a beosztásom valahogy mindig ú úgy alakult, hogy nem kellet a közelébe mennem. Utána meg még 2 fotós fog május 5.-ig bezárólag lelépni. Remélem azért jönnek is, mert ha nem nagy gond lesz. Különösen most NO-ban, mivel ketten is lelépnek egyszerre.

Egyébként meg lassan kezd alakulni a csapat. Kezdünk megint bónuszt kapni, nem sokat, de azért valami. Jaj a múltkori úton kaptam 10 dolcsi borravalót. Igazából nem csináltam semmit. Volt a család, aki nálam fotózkodott, aztán ott hagyta az anyuka a kistáskáját, én meg betettem a háttér mögé, mert ha rákérdeznek akkor vissza tudom adni, de ha előlhagyom valaki más viszi el. Szóval aztán egyszer csak jöttek a 20-on éves gyerekek aztán rákérdeztek. Utána persze megköszönték azt elmentek. Majd visszajött az anyuka azt ott hálálkodott nekem, hogy mennyire köszöni, meg hogy mindene benne volt a hitelkártya, meg minden. Mondom, én nem sok mit csináltam, aztán kezembe nyomta a 10-est meg elkezdett ott ölelgetni. Mondom jóvan jóvan elág lesz már na, még elsírom magam. : )

Ja a legutóbb Cozumel-ben meg a belvárosi kikötőben voltunk. Elmentünk 2 munkatársammal a kedvenc étterembe. Megint csirkét ettünk, meg 1-2 koktélt. Jó idővolt, csak kezdett sötétedni, na de azért mert a nap ment le. Hanem mert jött az eső, de valami kegyetlen mód leszakadt az eső. Ott neteztünk, de vagy 1-órán keresztül szakadt. Majd mikor visszafele indultunk, akkor esett, de nem szakadt. John-al mezítláb mentünk, mivel bokáig érő víz volt, de ahogy leértünk partmenti útra, ott már folyó volt. Mivel oda lejt a város. Az út mellett, meg vannak kis lépcsők amik levezetnek a tengerhez, na ott kis vízesések voltak már. Van 1-2 kép, remélem jó lett, mert telefonnal lett csinálva, és még én sem láttam.

Ma progresso-ban nekem kellett beöltözni elefántnak. : ) Vicces egy dolog, ugyanakkor nem egyszerű. Egyedül fel se tudom venni. Szerencsére, csak 1 órát kel kint állni, ugrálni, bohóckodni a kinti 31 fokos melegben. Szerencsére van egy kis beépített ventilátor, különben biztos az ájulás. De alapvetően élveztem. Jöttek az emberek, ott ölelgettek, a gyerekek meg csillogó szemmel bámultak, de volt azért 1-2 aki inkább a másik irányba szaladt. : ) De nem azé mer kancsal volt.

Alapvetően nincs bajom az új főnökkel. Igaz sokan nem szeretik a csapatból. Igazából meg van a perui stílusa, mint az első főnökömnek. Szóval ha valamit nem csinálsz jól, megyarul nincsenek meg a számok, vagy késel, akkor először lebasz, majd, olyan beosztást kapsz ami büntetésnek minősül. Pl az egyik kolléganőmnek a fedélzeten kellett fotózni NO-ban. De mivel esett, így nem nagyon voltak fent, így csak 60 képe lett a 140 helyett. Persze, hogy kiakadt. Majd másnap megint felküldte fotózni, amikor nem is szoktunk. Csak hogy meglegyen a képei. Hát igen esős volt de azért a 60 az tényleg kevés. Mondjuk ha 90-100 az oké azt még le lehet nyelni. A másik, meg hogy pl Jenifer még gyakornok, és folyamatosan a legutolsó, mármint amikor portrékat fotózunk neki szokott a legkevesebb lenni. Gondolom ezért is küldte vissza most, hogy szedje össze magát.

Április 30.
Lement megint 2 krúz. Az 5 napos végén, meg elment a magyar kolléganőm. Kicsit érdekes érzés volt, mert hát csak honfitárs volt, másrészről azért meg csak 6 hónapon keresztül minden nap együtt dolgoztunk. Meg szerencsére a másik is elment. Lehet ha még marad 1 krúzt felpofozom, na de lelépett. Tényleg annyira el van magától szállva, hogy az félelmetes. Na nem is írok többet róla mert csak felidegesít.

De jött egy magyar, srác, meg egy mexikói lány is. Meg nem nagyon ismerem őket.

Tehát a legutóbbi 4 napos meg az az előtti 5 napos is nagyon jól sikerült. Igaz ma azért kaptunk rendesen az esti megbeszélésen, hogy nem fejlődünk, meg hogy nem használunk egy csomó pózt amiről beszéltünk.

Ennyi, azaz nem sok mi történt velem.
Ja legutóbb voltam megint a parkban. Semmi különös leírandó nincs, sok sok öreg tölgyfa, meg kacsa minden felé. Meg van egy kis stég ott meg egy hatalmas banda sirály.

Nem hiszem, hogy megyek oda többet. Túl sokat kéne gyalogolni a másik felébe, maximum a múzeumot nézném meg, de az meg annyira nem vonz, igaz művészeti szóval lehet ráveszem magam. De a művészethez meg nem értek.

Ennek a krúz vége sok változást fog hozni. Majdhogynem kicsit félek tőle. Mármint sajnálom a dolgot. Az egyik kedves kolléganőm lép le Lize. Észak Afrikából. (nem nem sötét bőrű, tiszta európai). Nagyon kedves, sok vicces pillanat köt össze, de egy rossz sem. Igazából van egy srác, meg volt egy másik csajszi is Észak Afrikából, de mindannyian jó fejek.

Tehát lelép, meg egy másik fotós srác is, akit viszont nem bánok. Akkor ott van Éva aki az étteremben dolgozik, meg ráadásul az egész táncos csapat is hazamegy. Onnan is ismerek egy jó párat, persze csak haveri szinten, de akkor is a buliban el szoktunk dumálgatni, vagy épp a liftben.
Akkor a múltkor még a kapitány is elment. Vicces egy fazon volt. Ha épp nem volt szolgálatban, akkor bézbólsapkában meg fehér 1,5x akkora polóban, meg papucsban mászkált a személyzeti részen.

Ja meg várok egy kisebb csomagot. Következő NO-ban. Szóval azért várom is hogy leteljen.
Azt hogy mi az az titok. : ) Majd ha hazamegyek kiderül. Persze itt a blogot is kiegészítem majd, de csak miután hazamentem.

Na időközben meg május lett. Kellemes majálist mindenkinek. Üdv a tengerről.

2012. május 3., csütörtök

Április

Április

Április