Hétvége

Hotelban. Október 7

Alapvetően a következő 4 nap hasonló volt mint eddig. Tesztek, oktatás, munka, meg alvás időnként. Volt előadás is a szemét feldolgozásról, minél kevesebb energia felhasználásról, szóval ilyen „zöld” előadás. Majd el aludtam rajta. Rendesen küzdöttem, hogy véletlen nehogy leforduljak a székről. Persze időnként azt se tudtam miről van szó, mert erőm nem volt már angolról értelmezni, meg azért volt 1-2 ismeretlen szóhasználat is. Sebaj csak meg kellett hallgatni.
Ezúttal volt lehetőségem kimenni Keywest-be. Szép kikötő az is, csak sokkal több idő kellene hogy körbe lehessen járni.

Majd conzumel megint.
Szerencsére elég viharos volt az idő így a hajó késett. Nekem meg vízálló, meg pár méterig vizaalatti kamerákat kellet volna árulnom a kiszálló vendégeknek, de mivel kellett mennem egy oktatásra így pont csak annyi dolgom volt, hogy várakozok.
Mikor kikötöttünk akkor is szakadt az eső, persze senki nem akart kimenni. A peron tóoldalán meg egy másik carnival hajó álldogált.
A oktatás után ki tudtunk menni. Ekkor ültem be a egyik ávézóba és vettem 4$-ért egy kapucsinót, amihez járt ingyen internet. Ekkor tettem fel az első írásom.
Szerencsére a gépem is túlélte a kapucsínót, bár neki nem esett jól.
Ugyanis az történ hogy ölemben a géppel neteztem, amikor inni szándékoztam.
Csak mivel a kedves kiszolgáló a pohár tetejét úgy tette rá, hogy közben megnyomta a poharat, így ki tudott folyni miközben én normálisan ittam. A mellettem ülő fiatal hölgy szolt hogy gáz van, mivel ő is kapott a szétcsapódó finom italból.
Na most szinte a billentyűzetembe folyt, persze a monitor is kapott. Aztán meglett a lyuk is a pohár és a tető között, na utána már tető nélkül ittam. Viszont a folyadék befolyt a gépen lévő egérgombok alá is. Így kb fél óráig (gondolom amíg ki nem száradt) nem működtek.
De azóta minden oké szerencsére.

Tegnap megvolt a „diploma” osztó. Kaptunk egy carniválos mappát amiben benne van, hogy elvégeztük ezt a sulit. Ott voltak még a pincérek meg s séfek is azt hiszem. Meg persze a hajós kapitány, meg 2 fő emberke a hajóról. Majd utána munka, majd este egy kis iszogatás. Ott volt aki ment el vagy aki ismerte azt aki épp elmegy, Volt egy kisebb magyar sarok ahol elvoltunk mi európaiak. Az este elég morcos volt az oceán. Eléggé vicces volt. Kicsit úgy mentünk a hajón, mintha beittunk volna. Persze ittunk is, de a magasabb részén a hajónak ahol a személyzeti bár van (7.en) ott már eléggé érezhető volt hogy billeg a csónak.

Ma reggel 8 körül kellett a kabinkulcsot leadni, a táskát leadni, várni az papírokra. Aztán várni, hogy beengedjenek a tulajdonképpen országhatáron miamiba. Majd utazás ide a hotelba. Ide is értünk 1 órára. Mindenhol rengeteget kellet várni.
Ma holnap pihenő, vagyis inkább azt mondom, hogy nincs munka, mert ha már itt vagyunk kimegyünk a városba körbenézni.
Vasárnap reggel 5 kor kell lent várnom a buszom amivel átvisznek egy másik kikötőbe.
Mert át kell szállnom a másik hajóra.

Trópusi vihar! (Szombat) október 8.

Tegnap este 5 körül elindultuk. Megkérdeztük hogy a legjobb megoldás, bejutni a városba, persze a taxit ajánlották a recepción. (mint kiderült tömegközlekedéssel könnyen olcsón is be tudtunk volna menni, na de most már mind1. Ketten a Tamással (másik magyar fotós kolléga) bementünk downtown-ba. Ez egy kis része Miaminak. Akartunk menni egy történeti múzeumba, de már bezárt mire odaértünk.  Majd elmentünk egy „hazai” étterembe. Azaz egy burgerking-be. Itt azért tényleg nagyobbak a méretek. 1 whooper, vagy hogy kell írni féle hamburgerrel, meg egy nagyobb adag sült krumplival jól laktam. Meg mivel ez egy menü volt, ezért járt hozzá egy pohár üdítő is. Ami inkább egy vödör volt mintsem pohár.

Körbesétáltunk egy nagyobbacska területet. Egészen hihetetlen ez a város. Gyönyörű, el tudnék itt élni azt hiszem.  Hatalmas felhőkarcolók alattuk éttermek ahol esetenként élő zenekar, ilyen  Jezz szerű. Majd sötétedés után eléggé elkezdett villámlani, mi nem is gondoltunk bele, hogy menni kellene valamerre. Majd egyszer csak a távolban lévő kikötő eltűnt, és azzal a lendülettel elkapott minket egy eléggé erős zivatar. Egy nagyobbacska felhőkarcoló alatt meghúztuk magunkat. Vagy 40 percig esett. A kocsik meg már tengelyig gázoltak a vízben. Aztán szép lassan alábbhagyott. Odábbmentünk vagy 300m-t mire megint elkezdett. Ekkor lett elegünk belőle. Hideg nem volt, de így nem lehet várost nézni. Szerencsére 10 perc után nem esett. Majd elmentőnk még egy parkba aztán hotelba taxival, úgy este 10 kor értünk vissza. Igaz kb kicsivel kevesebb mint 30$ ba került a taxi, de úgy voltam vele, lehet soha többet nem lesz rá alkalmam megnézni a várost. Amit egyáltalán nem bántam meg.

Mégsem megyünk ki a városba. Rettenetesen esik és fúj a szél. Egész nap ilyen, igaz hol erősebb, hol gyengébb de hogy nem fog sütni az is biztos. Kár pedig, szerettem volna úszni egyet a miami beachen. Talán ha úgy alakul a jövőben, még megtehetem. Ha más nem majd nászútra eljövök ide. (már ha lesz olyan). Most úgy áll a helyzet, hogy épp nem esik, de 30% hogy hurrikán lesz belőle.

Ja igen itt a hotel étteremben ettem garnéla rákot. Eléggé íztelenre sikerült, de chili szósszal, meg ketchup –al egész ehető volt.
Az ablakom a reptérre nyílik. Egyfolytában szálnak fel a repcsik. Szerencsére az ablak gondolom a hőszigetelés miatt valamilyen szinten hangszigeteltek is, így azért a zaj egyáltalán nem zavaró.

Üdvözlök mindenkit mexikóbol

Megérkeztem.

Először is. Jelenleg offline vagyok. Nem tudom mikor tudom majd felteni a netre, ezért mindent idővonatkozást a maihoz nézzetek. Most szombat délután kettő van.
Most jöttem vissza Nassauból, sikerült átalakítót szereznem az itteni konnektorhoz.
Mert az előzetes információkkal ellentétben nem volt európai ajzat.

Utazás Miamiba.
A Ferihegyen való becsekkolásnál voltak kisebb bukkanók, mivel nem akarta kiadni a beszállókártyámat a gép a 2. és 3. utamra de végül sikerült.
A Budapest-Amsterdam járat on ablakmellé kaptam helyet. Alapvetően felhős volt az ég, így nem sokat lehetett látni csak a „habzó” felhőt, viszont nagyon szép látvány volt a napfelkelte a magasban remélem, tudok feltenni róla képet, bár az utat nem igen sikerült élveznem. Elég rázós út volt, sokat és gyorsan váltott magasságot a repcsi.
No meg persze talán az idegesség.
A leszálás meg mint utóbb kiderült elég durvára sikerült. Se baj túléltük.

Budapestről indulás után

Amsterdamban elváltak útjaim a barátaimtól akikkel a nagy véletlennek köszönhetően utaztam együtt. A repülőtér nem kicsi ellenben a tájékozódást segítő jelek sem sok van.
Viszont volt ingyen internet amiért piros pont jár.
Mivel innen Detroit-ba mentem ami már ugyebár USA terület ezért itt rendesen átvilágítottak.
Először egy kis kérdezősködés, hogy minek akarok menni, viszek-e ételt, viszek-e ajándékot? Köszi Reni! És akkor hogy abban mi van? Majd motozás, meg valami géppel is átnéztek engem meg a kézi cuccokat.. Engem ilyen kör alakú kabin, ahol van két lábnyom felfestve a padlóra és pont oda kell állni, majd kezeket a magasba. Aztán morog egy kicsit, meg mozog valami érzékelő előtted aztán ennyi.
Kis várakozás majd beszállás. Ez már nagyobb gép volt. 2 4 2 soros ülésekkel.
Nekem a 4 sorosban a szélső jutott így nem sokat láttam ki. De amikor a greenland felett repültünk akkor kikukucskáltam, meg készítettem pár képet a jeges hegyekről.
Majd videóztam, a saját beépített tv-n nézegettem az utazási adatokat, meg persze aludtam is keveset.
Hoztak valami sajtos paradicsomos meleg ebédet lasagne félét, meg később kis pizzát.
Ezt már jobban élveztem, tudtam is aludni, meg volt egy jó pofa steward. Nagy pocakos magas faszi volt. Tele ékszerekkel, meg volt fülbevalója is. De nem tűnt buzinak, ki tudja.
Szóval mindenkivel jó pofizott, de nem csak úgy a munka miatt, hanem tényleg ilyen jellemű.

Greenland

Detroiti reptér sem kicsi. De követtem a többieket, aztán odamentünk egy biztonsági kapukhoz. Ott a tipikus kékruhás amerikai hivatalnokok voltak. Volt ujjlenyomat ellenőrzés, meg 1-2 kérdés.
Aztán a Budapesten mondottak ellentétben már itt jöttek a csomagjaink.
No mind1 megvártam, de kicsit aggódtam, mert azt se tudtam melyik az én kapum, mivel nem volt rajta a beszálló kártyámon, meg itt csak 2 óra volt az átszállásra.

Szép lassan megérkezett. Majd megint kapu. Megint, kérdések, majd megint átvizsgálás.
Cipő levétel, motozás, csomagátvizsgálás, meg engem is átvilágítottak.
Itt voltak már monitorok, így megtudtam a kapumat is. Irány a beszálló rész. Itt is már ilyen helyi metró jár az egyes részlegek között. Nekem pont az egyiknek a végén volt. Így csak 1 megálló volt, nem kellet alagút alatt átmenni a másik részre.

Majd beszállás, aztán irány Miami. Itt is elég felhős volt, meg a kapitány mondta is hogy (már nem emlékszem mi fölött) de lehet hogy kisebb viharba kerülünk. Szinte egész végig be kellet hogy kapcsolva legyen az öv, viszont ahhoz képest hogy akkora volt ez is mint az első fele annyit sem himbálózott. Csak néha remegett mint a kocsonya.  De ettől függetlenül majdnem végig aludtam. Miami fölött a kapitányra felébredtem.
Hát mit ne mondjak, csodálatos volt az éjszakai város. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szép lehet felülről.
Majd leszállás. Itt már nem vizsgálgattak. Könnyen meg is lett a csomag.
Majd meg kellett találni a transzportot a hotelba. Keresés közben egy fekete taxis leszólított, majd mondtam neki, hogy kiket keresek.
Aztán ő mondta hogy hívjam fel őket. Ez nem volt rosz ötlet csak nem volt apróm hozzá.
szerencsére egy nagyon rendes faszi volt egy kávézóban, aki odaadta a szolgálati telót hogy hívjam róla őket.
Felhívtam majd mondták hogy a második szinten várjak. Nem sokára ott lesznek.
felmentem 1 szintet aztán már ott is volt a kisbusz.
Na itt csapott pofán a párás 30 fokos meleg. Kicsit nehezemre esett a légzés.
Majd át a hotelbe. Ott megkaptam a szobát, meg az infókat hogy hol tudom megnézni, hogy mikor jönnek értem, meg hogy hogyan jutok be. (kódok meg ilyenek)
Szerencsére fent voltam. Reggel 9-kor kell lent várni.
A szoba egész tágas, és szép volt. Az ablakot nem lehet nyitni, de persze volt kondi ami miatt kellemes volt bent a légkör.
Gyorsan megnéztem a táskám, de szerencsére semmit nem vettek ki belőle.
Majd alvás. Kb este fél 11 kor.
Úgy fél 12 és éjfél között jöhetett a szobatársam. De bőven volt hely mert két két személyes ágy volt.
Reggel 7-ig aludhattam,  kb aztán össze szedtem magam, majd lementem reggelizni.

Tojásrántottát ettem, de elég ízetlen, és furcsa állaga volt. Mind1 megettük. Meg hozzá ilyan hamburger pogácsát, kis kávé, meg valamilyen muffin. A tetején valami mandula szerű dolog volt, érdekes íze volt neki, de finom volt.

Egyébként este volt valami vihar de ugy aludtam, hogy nem ébredtem fel rá, csak reggel mindenfelé pocsolyák, ja meg pálmafák.
Nem tudom miért vannak oda annyira az emberek érte. Nem annyira nagy szám.
Viszont valami féle fajta madárka odajótt az ablakomhoz, aztán kiabált valamit.
Persze ugy ahogy még madarat nem hallottam, meg olyan pöttyös volt mint a gyöngytyúk.

Az ablakból kifelé bámulva az a tipikus amerikai kép tárult elém. A sok sok pickup-os autók, a nagy autók. De ezek tényleg nagyon nagyok, hatalmasak. Nem tudja elképzelni az ember ha nem látja a saját szemével. No meg az UPS-es futáros kocsi, az iskolabusz. Amiról azt gondolná az ember hogy régen volt olyan, de nem. Ma is pont olyan mint 10ó15 éve szerintem. A tejesfurgonok nyitott oldalajtóval.

hotel ablakból

Hotel kilátás a reptérre

Irány a hotel előtér.
A busz kb háromnegyed órát késett. Sebaj, ráérek.
 Itt találkoztam az egyik fotós gyakornokkal. Ő egy Román srác. Majd egy másikkal is. Aki viszont magyar. Ó jeh. Egész jó fej srác. Asziszem 28 éves.

Utazás a kikötőbe, majd várakozás a bejutáshoz.

Beszállás a csónakba

Megint átvizsgálás. Szobaszám kiosztás.
Én jelenleg a 3.on vagyok az pont a vízfelszín felett, van, de persze nincs ablakom.
Ez jó mert nem kell lépcsőznöm sokat. Szinte mellettem van a mosoda, meg a másik irányban a fotólabor, ahol a fényképezőgépet tároljuk töltjük az akkukat, meg  ahol mindig menni kell ha kezdődik az oktatás.
A szobatársam egy indiai srác, ő is photo gyakornok.
A szoba pont jó. Elég nagy, ahhoz amire kell.

Volt eddig alapvető biztonsági oktatás, abból hétfőn kell tesztet írni.
volt vércukor, meg vérnyomás vizsgálat. Ja az orvosiból ingyen lehet hozni C és multivitamint. Meg van aszpirint, ha kell.

Volt alapvető tájékoztatás, hogy milyen képeket kell készíteni, fényképezőgép ismerkedés.
D300-al dolgozunk. Meg külső metz vakuval. Meg van fénymérőnk is. A gépek eléggé leharcoltak. De hát ezek a gyakornoki gépek. 

Mimai a csónakból indulás közben

Tegnap este körbejártuk a promenade részt. Ez egy hosszú folyosó, ahol 5-6 felállított háttér előtt kell a népet fotóztatni. Na itt csináltunk 1-2 közös képet. A gyakornoki csapatról.

Ma reggel voltunk a galériában, elmondták hogy minek mi az ára, hogyan kell használni azt a pénztárgépet. Ami tulajdonképpen, egy érintős kártya beolvasós gép.
Meg hogy nagyon oda kell figyelni, hogy ne hogy ellopják a képeket, vagy hogy lefényképezzék. Szóval ilyen szekuritis dolog is van benne.

Na meg persze be kell tanulni mi hol, van hogy ha a vendégek odajönnek érdeklődni a galériába akkor tudjunk segíteni.

Majd kimentünk a Gangway fotózást megnézni. Szerencsére csepergett az eső így nem volt annyira melegünk. 4 színhely volt. Egy egy oldalt amikor kilépnek a csónakból és a hídon ácsorognak, egy szőke fotós csajszi volt kalóznak öltözve. (ő is attól a társaságtól jött ahonnan én, csak korábban). Meg volt egy hajó kormánykerék is. Így 4 fos dolgozott ott épp.
Szóval mire a vendég leért addigra már 3 kép tuti készült lóra. Jó mi. 

Aztán kimentünk páran Nassauba, erről majd legközelebb írok, hogy milyen.
szóval megszereztem az adapter, mjad még kicsit körbe mentem a közeli részben, majd visszajöttem. Így már csak majd netes kártyát kell szereznem.
Most fél négy van, ÉS 4:45 kor megint találka.
Addig viszont elkezdem tanulni a biztonságiai dolgokat a hétfői tesztre.

Nassau kikötő

Vasárnap 1 óra.
Tegnap a galériában voltunk szinte végig. Tulajdonképpen besegítettünk. Volt amikor azt kellet figyelni hogy nehogy valaki elvigye a képet fizetés nélkül, de segíteni is kellet, hogy melyik képet hol keresse, mi mennyibe kerül vagy szimplán mi hol van a csónakban. Igaz még mi is alig ismerjük, de azért már kezdünk belejönni. Idünként a pult mögé is be kellet állni. A poén az volt, hogy valami miatt a rendszer nem igen működött, így kézzel kellet számlákat írni. Sebaj azt is megoldottuk. 2, 3 óránként volt egy kis pihenő. Meg volr amikor kaptunk fél órát az egyik (lengyel) sráccal, hogy nézzük meg hogyan dolgoznak a fotósok a promenade-on. (hosszú folyosó a hol 5-7 háttér előtt lehet fotózkodni.)
Majd kb éjfélkor elkezdtem kirakni a délutáni képeket, amiket ma reggeltől lehetett megvenni.

Ma 9:15 kor keztünk. Igaz kb 7 körül felébredtem mikor a kikötőből elindultunk vissza Miamiba. Szoval a mai délelőtti program az volt, hogy megnéztük hogyan kell öszerakni a hátteret, hogyan állnak a lámpák, és a kézi fénymérő segítségével milyen értékekre kell beállítani az egyes lámpákat.
Elég esős idő van ma. És most elég jól lehet érezni hogy mozog a csónak a hullámzó tenger miatt. Indulásunk óta elég nyugodt volt a víz, akkor alig lehetett érezni, de azért lehetett.

Majd ebéd.

Akkor kicsit az étkezésről.
Van 2 bár a Crew meg a staff, meg a tiszti. A tiszti nem tudom milyen ott nem voltam, de az ott úgy meg van terítve mint az éttermekben. A Staff ahova mi is bemehetünk, de a pincérek meg a takarítók nem. A staff és a Crew között annyi a különbség, hogy a staf-ban van pincér aki elviszi a mosatlan az asztalokról.
Alapvetően sokféle étel van. Van mindig többféle saláta, meg öntet, meg zöldség. Különböző köretek. Meg persze süti meg gyümölcs.
Nekem ízlik a konyha. Nem tudom mikor fogok ráunni, de mindig mást próbálok enni, meg megkóstolni mindent, ami nem ízlik abból majd nem eszem többet. Ma pl sajtos tészta volt, de volt benne főtt borsó is. + virsli. Meg valami lime süti.

Röviden a magyarokról.
Van egy srác a gyakornoki csoportban, van egy leányzó aki az előzőből maradt még itt, van még egy leányzó és egy srác aki pincér, és egy rendes fotós leányzó is. Szóval vagyunk egy páran. Igaz annyira még nem beszélgettünk, de majd.

Mi mint gyakornokok még kicsit meg vagyunk kötözve, se Nassauban nem lehetett volna kimenni este, de a személyzeti bárba se mehetünk még bulizni. Nem mintha akarnék. De ez van.  Lesz még rá idő, mármint remélem nem raknak ki Miamiba.

Kedd 1 óra 30 perc

Le vagyok fáradva kicsit. De inkább szellemileg, mint fizikailag. Persze fáradt vagyok, de elég jól bírom az állást.
Kicsit nehéz kitalálnom mi is volt vasárnap délután.  . . . nem . . aha talán megvan.

Oktatásunk volt.
Elkezdtük tanulni a standard pózokat a portré fotózáshoz, meg persze gyakorolni a kommunikációt. Ezzel telt el szinte az egész délután. Gyakorolgattuk a pózok beállítását, azt hogy mekkora teret kell hagynunk a képen, hogy a keret ne takarja majd el az emberkéket.
Meg a „calling”-ot azaz hogy hogyan szólitsuk le az embereket, hogyan vegyük rá, hogy beálljanak fotózkodni, majd a nap végén megkaptunk a holnapi beosztást.

4 napos út Keywest és Nassau

Keywest

Nekem az „embarking”-ot azaz a beszállásnál kellet besegítenem.
Mivel időközben reggel 7-re megérkeztünk Miamiba. Ó igen még meló előtt megkaptuk azt az okmányt amivel kimehetünk a partra. (ha elveszítjük 3000 dollár a bünti.)
Szoval utána kb fél12-kor értem oda. Ott voltunk 3.ig Van egy éjszakai háttér ahol van egy carniválos csónak. Na ez előtt kel ha lehet minden vendéget lefotózni. (persze aki arra megy, mert 2 útvonalon jutnak be a csónakra.
Minden be és kiszállás olyan mint a repülön. Mindent átvizsgálnak. Mert hát ugyebár az USA-n kívülre megy a ladik.

Utána vacsora, majd 3-4 körül ebédfotózás. (valamior megbeszéltük, hogy hogyan kell , már nem tudom. ) A cél 100 képr volt. Kb 45 perc alatt. Nem voltak valami sokan, de viszonylag rávehetőek voltak. Nekem 61 sikerült. Nem rossz.
Viszont később 6 kor is volt fotózás. Akkor már többen voltak, de megint csak 60 körül sikerült, mert nem akartak fotózkodni, ami érthető is, mivel enni jönnek. No mind1 ez nem az én dolgom. Ez biznisz. Csak valahogy fejlődni kell mind gyorsaságban, mind abban, hogy rá tudjam őket dumálni.

Voltam a galériában is. A beszállóképek, az ebédképek, kipakolás többnyire. Ezt a két vacsora fotózás között kellet. Majd egy kis szünet.
Utána a kaszinó előtt kellet képeket csinálni. Annyi a lényeg, hogy van két zsák amire hatalmas dollár jelek vannak festve, és az emberek kezébe kell nyomni, mintha megnyerték volna a főnyereményt.
Igazából olyan mintha hülyét csinálnék magamból. Úgy néznek az emberek. Aztán vagy fotózkodnak, vagy csak nevetnek, vagy „menekülnek” , hogy már megint fotózkoni kell.

Igazából ez jellemző az egész útra, hogy szinte mindig megpróbáljuk fotózni őket.
Majd utána bementünk a könyvtárba kis napi értékelésre, majd a teszt.
Szabályok, és elvárások címmel, vagy valami ilyesmi.
Annyira nem lett rossz, mint amire számítottam, szóval remélem meglesz. Elvileg ma meg lesz az eredmény.
Ma reggeltől oktatás volt, minden új vagy 6 hónapnál régebben dolgozó embernek.
Biztonsági, pénzügyi, szolgáltatások, szabályok, hogyan bánjunk a vendéggel, mint várnak el tőlünk . . . Elég fárasztó volt. Főleg, hogy mindenféle. Japán, olasz, spanyol akcentusú emberek prezentáltak. Utána egy kis ismerkedés az új arcokkal. Magyarul mi mint frissen beköltözők mutatkoztunk be egymásnak. Majd szünet. Időközben persze megérkeztünk Keywest-be de a képzés miatt nem tudtunk kimenni. Pedig nagyon szép hely.
Így most szünet. Még kb 2 és fél óra, aztán galéria.
Épp most indulunk el. Ilyenkor eléggé beremeg a csónak. Mivel a forduláshoz más motorokat is használnak, nem csak a toló propellereket.
Fel is megyek a fedélzetre. Keywest elégé csodálatos. Ez a tipikus prospektusi környék.
Kicsit nézelődök, lehet 1-2 képet is csinálok még.

Péntek Miami

Az egyik tesztet meg írtuk. Szerencsére sikerült. Kb 75%-os lett.
Biztonsági, meg fotós kérdések voltak.

Mellesleg formal night volt aznap.
Munkaruha. Erről még nem írtam. Van egy csíkos ing, fekete fehér olyan mint a rabruha. Van egy fekete hosszú nadrág fekete övvel és cipővel (a cipő ilyen biztonsági, szóval nagyon kényelmetlen így a sajátomban vagyok, szerencsére engedik. ) Van egy fekete mellény és egy fekete ing. Van egy rövid szürke felső hozzá egy világos vajszínű rövidnadrág, és egy fehér cipő (ami szintén kényelmetlen.). Délelőtt ebben kell leni. Délután az ing meg a fekete nadrág, fekete cipő. Ha formal night van akkor fel kell venni az inget meg a mellényt is.
Szóval ez volt egész délután.

felhőkarcolók Miami

Hard Rock Cafe - Miami

Miami part. ez még a kavicsos rész

Másnap délben megérkeztünk Conzumel-be. Nekem meg az egyik filippiai sráccal a kiszállásnál két hatalmas Mexikó-i kalappal kellet a vendégeket fotózni. Egész jól ment. Ahhoz képest hogy az elejéről lemaradtunk, mert  a gyakornok vezetünk nem volt ott aztán meg amíg megkerültek a kalapok, meg kimentünk szóval az elejét a lényeget lekéstük.

Majd egy kis szünet. Ekkor már volt idő kimenni, de csak a nagyon közeli részt tudtuk megnézni. Mindenhol vám mentes árukat próbálnak ránk tukmálni. Az a tipikus idegenforgalomra épülő kikötő volt.
Azért sikerült találni egy a parton lévő kis hangulatos kocsmát. Ahol valami Mexikó sört vettünk. Persze ott volt a hatalmas hajó a szemünk előtt a nap lassan ment lefelé, na az egész jó volt.

A háttérben a csónakom - conzumelben

Conzumel

kikötő-conzumel

Majd rohanás vissza mert a beszállást is fotózni kellet. Na ez katasztrófa volt. Egész délután kint voltak a vendégek túrákon, meg rakás boltot néztek végig. Aztán hullafáradtan, meg ki mennyire ittasan tért vissza. Tehát nem nagyon volt kedvük megint fényképezkedni, ami érthető is. Így azt a kitűzött képmennyiséget (target) nagyon nem sikerült elérni.
Nekem utána szünetem volt este 11 ig. Mert este volt egy személyzeti (CREW) buli.

A crew étteremben mindenféle nemzetiségű ételt próbáltak készíteni. Magyar nem volt, pedig elég sokan vagyunk. Valószínű mert nem tudnak rendes gulyás levest, vagy szegedi halászlevet csinálni. Utána buli volt. Annyira azért nem volt nagy buli. Fél 3 ra azért sikerült a kitűzött 100 képet megcsinálnom.
Másnap csütörtökön See day, azaz egész nap a tengeren vagyunk.
Reggel megint képzés. Majd biztonsági teszt. Az is megvan. Utána lépcsőnél fotózás. Másik tragédia. 3 kép 1 óra alatt. Ez már valami. Senki nem akart. Ami megint érthető is. Mindenki kint pancsolt a medencébe aztán aki betévedt fáradtan, kiázva fürdőruhában persze nem akartak képet, a másik fele meg sietet a délutáni vacsorára. Sebaj.
Esti program is az lett volna de felküldtek a galériába mert hogy tényleg senki nem akart.
Ott egész jól elvoltam. Van egy Peru-i leányzó. Aki ha jól emlékszem 4. szerződésen van itt. De ez az utolsó. Legalább is még így tervezi. Vele jól elbeszélgettünk, persze közben azért meló is volt. Kb megint éjfélkor zártuk be a galériát.
Ja közben meg egyszer csak bemondta a pilóta, hogy valami kis csónakot (ezuttal tényleg az volt, valami vitorlás vagy mi) láttak meg. És hogy megnézik mi a helyzet, mert hát nagyon messze voltunk a partoktól, kint a tengeren. Szoval szép lassan megközelítettük, mire sikerült addigra be is sötétedett, majd bemondták, hogy nincsen benne senki. Biztos valami tornádó vagy trópusi vihar miatt elszabadult aztán csak ott lebegett a tenderen.

Ma meg kelhettem 6-kor mert nekem is kellet nyitni. Ott voltunk kb 11 ig talán.
Közben a I-95 le kell pecsételtetni. Ezt 3 havonta meg kell tenni. Ez valami emigrációs papír. Elég fontos meg jó drága ha elhagyom.
Utána ki Miamiba a magyar fotós gyakornok leányzóval.
Találtunk egy helyet ahol lehetet netezni, ha vettél valamit. Majd legközelebb a gépet is viszem, ha ki tudok menni. Voltunk 1-2 bolt. Majd akarok venni egy kényelmes fehér cipőt, ha meg lesz az első fizu. Vettem egy pólót. Meg kicsit lementünk a kikötőbe. Hát itt se láttam még beach-et. Valamikor majd csak tudom már úszni.
Még 1 óra és indul a hajó. Nekem majd a fedélzeten kell fotóznom ahogy a várost elhagyjuk.
Ezt Sailaway-nek nevezzük. Szencsére borús az idő. Nem fogok leégni vagy valmi.

A tengerparton!

Míg fotóztam az új vendégeket, addig szépen lassan elhagytuk a kikötőt. Na az egészen j volt. Szinte mindenki rávehető volt a fotózásra, könnyen meg is lett a target. De közben valami csodálatos volt a felhőkarcolók között kievickélni, és a végén megláttam a miami beach-et is.
Egész jól néz kicsit, kicsit jobban mint a Balaton part. Remélem lesz még lehetőségem kijutni oda.
Délután az vacsorát fotóztam, egész jól ment. Jobban mint a többieknek, így be is kellet nekik segítenem. Ilyenkor 5 en megyünk le az egyik ebédlőbe (2 van a hajón) és van 7 szektor. Mindenkinek meg van a sajátja, ha végez akkor be kell segíteni máshova.
Ez elég pörgős meló, kb fél óra alatt végezni kell.

Ez 2x volt. Mivel a vendégeket 2 csoportban etetik egyszer 6 kor egyszer meg 8 kor azt hiszem. Majd galéria, zárás, éjfélkor teszt. Fények és pózok, beállításokból.
Az eredmény ma este lesz meg, de szerintem meg van. Igazából gyorsan végeztem vele lehet tul gyorsan is, mert a többiek még jó sokáig írták utánam. Lehet a főiskolai tapasztalatok miatt én nagyon gyorsan dolgoztam, mert ott sose volt elég idő rá adva.
Ma megint Nassauban vagyunk.
Elkövetem eddigi legnagyobb hibámat. Mert nem mentem be az egyik képzésre. Az történt, hogy egész délután a galériában leszek, és ez maradt meg a fejemben. Fel is keltem időbe, igaz kómás voltam, és inkább mint a robot, vettem fel a ruhámat, és mentem dolgozni.
Ott volt egy másik gyakornok srác is, meg egy fotós is. Pakolgattuk ki a legújabb képeket amikor kb 1 óra 10 perc után odajon a gyakornok vezető, hogy mit keresek itt. Hát mondom dolgozok, de hogy nekem a képzésen kellene lennem. Aztán kiderült, hogy reggel még délután 1 iga van valami képzés. Amiről jó lemaradtam. Aztán beküldött, de ott mondták, hogy túl sok információról maradtam, le majd legközelebb.  Ez van.
Egyébként annyira nem gáz, mivel a gyakornokok közül még másik 3 ember nem volt ott, mert máshol kellet dolgozni. Csak nekem kellet volna én meg hát dolgoztam helyette.
Nincs gond majd a következő hajón megcsináltatják velem.
Így fél 12-re végeztünk is a galériában, és 4 kell visszamenni.

Irány a part!

nem ez nem manipulált tényleg ennyire kék a víz.

Már a hajóból kiszúrtam a beach-et. Így célirányosan mentem oda.
Nincs messze a kikötőtől mondjuk 10 perc gyalog.
Igazából most jut eszembe hogy nem is csináltam róla képet. Pedig nagyon gyönyörű.
Eddig nem igazán vonzott a gondolat, hogy part, meg homok, meg ilyenek, de azt hiszem beleszerettem. Tényleg kristálytiszta víz, persze hol világosabb hol sötétebb kék.
A homokos tengerpart kagylókkal meg mindenféle vízi dolgokkal tele. Kókuszfák mindenfelé. Mellesleg nagyon kevesen voltak, nem is nagy a part, de ha voltunk vagy 15-en akkor sokat mondtam. Be is mentem úszni. Hát ez a tengervíz valami eszméletlenül sós. Meg tényleg sokkal könnyebb benne úszni mint a balcsiba. Ugy 1-2 órát ott el pancsikoltam, napoztam, majd a közeli kis fabodégába ittam egy fincsi koktélt. Valami kókusz banán rum volt benne, meg más is de az nem tudom mi volt. De valami eszméletlen finom volt. Persze ott előtted darálta le a gyümölcsöket. És csak 5 dollár volt (1000 Ft) Otthon nem kapsz ennyiért rendes koktélt. Meg adott ilyen főtt, felkockázott kókuszt meg valami hasonló egzotikus gyümölcsöt. Sok Íze nem volt, de ezért el lehet rágcsálni, mint valami szárított gyümölcsöt. Persze a bódé mellett is a fákon érett a következő adag kókusz.