Március

Március 2.

NO.-ban reggel dolgoztam így 10 után ki tudtam menni. 2 munkatársammal mentünk ki. Elmentünk a Bestbuy-ba (otthoni médiamark – de lehet már írtam) mert Milena laptopot akart venni csak hogy annyira nem járta benne, aztán megkért, hogy segítsek. Csak időközben neki meg a hajós kártyája elromlott, így nem tudott reggel pénzt felvenni. A szerencséje az volt, hogy a hajós kártyával tudunk fizetni a bestbuy-ban így az én kártyámmal tudtunk fizetni. Ő meg online- átutalja a pénzt. Nekem vissza. A lényeg, hogy sikerült. Majd utána walmark-ba venni ezt azt. Vettem egy rövidnadrágot, mivel az csak 1 volt. Aztán vissza a csónakra.

Szóval a charter járat. Igazából ez egy rock-hajó most. Egy csapat szervezte ezt az egészet, akiket Sisterhazel –nek hívnak. (Sisterhazel.com ha valakit érdekel)  Van egy halom előadó, meg banda akik egész nap koncerteket adnak. A legnagyobb név a „Vertical Horizon” Van vagy 4 színpad, meg még pár helyszín. Lehet úgy döntött a „sziget”, ha nem megyek én a szigetre az jön el hozzám. Mert teljesen olyan mint a sziget fesztivál. Buli buli buli, pia pia pia, részegek minden felé. Mondjuk nem úgy kell elképzelni, hogy bakancsos fekete ruhás egyének vannak itt. Mondjuk amilyen jó idő van itt bele is rohadnának, aztán a lábszaktól múlnánk itt ki a 2 második napon. Így inkább az a normálisabb része, persze sok idióta van, meg azért vannak pírsinges egyének, de vannak idősebek is úgy értem hogy 40-50 körüliek. Meg 14 gyerek. (időnként van vagy 400-500)

És nem nagyon van kedvük fotózkodni, aki meg jön hát csodák csodájára már faltól falig megy.

A hangtechnikáról meg nehéz beszélni de egy halom cuccot hoztak. Majd próbálok képeket csinálni, de hát amit mondtam mint a fesztiválokon. Annyi hogy a legfelső medencés fedélzet alatti szinten amikor koncert van akkor az ablakok beremegnek.

 Ma este formal este van. Ha lesz vagy 30 képem a 340 helyett akkor jó.

Március 16.

Ahogy vártuk a formal este, de a többi is katasztrofálisra sikerült a mi szempontunkból.

Annyi érdekesség volt, hogy minden este más volt a „divat”. A formal este sokan kalóznak öltözött. Másnap az amerikai mintás, zászlós ruhák voltak, majd utolsó nap a mardi gras, vagyis a New Orleansi karniváli kellékek színek voltak a menők.
Formal nap után este volt egy hatalmas koncert a nagycsarnokban. Még a koncert előtt bezártunk, mivel a galériából is le lehet látni a felépítet színpadra, és mivel ugysem fog senki képet venni max csak lopkodni, így bezártuk. Utána meg mi is csatlakoztunk páran.
egész jó volt. Majd utána mág körbejártam kicsit a csónakot, hol milyen koncert van, aztán ennyi. Más most nem jut eszembe.

Viszont a következő 2 utunk is katasztrófálisra sikerült. Ez többek között annak köszönhető, hogy tavaszi szünet van a sulikban, és az egyetemekről rengeteg diák jön bulizni. Szóval most televagyunk fiatalokkal, akiknek amúgy a pián kívül nincs másra pénz.

Legutóbb dolgoztam így nem voltam kint, de előtte szabad voltam, így a kolumbiai munkatársammal kimentünk NO-ba. Van a partközelben egy templom előtte meg park, aztán arra mentünk el. Itt is jön a tavasz. A fák már zöldellnek. Mert hát azért itt is lestek a fáról a tél alatt. A virágok is kinyíltak már, legalább is egy részük. Így tiszta tavasz van most itt. Mexikóban semmi változást nem érzek, az igazi nyár még várat magára.

Ja meg legutóbb az egyik horvát fotós is elment. Hát inkább örülünk neki, minthogy hiányozzon. A következő fönök meg majd most jön NO-ban. A mostani meg rá 2 krúzra fog elmenni. Meg közben egy másik fotós is elmegy, szóval jönni kéne majd fotósnak is. Legutóbb megint gyakornok jött peruból. Sok bajom nincs vele kedves csajszi, csak nehezen találja fel magát.

Márc 24.

Lement ez a krúz is. Az új főnök nagyon normálisnak tűnik, amit nehezen tudok elhinni, mivel Perui, de tényleg annak tűnik. Folyamatosan veszi át a munkát. Egyenlőre a raktárakat, meg a cuccokat ellenőrizték, hogy minden meg van-e. Meg közben azért minket is folyamatosan figyelt. Tegnap volt egy kis elbeszélgetésem vele.
Kérte, hogy (mivel a galériában voltam) keressek 3 képet a formal  estéről. Az egyik jó a másik rossz a harmadik, meg csúnya legyen. Annyira nem érttetem, hogy fotós szempontból mi a különbség a rossz meg a csúnya között, de volt rá 2 percem, hogy kiválasszam a képeket, utána leültünk beszélgetni. Hogy miért jó, meg nem. . ., hogyan lehetne megoldani a problémát . . ő hogyan szeretné ha dolgoznánk. Főleg, hogy együtt, és ne egymás ellen, vagy éppen ha lehet ne is azért mert ő mint főnök parancsolgat. Szóval mondjuk úgy, hogy egyenrangúnak akar mindenkit tudni, beleértve magát is, és ha van valami gond akkor keressük üljünk le, beszéljünk róla, és találjuk ki a megoldást, mint hogy szenvedés legyen mindenkinek a munka. Kb egy félórát elbeszélgettünk.

Ja annyi a változás a beosztásomban, hogy a fomal estén a legutóbbi 5-6 alkalommal a lépcső mellett kellett fotóznom egy olyan háttérrel ami e fő lépcső van ami a  Titanic.-ban  volt megépítve. Szerettem ott lenni, mert a főnök sosem mászkált arra. Lehet fentről sasolt, sőt biztos is, de az nem érdekelt. Nem is volt forgalmas, így 300 képet csináltam ott átlagban. Igaz az eladásaim ennek értelmében nem volt magas, de mint kiderült más fotósok akik előttem voltak ott ők se ennyi képet nem csináltak, meg az eladásuk is gyatra volt. Nyugodtság volt. Nem idegesített, hogy „mennyi képed van, mér csak annyi” . . .
Erre most egy horvát elment, akit mellesleg szinte mindenki utált, mert egy kötözködős, kényes hülye picsa volt. Csak mivel már vagy 3-4 éve itt dolgozik így ő volt a főnök jobb keze. Na a lényeg hogy elment. És megint jobb lett így a munkakörülmény. Szóval az ő helyérre kerültem be.
Agy most egy olyan hátteret fotózok amin a csónak van egy hegyes teliholdas környezetben. Maga a háttér nem néz ki nagy számnak, de a kinyomtatott képek az jól néznek ki. Ilyet még lehet én is vennék ha krúzon lennék. (mert hát csak 4500 ft.). Tehát a helyszín az meg a csónak végében van, pont az egyik étterem bejárata előtt. Szóval az egyik legforgalmasabb helyen. És még annyi a változás, hogy nem kell mennem étterembe fotózni, helyette ottt kell maradnom. Ami nekem jobban tetszik. Persze a főnök magyarázott, hogy mindenképpen legyen 500 képem különben ajaj. .
Így nem mentem egyáltalán szünetre. Nem volt kedvem lerohanni aztán meg fel. Így inkább ottmaradtam végig. Így 4 órától 11 ig ott voltam. Annyira nem volt forgalmas csak egyszer egy félórára, így lett 550 képem. De a legjobb az egészben, hogy az eladásom meg nagyon jó volt. Soha olyan jó nem volt aki előttem fotózta. (tudjátok aki már 4 éve itt dolgozik)

Progresso-ban nem mentem ki. Megint biztonsági szolgálaton voltam, így a csónakon kellett maradnom. Szerencsére cozumelben viszont eltudtam cserélni. Milenának (kolumbiai gyakornok) volt a születésnapja, így közösen kimentünk egy közeli hotel privát partjára. Még a két főnök is jött. Volt saját medence, meg minden. Ittunk 1-2 koktélt, sört, kis napozás úszkálás. Már nem is tudom mikor voltam utoljára parton. Mármint fürdeni. Jól éreztem magam eléggé. Ilyenkor azért erőt kap az ember, hogy annyira nem is rossz ez a meló.
Majd este party. Most viszont a vendég diszkóban volt a buli, de persze a vendégek elől elzártan. Hát szinte katasztrofális volt. Valami eszméletlen szörnyű zene volt. Megittam vagy 4 black label-t de még így is. Igaz nem is éreztem sok mit, mert épp előtte ettük tele magunkat, mert a vendég étteremben volt a vacsora. Ilyenkor svéd asztalosan van megterítve de van minden, főleg meleg étel. Garnélarákos tésztát, meg rántott garnélarákot ettem. De volt finom sajt is. Meg süti. . .
Szóval van két magyar csajszi az étteremben, aztán végül velük, meg az egyik munkatárs nőjükkel (nem tudom honnan való, de szerintem fülöpszigeteki, vagy indonéz) csak elkezdtünk kicsit topogni.

Majd 3 kor alvás, mert reggel 8 kor már munka.  .  .  .

Március 29.- fojtatás.

Tehát most nem jut eszembe mi volt még akkor.
Utána NO-ban megint beszállást fotóztam. Annyi érdekessége volt az előző és a mostani krúznak, hogy most itt van a csónakon 3 emberke akik ellenőrzik a hajó minden zugát, mozzanatát, hogy minden az előírásnak megfelelően történik-e.
Eben az egészben a poén, hogy ilyenkor mindenki összekapja magát, meg másképp (az előírásnak megfelelően) dolgozik.  Így mi is. Ha hátteret kell cipleni akkor max csak 2 őt lehet egyszerre, vagy mindent kiskocsin kell cipelni, de mindig két ember kell hogy ott legyen.  . . Így most egyrészt baromi lassan megy a stúdió építés, meg hát fusztráló is kicsit.

Ezt a krúzt kell már csak így kibírni. A beosztásom az ugyan az volt mint szokott. Viszont progresso este megint party volt. Méghozzá latin. Igaz nem nevezném annak, mivel ha volt 4-5 salsa azt ennyi, meg pár merenge. De fél 2 kor vagy mikor átváltottak disco-sra, Na mind1 nem is ez a lényeg. A főnököm búcsú bulija is volt egyben. De igazából csak annyit jelentett, hogy ittunk egy kicsit együtt. Ezek ellenére nagyon jól éreztem magam, mivel arra a kevés salsa, meg merengére találtam egy nagyon jó táncpartnert. Méghozzá magyar leányzót. Már vagy 4. szerződése. Most a recepción dolgozik. Nagyon kedves leényzó, szóval ő nagyon jól tud táncolni. Így amikor elkezdtünk táncolni, persze 1-2 figura után már éreztem, hogy ez jó lesz. Könnyedén lekövette amit szerettem volna, meg is lepődtem rendesen. Így egyre jobb és jobb figurákat vezettem, mert éreztem le tudja lépni. Aztán mikor vége lett a zenének, kicsit meglepődtem, hogy mindenki körbeállt, meg füttyögött, beleértve az új főnököt is.

Aztán megint másnap munka, kint a napon. Majdhogynem másnaposan. Azt hittem nekem ott végem. De hát csak túléltem valahogy, szerencsére a csónak pont árnyékolt nekünk.

Majd munka, munka semmi különös. Tegnap este elköszönt a főnök. Volt egy általános, meg utána odajött személyesen is kezet fogtunk, majd mondta, hogy büszke rám, hogy jól végzem a dolgom, és ha úgy adódik szívesen lát még a csapatában.

Ma szabadnap NO-ban. . . .

Március 30.

Tehát szabadnap. Lassan már vagy 5 hónapja vagyok ezen a csónakon de sosem voltunk együtt szabadok Edinával. Most se igazán mert ő még reggel galériában volt, de ez nem is baj mert tudtam aludni kicsit többet. Így csak 10 után mentünk ki a városba. Még két munkatársam is jött, de csak enni. Mondták tudnak valami jó helyett.

Hát azt hittem onnan se jövök ki már. Egy ilyen kid rozsdás ajtón kellett bemenni a lakásba, majd szűk kis szobákon átverekedni magunkat, ami egy raktárnak nézett ki, de később kiderült az egy bolt. Aztán hátul egy kis lyuk aminek a fele tető nélküli. Na ott volt 1-2 rozoga asztal. Van itt egy öregasszony aki szerintem indonéz lehet. Szóval ő főz itten házi indonéz kaját. 8 dolcsiért annyit eszel amit akarsz. Van ilyen sült kolbász, halom rizs, főtt párolt zöldség, meg hal, meg mit tudom én mi. Szóval hát na kicsit furán éreztem magam, de ha egyedül egyek tuti nem mertem volna bemenni. De ezt a helyett valahogy sokan ismerik a csónakon. Ott megebédeltünk, (egész jó volt, de azért nem lopta be magát a szívembe) majd csak ketten Edinával mentünk a parkba. Itt NO-ba van egy hatalmas park. Kétszer akkora mint a Newyork-i central park. De sajnos nincs is közel. Streetcar-ral (utcai kocsi-val) kell elmenni oda. Tulajdonképpen ez a villamos ami városban van, csak itt így nevezik. A jegy viszont nagyon olcsó, 3 dolcsi egy egész napos (700 forint). Sajnos mivel messze van és mivel későn is indultunk el, így csak félóránk maradt a parkban. De hát eszméletlen szép. És épp, hogy csak a sarokban mászkáltunk kicsit.

Egyébként gyönyörű időnk volt. Az a tipikus tavaszi idő. Apró felhők az égen, 27 fok, madarak, meg mindenfelé vágták a füvet. A parknak ebben a sarkéban van egy múzeum is. Persze nem voltunk bent, csak hogy az árakat megnézzük. 10 dolcsi a belépő. Nem sok de most nincs idő rá. Mentünk is tovább, mert mellette van egy szoborpark. Oda már szinte csak rohanva néztünk , be mert indulni kellett vissza. Edinának már csak 1 hónapja van itt, de nekem  még majdnem 4 (már kevesebb), így biztos vagyok benne, hogy a következő alakalommal az egész szabadnapom ott fogom tölteni, ha jön valaki jön, ha nem, nem. De szerintem még akkor sem fogom tudni bejárni így lehet kell 3 alkalom még.

De annyira csendes és szép, hogy pihenésre a legjobb.

Az Új kezdet.

Megkezdtük a közös munkát az új főnökkel. Jelentős változások lesznek itt azt elmondhatom, de többnyire jó irányba. Nekem mondjuk az első napon lazulás volt. Nem kellett a szokásos biztonsági gyakorlat után a háttereket felállítani, mint mindig, hanem az elindulás alatt a vendégeket fotózni. Jó volt, majdhogynem élveztem. Két munkatársammal kellet ezt csinálni. Ők még gyakornokok. Így jobbnak láttam kezembe venni a dolgok, minthogy mindenki menjen amerre lát. Így felosztottam a csónakot 3 részre, aztán mindenki ott fotózott, így nem fordult elő. Hogy egy vendéget kétszer zaklatunk, máshol meg senki sincs. 4 órától kellett fotózni, 150 képig. Szerencsére jó idő is volt, meg mivel nem rohangáltunk össze vissza, így 5 re kész is lettünk. Így utána nekem csak 6:30 ra kellett a képtárba menni. Ez is változás, mert így nem kellett a hátteret fotózni, se étterem. El sem hiszem. Majd itt a galériában elvoltam.
Este volt egy nagy megbeszélés, vagy 2 órás. Beszéltünk sok mindenről, hogy mi min szeretnénk változtatni, meg hogy ő mint fog változtatni. . végül fél 1 kor befejeztük.

Másnap (azaz ma) 10 kor volt egy fotós képzés. Igazából ez már a 3. – de eddig semmi értelme nem volt az előző főnökkel. Mert beszélt mindenről, de a pózolásról alig, meg ha beszélt is azt már tudtuk a 2 hetes gyorsképzésről, amit kaptunk anno az első csónakon.

Szóval ez egy igazi képzés volt a főnök részéről. Másfél órás volt, de rengeteget jelentett mindenkinek. Összeszedett egy halom képet az előző krúzról, majd mindenkinek egyessével, de közösen végig mentünk, hol mi a hiba. Persze egy csomó hiba általános jelegű volt. Töbek között, mert a képzés amit eddig kaptunk az is rossz volt. De Félix (a főnök) nagyon okos, tudja hogy, hogy mi kell nekünk az előre haladáshoz.
A másik aminek nagyon örülök, hogy holnap Cozumelben találkozunk Bojan-nal. Ő vezeti az esküvői fotós képzést. Vele is lesz egy fotós képzésünk kint valahol. Mostmár végre úgy érzem, hogy tényleg elkezdek fejlődni. Persze eddig is fejlődtem, de lassan és tudom rengeteg hibám van, amiről nem tudok tudtam, vagy hogy hogyan kerüljem el.

Ma este formal este. Remélem az eladásom növekedni fog. Igaz a múltkori sem volt rossz, a 60 képemmel. De az első alkalommal lett 83. Azért ennek örülök. (mert ezért 4500 forint a kép ám) persze nem így kell nézni. Mert ha a közéleti viszonyokat is nézem akkor úgy 1500-2000 forint közé lehetne tenni.

Április 03.-a
Egész jól sikerült a formal este. Fotózás közben is éreztem, hogy jók a képeim, de az eladásom is jó lett, megint 80 körül lett.
Cozumelben volt egy fotós képzésünk megint. Végre találkoztam az esküvői fotós trénerrel. Meglepetésre sokkal rokonszenvesebb, mint gondoltam, meg sokkal okosabb is. Tehát kikötés után persze munk, majd miután végeztünk együtt mentunk egy közeli hotelba, mert ott van egy konferencia terem, aztán ott volt egy kis képzés. Előszür igazából helyzet jelentés volt, mert most nagy változáson megy át a fotósrészleg. A lényeg, hogy most keresnek 10 esküvő fotóst, meg 4 „Dream”-stúdió fotóst. Utána egy kis pózolás technika. Élveztem jó volt. Most megint erőt kaptam, hogy megpróbáljak eljutni a tanfolyamra. Igazából egész jól állok, Mutattam neki 1-2 képet is és eléggé tetszett neki.
Utána ettünk 1-2 munkatársammal a kínaiban, majd vissza a csónakra. Este volt egy kis szülinapi buli. Felmentünk a személyzeti bárba. Ittunk, biliárdoztunk, meg miután már egész jól éreztük magunkat, elkezdtük az aznap tanult dolgokat gyakorolni. Nem kell mondanom semmi jó nem sült i belőle viszont sírva röhögtünk. Azt hiszem mindenki jól érezte magát. Ez úton is mindenkinek köszönöm aki gondolt rám, doboz egy üzit a facebook-on.

Most NO-ban beszállást fotóztam, majd naplementés háttérrel dolgoztam utána. Nekem ez volt az első, hogy ezt fotóztam. Úgy érzem fejlődtem. Legalább is, az elmúlt 2 képzés nekem segített. Próbálok egyre jobb képeket csinálni. Meg most már ezzel a főnökkel, meg 6 hónapos tapasztalattal kezdem túllépni a gyakornokoktól elvárt pózokat. Teszem ezt azért mert nincs értelme 6x-ra is ugyan abban a pózban lefotózni őket, másrészt fotósnak jöttem, és az is vagyok, nem „szalag munkásnak”, mert itt úgy megy a képgyártás.