Befejezés. - The END
Nagy sokára csak ráveszem magam az írásra.
Jelenleg épp beköszöntött az ősz. Szeptember vége felé. Majd hogy nem 1 éve mentem ki ( 3 nap híján )
Hogy mi is történt. Kicsit nehezemre esik már
visszaemlékezni. De a lényeg, hogy végül nem kaptam meg a hosszabbítást. Amit 2
nappal a leszállásom előtt derült ki.
A krúz maga jó volt. Voltam a személyzeti diszkóban, majd utána pizzát is ettünk a fenti órás pizzériában. (már ha jól emlékszem és az nem egy előbbi alkalom volt)
Sajnos Progressoban nem tudtam kimenni. Pedig reggel nem is kellett dolgoznom. Nem mehettem, mert a havi nagy gyakorlat az pont akkor volt. Most már kicsit bánom. Lehet ki kellett volna mennem, mondván még 1 figyelmeztetés is belefért volna, úgy is megyek haza. (bár akkor még bizakodtam, hogy nem)
Másnap viszont megkaptam a délutáni szabadnapot. (gondolom a főnök is hitt abban, hogy maradok, de egyébként is kijárt már nekem). Pont szerveztek egy személyzeti buli-hajót. Ahogy kikötöttünk Cozumel-ben, ott mindjárt mellettünk felszálltunk egy másikra. Ez egy vitorlás szerű volt. (mert igazából a motor hajtotta.)
Mivel mindenki másnak kezdeni kellett 3-kor így csak én tudtam menni a fotósok közül, mert 4 re értük vissza. Elmentünk egy homokos partra. Gondolom a cég területe, aki-é a csónak is.
A krúz maga jó volt. Voltam a személyzeti diszkóban, majd utána pizzát is ettünk a fenti órás pizzériában. (már ha jól emlékszem és az nem egy előbbi alkalom volt)
Sajnos Progressoban nem tudtam kimenni. Pedig reggel nem is kellett dolgoznom. Nem mehettem, mert a havi nagy gyakorlat az pont akkor volt. Most már kicsit bánom. Lehet ki kellett volna mennem, mondván még 1 figyelmeztetés is belefért volna, úgy is megyek haza. (bár akkor még bizakodtam, hogy nem)
Másnap viszont megkaptam a délutáni szabadnapot. (gondolom a főnök is hitt abban, hogy maradok, de egyébként is kijárt már nekem). Pont szerveztek egy személyzeti buli-hajót. Ahogy kikötöttünk Cozumel-ben, ott mindjárt mellettünk felszálltunk egy másikra. Ez egy vitorlás szerű volt. (mert igazából a motor hajtotta.)
Mivel mindenki másnak kezdeni kellett 3-kor így csak én tudtam menni a fotósok közül, mert 4 re értük vissza. Elmentünk egy homokos partra. Gondolom a cég területe, aki-é a csónak is.
Amíg mentünk oda addig volt zene, meg koktél a csónakon.
Utána fürdés, napozás, és persze fotózás is volt.
Majd vissza. Utána én készültem az esti búcsú bulira. Annyira semmi különleges nem volt benne. Igaz amikor a főnök bejelentette a többiek előtt is, hogy megyek, hát volt meglepődés, kis pityergés, Milena és Jennifer részéről.
Majd másnap is volt valami iszogatás este.
Másnap reggel 6 körül már volt eligazítás, majd leszállás.
Az egyik hostess csajszi az étteremből akit eléggé jól ismertem, na ő is velem, együtt lépett le. Így együtt voltunk aznap. Leraktuk a csomagokat, egy indonesia-i étteremben, majd sétálgattunk a városban. 2-óra körül mentünk a reptérre. Szinte egyszerre ment a gépünk is kb 5 óra körül. Mármint terv szerint. Ugyanis az én gépem 1 órával később indult. Alapvetően ez nem lett volna gond, ha nem 1,5 óra lett volna az átszállásomra. Mivel az idő sem volt nagyon jó Minneapolis felett, így a végén kb 10 percem maradt, hogy átrohanjak a reptéren. Annyi könnyebbség volt, hogy este 10 volt, és nem nagyon voltak a reptéren. De itt is volt egy kis villamos. ( 3 magállóval) Nekem nem egészen volt, egyértelmű a jelzés, hogy hogy is kapcsolódnak a terminálok, így nem szálltam le ahol le kellett volna. Aztán meg kellet várnom míg vissza visz megint a vili. Majd rohanás. Késtem is 3 percet kb de mivel ez a gép is 1,5 órával később indult, így nem volt gond végül. Annyi volt a gondom, hogy kezdtem nem jól érezni magam. A fülem is kicsit be volt dugulva, meg fájt is kicsit. Gondolom az, hogy nem aludtam, sokat a legutóbbi 5 napban, meg a buli is rátett egy picit. Szóval valahol megfáztam vagy mi. Volt valami subway szerű még nyitva. Ott ettem valamit, de nagyon nem volt jó. Majd szerettem volna inni kávét, vagy teát, de csak sört meg hideg üdítőket árultak, ahol mégy nyitva voltak.
Majd 1,5 óra várakozás után éjfél körül el is indultunk. Kicsit furcsa volt, a tudat, hogy egy jó darabig nem jövök vissza, már ha egyáltalán visszamegyek. De ma már olyanszinten hiányzik, hogy biztos vagyok benne . . ki fogok még menni az USA.-ba, hogy miként azt még kérdés. Mint szokás az ilyen nagy utakon, nagyon hideg volt a repcsin, a takaró meg jobban szellőzött mintha újságpapírral takaróztam volna. Valamennyire tudtam aludni, de nem sokat. Mondanom se kell mire megérkeztünk Amsterdamba, totál beteg voltam. És hogy még jobb legyen, a késői indulás és az időjárás miatt a 1,5 órás átszállási időből lett 2-3 perc. Nem is reméltem, hogy ez a gép is később indul vagy megvár. És mivel itt léptem be az EU-ba így itt megint jobban átvizsgáltak. Majd persze a gépem elment.
kb 20-30 perc volt mire visszaértem a reptér központjába, és találtam egy fickót aki segített kitalálni, hogy mi van.
Volt egy kis érintős gép, ahol kiderült, van már foglalva repjegy nekem 5 órával későbbre. Annyira örültem neki, hogy ott lehet 5 órán keresztül, egy reptéren, kb 38 fokos lázzal. Adtak kellemetlenségi ajándékot, vagy minek is nevezzem. Volt 1 10 eurós étel jegy, egy 5 perces telefon hívás, meg egy 50 eurós kedvezmény a következő repjegyből. Igazából egy szavam sincs a KLM-ről. Nagyon korrektek. A hazafelé vezető úton a kis KLM-gépen is nagyon finom, szendvicset adtak, meg minden jó volt. (Mert az első két gép az igazából American Airlines volt, de a KLM megbízásából). Fel le mászkáltam a reptéren, ittam menta teát hátha segít. Meg van ezen a reptéren egy mű park. Vannak mű fák, meg erdei képek a falon, madárcsicsergés, mű fatörzs ami padként funkcionál, meg babzsák. És ott is lehetett azért kicsit kényelmesebben pihenni.
Majd vissza. Utána én készültem az esti búcsú bulira. Annyira semmi különleges nem volt benne. Igaz amikor a főnök bejelentette a többiek előtt is, hogy megyek, hát volt meglepődés, kis pityergés, Milena és Jennifer részéről.
Majd másnap is volt valami iszogatás este.
Másnap reggel 6 körül már volt eligazítás, majd leszállás.
Az egyik hostess csajszi az étteremből akit eléggé jól ismertem, na ő is velem, együtt lépett le. Így együtt voltunk aznap. Leraktuk a csomagokat, egy indonesia-i étteremben, majd sétálgattunk a városban. 2-óra körül mentünk a reptérre. Szinte egyszerre ment a gépünk is kb 5 óra körül. Mármint terv szerint. Ugyanis az én gépem 1 órával később indult. Alapvetően ez nem lett volna gond, ha nem 1,5 óra lett volna az átszállásomra. Mivel az idő sem volt nagyon jó Minneapolis felett, így a végén kb 10 percem maradt, hogy átrohanjak a reptéren. Annyi könnyebbség volt, hogy este 10 volt, és nem nagyon voltak a reptéren. De itt is volt egy kis villamos. ( 3 magállóval) Nekem nem egészen volt, egyértelmű a jelzés, hogy hogy is kapcsolódnak a terminálok, így nem szálltam le ahol le kellett volna. Aztán meg kellet várnom míg vissza visz megint a vili. Majd rohanás. Késtem is 3 percet kb de mivel ez a gép is 1,5 órával később indult, így nem volt gond végül. Annyi volt a gondom, hogy kezdtem nem jól érezni magam. A fülem is kicsit be volt dugulva, meg fájt is kicsit. Gondolom az, hogy nem aludtam, sokat a legutóbbi 5 napban, meg a buli is rátett egy picit. Szóval valahol megfáztam vagy mi. Volt valami subway szerű még nyitva. Ott ettem valamit, de nagyon nem volt jó. Majd szerettem volna inni kávét, vagy teát, de csak sört meg hideg üdítőket árultak, ahol mégy nyitva voltak.
Majd 1,5 óra várakozás után éjfél körül el is indultunk. Kicsit furcsa volt, a tudat, hogy egy jó darabig nem jövök vissza, már ha egyáltalán visszamegyek. De ma már olyanszinten hiányzik, hogy biztos vagyok benne . . ki fogok még menni az USA.-ba, hogy miként azt még kérdés. Mint szokás az ilyen nagy utakon, nagyon hideg volt a repcsin, a takaró meg jobban szellőzött mintha újságpapírral takaróztam volna. Valamennyire tudtam aludni, de nem sokat. Mondanom se kell mire megérkeztünk Amsterdamba, totál beteg voltam. És hogy még jobb legyen, a késői indulás és az időjárás miatt a 1,5 órás átszállási időből lett 2-3 perc. Nem is reméltem, hogy ez a gép is később indul vagy megvár. És mivel itt léptem be az EU-ba így itt megint jobban átvizsgáltak. Majd persze a gépem elment.
kb 20-30 perc volt mire visszaértem a reptér központjába, és találtam egy fickót aki segített kitalálni, hogy mi van.
Volt egy kis érintős gép, ahol kiderült, van már foglalva repjegy nekem 5 órával későbbre. Annyira örültem neki, hogy ott lehet 5 órán keresztül, egy reptéren, kb 38 fokos lázzal. Adtak kellemetlenségi ajándékot, vagy minek is nevezzem. Volt 1 10 eurós étel jegy, egy 5 perces telefon hívás, meg egy 50 eurós kedvezmény a következő repjegyből. Igazából egy szavam sincs a KLM-ről. Nagyon korrektek. A hazafelé vezető úton a kis KLM-gépen is nagyon finom, szendvicset adtak, meg minden jó volt. (Mert az első két gép az igazából American Airlines volt, de a KLM megbízásából). Fel le mászkáltam a reptéren, ittam menta teát hátha segít. Meg van ezen a reptéren egy mű park. Vannak mű fák, meg erdei képek a falon, madárcsicsergés, mű fatörzs ami padként funkcionál, meg babzsák. És ott is lehetett azért kicsit kényelmesebben pihenni.
A másik nagy gondom
az volt, hogy mivel igazából Szegedre tartottam, így mire leszáll, már semmi
nem megy Szegedre.
Nos mivel nekem is elég gyorsan ment ez a dolog, így itthon sem tudta senki, hogy én jövök. Így a reptéri neten keresztül felkerestem haveromat Robit, aki pesten lakik. ( De ő is Szegedről való) Szóval Robival megbeszéltem, hogy nála meg tudok szállni. Majd másnap haza vonattal. Azért a leszállás elég furcsa volt. Az érzés, hogy megint itthon, na ez az amit nem tudok sehogy leírni. Ezt nem lehet.
Mondanom se kell volt meglepés otthon.
Azóta a céggel megbeszéltem, hogy nincs kijelölve nekem visszatérési időpont. De ha készen állok rá, csak szólok és amint van hely mehetek.
Nos mivel nekem is elég gyorsan ment ez a dolog, így itthon sem tudta senki, hogy én jövök. Így a reptéri neten keresztül felkerestem haveromat Robit, aki pesten lakik. ( De ő is Szegedről való) Szóval Robival megbeszéltem, hogy nála meg tudok szállni. Majd másnap haza vonattal. Azért a leszállás elég furcsa volt. Az érzés, hogy megint itthon, na ez az amit nem tudok sehogy leírni. Ezt nem lehet.
Mondanom se kell volt meglepés otthon.
Azóta a céggel megbeszéltem, hogy nincs kijelölve nekem visszatérési időpont. De ha készen állok rá, csak szólok és amint van hely mehetek.
Összességében nekem nagyon tetszett. Soha nem fordult meg
bennem, hogy kár volt kimenni, feladni 1-2 dolgot miatta. Persze voltak nehéz
időszakok, de akkor is inkább az volt bennem, hogy elegem van, a sok idiótából,
vagy a szívatásból. De én az a típus vagyok, hogy ha valamit kitűzök magam elé,
azt nagyon nehezen adom fel. (csak ha találok más fontosabbnak tűnő célt vagy
ilyesmi ) És főként azért az számított, hogy igazából az volt a munkám ami a
hobbim, igazából több mint hobbi. A lényeg, hogy azt tehettem az esetek
70-80%-ban amit igazából szeretek. Mellette sok utazással, mindig újabb és
újabb emberek megismerésével.
Jelenleg Budapesten vagyok. Ha valakit esetleg érdekel a
munkásságom, vagy fotókra lenne szüksége itt megtalálható vagyok.
www.cseriphoto.com
www.cseriphoto.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése