Indulás

Ismét egy nagy út előtt. Remélem megint velem tartotok. Kicsit rázós lesz de remélem csak az élet.

Befejezés.

Befejezés. - The END

Nagy sokára csak ráveszem magam az írásra.
Jelenleg épp beköszöntött az ősz. Szeptember vége felé. Majd hogy nem 1 éve mentem ki ( 3 nap híján )

Hogy mi is történt. Kicsit nehezemre esik már visszaemlékezni. De a lényeg, hogy végül nem kaptam meg a hosszabbítást. Amit 2 nappal a leszállásom előtt derült ki.
A krúz maga jó volt. Voltam a személyzeti diszkóban, majd utána pizzát is ettünk a fenti órás pizzériában. (már ha jól emlékszem és az nem egy előbbi alkalom volt)
Sajnos Progressoban nem tudtam kimenni. Pedig reggel nem is kellett dolgoznom. Nem mehettem, mert a havi nagy gyakorlat az pont akkor volt. Most már kicsit bánom. Lehet ki kellett volna mennem, mondván még 1 figyelmeztetés is belefért volna, úgy is megyek haza. (bár akkor még bizakodtam, hogy nem)
Másnap viszont megkaptam a délutáni szabadnapot. (gondolom a főnök is hitt abban, hogy maradok, de egyébként is kijárt már nekem). Pont szerveztek egy személyzeti buli-hajót. Ahogy kikötöttünk Cozumel-ben, ott mindjárt mellettünk felszálltunk egy másikra. Ez egy vitorlás szerű volt. (mert igazából a motor hajtotta.)
Mivel mindenki másnak kezdeni kellett 3-kor így csak én tudtam menni a fotósok közül, mert 4 re értük vissza. Elmentünk egy homokos partra. Gondolom a cég területe, aki-é a csónak is.

Amíg mentünk oda addig volt zene, meg koktél a csónakon. Utána fürdés, napozás, és persze fotózás is volt.
Majd vissza. Utána én készültem az esti búcsú bulira. Annyira semmi különleges nem volt benne. Igaz amikor a főnök bejelentette a többiek előtt is, hogy megyek, hát volt meglepődés, kis pityergés, Milena és Jennifer részéről.
Majd másnap is volt valami iszogatás este.
Másnap reggel 6 körül már volt eligazítás, majd leszállás.
Az egyik hostess csajszi az étteremből akit eléggé jól ismertem, na ő is velem, együtt lépett le. Így együtt voltunk aznap. Leraktuk a csomagokat, egy indonesia-i étteremben, majd sétálgattunk a városban. 2-óra körül mentünk a reptérre. Szinte egyszerre ment a gépünk is kb 5 óra körül. Mármint terv szerint. Ugyanis az én gépem 1 órával később indult. Alapvetően ez nem lett volna gond, ha nem 1,5 óra lett volna az átszállásomra. Mivel az idő sem volt nagyon jó Minneapolis felett, így a végén kb 10 percem maradt, hogy átrohanjak a reptéren. Annyi könnyebbség volt, hogy este 10 volt, és nem nagyon voltak a reptéren. De itt is volt egy kis villamos. ( 3 magállóval) Nekem nem egészen volt, egyértelmű a jelzés, hogy hogy is kapcsolódnak a terminálok, így nem szálltam le ahol le kellett volna. Aztán meg kellet várnom míg vissza visz megint a vili. Majd rohanás. Késtem is 3 percet kb de mivel ez a gép is 1,5 órával később indult, így nem volt gond végül. Annyi volt a gondom, hogy kezdtem nem jól érezni magam. A fülem is kicsit be volt dugulva, meg fájt is kicsit. Gondolom az, hogy nem aludtam, sokat a legutóbbi 5 napban, meg a buli is rátett egy picit. Szóval valahol megfáztam vagy mi. Volt valami subway szerű még nyitva. Ott ettem valamit, de nagyon nem volt jó. Majd szerettem volna inni kávét, vagy teát, de csak sört meg hideg üdítőket árultak, ahol mégy nyitva voltak.
Majd 1,5 óra várakozás után éjfél körül el is indultunk. Kicsit furcsa volt, a tudat, hogy egy jó darabig nem jövök vissza, már ha egyáltalán visszamegyek. De ma már olyanszinten hiányzik, hogy biztos vagyok benne . . ki fogok még menni az USA.-ba, hogy miként azt még kérdés. Mint szokás az ilyen nagy utakon, nagyon hideg volt a repcsin, a takaró meg jobban szellőzött mintha újságpapírral takaróztam volna. Valamennyire tudtam aludni, de nem sokat. Mondanom se kell mire megérkeztünk Amsterdamba, totál beteg voltam. És hogy még jobb legyen,  a késői indulás és az időjárás miatt a 1,5 órás átszállási időből lett 2-3 perc. Nem is reméltem, hogy ez a gép is később indul vagy megvár. És mivel itt léptem be az EU-ba így itt megint jobban átvizsgáltak. Majd persze a gépem elment.
kb 20-30 perc volt mire visszaértem a reptér központjába, és találtam egy fickót aki segített kitalálni, hogy mi van.
Volt egy kis érintős gép, ahol kiderült, van már foglalva repjegy nekem 5 órával későbbre. Annyira örültem neki, hogy ott lehet 5 órán keresztül, egy reptéren, kb 38 fokos lázzal. Adtak kellemetlenségi ajándékot, vagy minek is nevezzem. Volt 1 10 eurós étel jegy, egy 5 perces telefon hívás, meg egy 50 eurós kedvezmény a következő repjegyből. Igazából egy szavam sincs a KLM-ről. Nagyon korrektek. A hazafelé vezető úton a kis KLM-gépen is nagyon finom, szendvicset adtak, meg minden jó volt. (Mert az első két gép az igazából American Airlines volt, de a KLM megbízásából). Fel le mászkáltam a reptéren, ittam menta teát hátha segít. Meg van ezen a reptéren egy mű park. Vannak mű fák, meg erdei képek a falon, madárcsicsergés, mű fatörzs ami padként funkcionál, meg babzsák. És ott is lehetett azért kicsit kényelmesebben pihenni.

 A másik nagy gondom az volt, hogy mivel igazából Szegedre tartottam, így mire leszáll, már semmi nem megy Szegedre.
Nos mivel nekem is elég gyorsan ment ez a dolog, így itthon sem tudta senki, hogy én jövök. Így a reptéri neten keresztül felkerestem haveromat Robit, aki pesten lakik. ( De ő is Szegedről való) Szóval Robival megbeszéltem, hogy nála meg tudok szállni. Majd másnap haza vonattal. Azért a leszállás elég furcsa volt. Az érzés, hogy megint itthon, na ez az amit nem tudok sehogy leírni. Ezt nem lehet.
Mondanom se kell volt meglepés otthon.
Azóta a céggel megbeszéltem, hogy nincs kijelölve nekem visszatérési időpont. De ha készen állok rá, csak szólok és amint van hely mehetek.

Összességében nekem nagyon tetszett. Soha nem fordult meg bennem, hogy kár volt kimenni, feladni 1-2 dolgot miatta. Persze voltak nehéz időszakok, de akkor is inkább az volt bennem, hogy elegem van, a sok idiótából, vagy a szívatásból. De én az a típus vagyok, hogy ha valamit kitűzök magam elé, azt nagyon nehezen adom fel. (csak ha találok más fontosabbnak tűnő célt vagy ilyesmi ) És főként azért az számított, hogy igazából az volt a munkám ami a hobbim, igazából több mint hobbi. A lényeg, hogy azt tehettem az esetek 70-80%-ban amit igazából szeretek. Mellette sok utazással, mindig újabb és újabb emberek megismerésével. 

Jelenleg Budapesten vagyok. Ha valakit esetleg érdekel a munkásságom, vagy fotókra lenne szüksége itt megtalálható vagyok.

www.cseriphoto.com

Május

Május 7.

Na leléptek. Volt egy paty épp azon a krúzon azoknak akinek a születésnapjuk lesz majd ebben a hónapban. Szóval lufikkal, meg happy birstday-es (azaz boldog szülinapot) című feliratok minden felé. Maga a buli katasztrofális volt. Nem tudom miért, de valahogy mindenki csak ült meg iszogatott. Azért csináltunk egy csoportképet megint, aztán ennyi.

Jött helyettük 2 indonesia-i srác. Még nem ismerem őket, de jó fejeknek tűnnek.

De mondom nem ismerem őket. Da az egyik nem rég jött srác, Agung (ő is indiai) kezd kiakasztani. Vannak olyan esetek amikor együtt kel dolgozni. Például az egyik alkalommal nem működött az egyik stúdió vakum. Vagyis inkább úgy írom, hogy 8-10 villanás után az égőm meghalt. Aztán a főnök meg őt küldte. Az meg hozott egy egész lámpa szettet. Mondom neki csak az égő kell. Azt néz rám, aztán elkezdte nekem tesztelgetni, mondom baszki hát nem működi. Erre mondja hogy csak le ellenőrizte, hogy biztos-e. Mi az bajod van? Tán hülye vagyok vagy mi. Aztán meg elkezdi nekem felszedni a ragasztást.
Kérdem tőle, beléd meg mi ütött? Minek szeded föl, csak ki kell cserélni az égőt. De nem nem az így gyorsabb. Azt ráhagytam jól van csináld csak ha jól esik. Aztán felszedte az egész vakut, majd kicserélte a másikkal.

Na most ez úgy néz ki, hogy van egy doboz, olyan mint a kocsi aksi. Az a lényege, hogy azt kel bedugni a hálózatba, a dobozba meg a lámpákat. Maximum, 4 lámpát tudunk csatlakoztatni, és a dobozon lehet a villanás erősségét változtatni. Így igazából amikor fotózunk van két lámpa oldalt, egy meg hátul a háttérnél hajfénynek. Szóval körbe van vezetékelve rendesen a cucc. Azt hiszem nem kell elmagyarázni mi a gyorsabb égőt cserélni, vagy felszedni a cuccot.

Meg tegnap is ünnepi est (azt hiszem ez a legmefelelőbb szó a Formal Night-ra ) volt. Szóval a előkészületeknél is odajön azt elkezdi nekem tesztelgetni a lámpákat a háttérnél amiket én állítok fel. Mondom neked mi bajod? Hát csak biztonság kedvéért. Az isten áldjon meg hát ma kezdtem ? Na menjél innen el mielőtt rádborítom a hátteret. De csak nem ért el az agyához a parányi információ, így inkább én mentem el onnat máshova, mert h a ott maradok a végém még repjegyet kapok haza a napvégére. (magyarul ha két dolgozó verekszik nem kérdeznek semmit, csak repjegy aztán mehet haza azonnal.)

A mexikói csajszi viszont fej. Egyfolytában lehet vele viccelődni,  kicsit dinka a csaj, mármint jó értelemben.

A csomag is megjött épségben. Szóval minden happy.

Közben leadtuk a kérelmet az itt maradásra, még nem jött válasz, de szinte 90%, hogy megkapom. Alapvetően ezen kívül, már csak 2 krúzom lett volna. Ami több mint sok, de így azért még egy lapáttal rá lett dobva. De igazából az idő nagyon gyorsan telik. Már csak valami ideiglenes barátnőt kéne addig találni, aki kellő képen bonyolulttá tenné még a hátralévő időszakom. : )

Ma itt voltunk Progreso-ban. Reggel a kikötőben az egyik kollégámat kellet fotózni aki mexikói zenésznek öltözött. Majd utána együtt a többiekkel mentünk a városba. Igazábol a csapat másik fele aki nem dolgozott, reggel már ott volt és főztek. Igen meglepő. De van egy kis étterem talán, de az a lényeg, hogy adnak lehetőséget a főzésre. Azt nem tudom, hogy működik, ki vásárol, be vagy mi pézt kérnek érte. Szoval mire mi odaértünk szinte minden kész volt. Volt rántott tojás ezzel azzal, rizs dögivel persze mivel indonesiaiak főztek szinte. Volt hal ami elég érdekes volt. A csirke viszont nagyon finomra sikerült, meg volt Mango-paradicsom saláta. Nem tudom, hogy készült de finom. Nagyon családiasra, ellenben hihetetlenül jól sikerült.

Utána még lementem a partra készíteni 1-2 képet. Majd vissza a csónakra. Meglepően egész sokan voltak a tengerben. Nem a legszebb itt a víz, de talán a meleg miatt.

Ja meg a főnök igazából úgy rejtett módon bocsánatot kért a múltkori kis lebaszása miatt. . . Lehet nem is írtam, csak  amikor beszéltünk akkor mondtam. Tehát legutóbb a kikötőben hátul voltam, és a kapitány kerékkel a csónakot fotóztam a háttérben. Nem tudom mit csináltam előtte nap, de meghúztam a lábam. Így a vége felé amikor senki nem volt a láthatáron lecsücsentem egy kicsit,  mondom lelazítom, mert eléggé fájt már a lábam. Aztán pont akkor jött ki. Aztán azt látta, hogy ott ülök a távolba. Igazából azért jött, hogy mehetünk, aztán a laborban, kérdezgetett, hogy mennyi képem is van? Azzal nem volt gond, mert ugyan annyi volt mint előtte 5-6 krúzzal is. Csak az nem tetszett neki amit látott.  Igazából kicsit elbeszélgettünk utána a galériában, meg utána is párszor odajött amikor fotóztam, és azt mondta, hogy jön a nagyfőnök 3 krúz múlva, és nagyon nem örülne ha ezt látná meg, hogy reggel csak 2,5- 3 órát kel kint állni a napon, szóval csak bírjam ki a dolgot.
Meg hogy alapvetően sokat fejlődtem, de kell még, fejlődnöm 1-2 téren. De sajnos ez nem a fotós rész, hanem inkább, a vendégekkel való bánásmód, mármint az hogy még jobban, ügyesebben kéne a vendégeket becsalogatni, rádumálni a sok izére a galériában.

Május 14.

Mindig csak halogatom az írást. Igazából kezdek nagyon ellustulni. Az elmúlt krúzokkal egyre lejjebb esett a bevétel, így legutóbb nem is kaptunk bónuszt. : (
Na mind1 elvileg indul a szezon. Csak bizakodom.

Meló szempontból annyira sok minden nem változott. Most jött egy Thailand-i csajszi. Egyszer, ha láttam, de elvileg tudja a dolgát. 4. vagy hányadik szerződése.

Meg most itt van a nagyfőnök. Egy másik. Vele még nem találkoztam, mármint ez előtt. Most itt lesz ezen a krúzon velünk, aztán figyel minket.

Semmi különös nem jut ám most eszembe. . .

A legutóbb formal este készültünk elő a hátterekkel. Aztán ilyenkor egy halom cuccot kell mozgatni. Azt vannak ilyen kis trolik. ( kettő) Szóval épp az egyikkel vonultam a folyosón, persze jól meg volt pakolva. Alapból is azokkal a kis kerekkel a csempén is jobban zörög mint egy vasúti kocsi, de még ha meg is van pakolva. (azért ennek ellenére a kedves aranyos figyelmes vendégek nem képesek elállni az utamból, ha megyek vele.)
Tehát megyek a kocsival aztán volt előttem egy kis srác, kb 4-5 éves. Aztán az meg hátrafordult, ott voltam mögötte az ő szemszögéből nézve 2x nagyobb kocsival. Na hát jól megijedt a srác, aztán odarohant az anyjához, aki két lépéssel mellette ment. Azt közbe megint hátra nézett, csak arra nem számolt, hogy a folyosó közepén van egy oszlop. (Igazából végig van egy oszlopsor, ilyen 40 cm-es ármérővel meg gondolom rozsdamentes acélból.)
Így szinte teljes erőből az oszlopnak rohant. Nem bírtam ki röhögés nélkül.
Aztán mikor leraktam a cuccokat aztán indultam vissza, megint jött velem szembe. Igazából nem nézett sehogy, de azt láttam ahogy egy hatalmas könnycsepp csorog le az arcán.
Hát istenem, ilyen kis idióták vagytok.

Ma nem tudom mi volt velem, de valami eszméletlen fáradt voltam reggel. A galériában kellett kezdenem, azaz 7 kor. Aludtam vagy 5 órát, de mintha csak felet aludtam volna. Valahogy túléltem a dolgot. Aztán nem mentem ki, hanem aludtam du. 3 ig. akkor kellet megint kezdenem. Ma zöld hátteret kellett fotóznom, amit aztán digitálisan lecserélnek egy pálmafásra.
Én nem tudom mi volt a gond, de sok gondom volt a stúdió vakuimmal. Először is nem akartak villanni. Rádiós kioldót használunk. Szokott vele gond lenni. Meg a szinkron kábel végén is a csatlakozó félig törött. Vagy fél órát szenvedtem vele mire sikerült megtalálni a megfelelő frekvenciát, meg leragasztani a csatlakozót, hogy működjön. Mivel amikor már villant akkor is sokszor sötét volt a kép, mivel lassú volt a szinkron, vagy valami olyasmi.

Amikor meg végeztem, akkor az egyik kedves szépséges vendég akik a viháncolni tudnak semmi mást. Szóval egy adag kávét kiöntött a hátterem elé. Csak az volt a szerencsém, hogy ilyenkor a földön nincs a háttér, mert fel van tekerve. Ha mást fotózok tisztára beteríti nekem a hátterem. De így is mire odaért a takarító, meg feltakarította, megint elment vagy 15 perc. Szóval fotóztam vagy 5 percet az egy órából. Lett vagy 4 képem a 40 helyett.

A második elején meg jött a főnök, hogy mennyim is van ? Mondom 4. Azt így megáll, hogy mi bajom van? Mondom 4 képem, mert hogy. . azt nem mondott semmit, csak hogy hozzam be a lemaradást. Sikerült is mert a nap végére lett 150 képem, másoknak meg 148, 140 szóval nem lett belőle gond, de ha ez nincs akkor lehet lesz 200-am is. Se baj. Van ilyen.

Május 20.

Időközben lelépett a főnök. Igaz még Mexikóban. Lehet ment a másik csónakra, mert ott volt a Pradise-is.

Annyi volt vele kapcsolatban, hogy odajött ünnepi estén, hogy amit csinálok az jó, csak több mosoly, meg még jobban próbáljak velük jópofizni, hazudozni, hogy milyen csinosak.
Ez a meló már csak ilyen. Alapvetően semmi külön nem történt. Vagyis nem jut eszembe. Máson jár az agyam. Ugyanis most úgy néz ki megyek haza ennek az útnak a végén.

Nagyon durva a helyzet. Vagyis inkább átélni ezt. Ugyanis a hivatalos leszállásom ennek a vége, de én kértem hosszabbítást, amire nem rég érkezett a válasz, de én csak tegnap este kaptam a főnökömtől egy félvállas megjegyzést, úgy mellesleg odadobva. Nem is vettem annyira komolyan. Aztán ma mondom akkor kicsit utána járok mi a helyzet. Van egy úgy nevezett MSA. Ez egy kis hivatal ha úgy tetszik a csónakon. Ők intézik a hivatalos dolgokat a külvilággal kapcsolatban. Na nekik van egy kis üzenő faluk, amin fel van sorolva a leszállók. Elkezdem nézni, hát ott nem vagyok, de lejjebb se találtam magam, ahova a kérvény szerint kellene szólnia a leszállásomnak.
Mivel épp nyitva vótak ezé megkérdeztem hogy akkó mizu?

Erre a hapsi magyarázott nekem valamit, hogy várnak a Jhon válaszára, hogy akkor mi van. Mert anélkül nincs leszállás vagy mi. Aztán megkérdi az ID. számomat. Ez egy szám 6 jegyű, és kb ennyit jelentünk a cégnek. Megnézi hogy akkor mi van. Erre mondja, hogy te itt a repjegyed. Mondom mi? Hát itt van, szóval most mész haza, amikor legközelebb itt leszünk. Kicsit sokkot kaptam. Aztán 2 pillanat múlva itt ülök a szobámban kezemben a repjeggyel. És csak pislogok, hogy mi van. Elég nehéz elmondani mi éreztem. Az első villanás az volt, hogy a terveimben szerepelt, hogy New York –on keresztül megyek haza, úgy hogy maradok ott 2-3 napot. És nagy csalódásként éreztem, hogy ott a repjegy és nem tudok már változtatni rajta.

A második villanás, hogy a költségvetésem jelentősen borult. Igazából nem bántam meg amire költöttem, mert szükségem volt, van rá, de arra a pénze is ami nekem most kiesik, nem beszélve arról, hogy most jön a szezon, jó a csapat, jól érzem magam velük, és szinte minden krúz után kapunk valami bónuszt, és csak most indul a szezon. Szóval jelentősen többet kereshetnék mint eddig.

Aztán jött az öröm, hogy akkor péntek este otthon alszom. És akkor most ezek kavarognak bennem. Amihez még hozájött a főnök. Ma este a galériában beszélgettünk, hogy valakinek jönnie kellett volna most, de mivel valamelyik másik csónakon 4 fotós hiány keletkezett hirtelen. (fogalmam sincs mi történt) így odaküldték az emberkéket.

Szóval most vasárnap van. Várunk a holnapra amikor dolgozni fognak a Miami irodába, hogy választ kapjunk arra, hogy maradhatok-e addig amíg valaki nem jön. Ami kb 2 hét. Remélhetőleg. Így most a levegőben lóg az egész jövés, menés dolog. Azt hiszem ez a legrosszabb amikor nem tudod hogy mivan. Pl amikor vársz a vonatra. Tudod, hogy mikor jön, de akkor mégsem jön. Aztán vársz, de nem tudod meddig. Azt tudod mikor kell jönnie a következőnek, de hogy ez mikor jön, jön-e vagy nem. . szóval értitek. 

Április

Az othonom :)

Cozumel - kikötés

New Orleans - indulás

NO - viszlát 

Konkurencia - a szomszédban

Cozumel - Puerta Maya

Hopp ott egy másik

cozumel - tavasz. . .  ja hogy itt mindíg nyárvan. 

Egy két felhőcske. 

Április

Cozumel - belváros

Cozumel - kikötő

Cozumel

Április

Április 16.-a

Ma elment az Indiai fotós srác. Egyébként meg a beszállást fotóztam, meg portrét. Semmi különös nem történt. Vagy hát nem lepődök meg ha időnként betalálnak a részegek aztán ökörködnek nekem ott. Most volt egy rövid megbeszélés. Végre (mivel az elmúlt 2 alkalommal nem) kaptunk bónuszt is. Meg állítólag fejlődtünk képügyileg is.
Szóval Dave lelépett így szokásosan volt egy búcsú buli. A személyzeti bárban voltunk. Volt rendelve kis eszegetni való csirkecomb, garnéla rák, csípsz, meg valami kis tekercsben valami cucc hozzájuk meg massza. Meg persze ittunk is mintha muszáj lett volna. De alapvetően semmi különös nem volt.
Ellőtte este még volt egy kabin buli is. Igazából a főnök vetetett piát estére, aztán este vol egy gyors megbeszélés, majd meginvitálta a csapatot az egyik fotós kabinjába (nem a sajátjába ) A srácok meg csak pislogtak, hogy mi van. Azt gyorsan elszaladtak rendet csinálni a szobába aztán mentünk. Hát nem nagy kabin de voltunk vagy 10-en. Ott is elfogyott egy üveg Black Label meg valami vodka. De hát sírtunk annyit hülyéskedtünk, meg hoztunk ennivalót az esti konyháról. Pizza meg csípsz, meg csirke comb. Ha jól tudom nem szabadna ételt behozni a kabinba, de mindegy. Aztán valaki valószínűleg nem tudott aludni, mert ránk hívták a biztonságiakat. Vicces volt. Csak benézett a srác mert hely már nem volt hogy be is tudjon jönni. A főnök meg kérdezi, hogy úgy nézek ki mint aki eszik? Persze a fél csirkecomb logott ki a szájából a kezében csipszel. A srác is megvolt lepődve, hogy itt mi folyik, meg hát ott volt egész fotós részleg szinte. A hab a tortán, hogy a barátnője ( vagy mi mer nem tom pontosan, mert kicsit bonyolult az ügy) meg ott feküst félig rajtam. Persze mikor belépett hát próbált kicsit távolságot csinálni köztünk, de nem sok sikerrel, mivel hely az nem sok volt amint mondtam. A srác alapól is barmira féltékeny rám, mert sokat vagyok együtt Milenával. (ja ő a kolumbiai akivel van 1-2 közös kép a facebook-on).
Szóval ennyi, hát azóta is érdekesen néz rám a srác.

Mivolt még? . . Semmi nem jut eszembe. Jah Előző alakalommal ki tudtam menni mert csak reggel dolgoztam, így voltam a NO-i városparkba. 2x akkora mint aNewYork-i. Szoval kell még egy jópár alkalom amíg körbejárom. Legutóbb, csak a botanikus kertben voltam, mert annyira futotta az időmből. Szerencsére nagyon szép idő volt, és így áprilisra már egy csomó minden feléledt. Volt látnivaló rendesen.

Ja az előző krúz végén fehér háttérrel fotóztam. Most először. Vártam is nagyon. Régóta vágytam rá. Annyi nehézség volt, hogy utolsó nap volt szóval előtte a kiöltözős estén egy fehér bőr kanapéval, meg egy másik napon csak simán, de fotóztak már. Szóval vendégeket szerezni kicsit nehéz volt. (eleinte) Szóval a korai fotózáson ami 5-órától 6-ig tart. Nem volt valami jó. Eléggé idegesítettek a fényeim. Nem tudtam beállítani rendesem, a padlón a háttér meg már nagyon koszos, magyarán ronda. Szóval a második körben elkezdtem használni egy vörös selyemszerű anyagot, így azon ültek. Így már sokkal jobb volt a fotó, és elkezdtem játszani az emberekkel. Mivel nem kellet törődnöm, semmivel. Teljesen szabadnak éreztem magam, mintha magamnak fotóznák, se betanult póz, se idióta háttér. Sikerült 1-2 nagyon jó képet csinálni. Aztán mivel ezek szinte azonnal kimennek a falra, mivel utolsó nap, így gondolom a vendégek is látták, mert az utolsó körben, már jöttek is hozzám, hogy na ők is akarnak velem képet. Lett egy jó csoportképem is, ami a főnöknek is nagyon tetszett, mondta, hogy mintafotónak való. Meg miután bezártunk ott kellett lenni kicsit a galériában, amíg a show véget nem ér, és vendégek még nem mentek keresztül rajtunk.
Pont ott voltam amikor az egyik csajszi, (én nem tom hány éves lehetett, de 22-nek is kinézett) épp ott volt a képemmel, és gondolom az anyjának könyörgött, hogy vegye meg a képet, mert az kell neki. Meg hogy kifizeti ( mivel a galériában csak a hajós mágneskártyával dolgozunk, nem készpénzzel ) csak vegye meg neki. Szóval ez jól esett, hogy amikor az amerikaiak is sokallják az árat akkor is ennyire kellet neki. Mondjuk tényleg jó lett. Olyan szexis póz volt. Meg hát a leányzót is csinosnak mondanám. A kollegám is mondta, hogy nagyon vitték a képeimet.

Na megyek eszem valamit. Ilyenkor este éjfél után nyit az esti konyha.

Holnap megint lesz pózolós oktatás, meg formal night. (kiöltözős este. )

Április 23. – A hetedik hónapban.

Még megvagyok. Igazából talán az elmúlt 2 krúz volt a legnehezebb lelkileg. Mondjuk úgy, hogy mélyponton voltam. Köszönhető, hogy már több mint féléve vagyok itt. Értem már miért van az, hogy 6 hónapos szerződések vannak. Mert utána már annyira lefáradsz idegileg, meg azért testileg is, hogy már munkát sem tudod úgy végezni. De mivel gondolom az első szerződés mindenkinek, új izgalmas ezért szokták az első szerződéseseket 8 hónapra tenni, ők (mi ) még kibírjuk. Na azért annyira nem vészes. Különben is, én itt leszek még egy kicsit, szóval nekem 10 hónap, azaz még 3. Ha gyorsan elröppen majd.

A másik ok, meg hogy a Edina a (magyar kollégám) hazamegy. Szóval neki ez az utolsó.

Így sokat beszélt ő is a hazamenetelről. Meg hát én is sokat gondolkodtam, hogy akkor pontosan mikor is menjek haza. Mert kéne pihenő a suli előtt is azért.

Egyébként a legutóbbi NO-ban felszállt egy magyar fotós srác. Szóval nem maradok egyedül. Meg a múltkor jött egy másik magyar srác, de ő a recepción dolgozik.
Ja meg szerencsére az ázsiai fotós csaj is lelép. Már nagyon kivan bukva a csajszi. Mi  . . hát már nem is tudom, de kb 2-3 hónapja tuti nem beszélünk. Szerencsére a beosztásom valahogy mindig ú úgy alakult, hogy nem kellet a közelébe mennem. Utána meg még 2 fotós fog május 5.-ig bezárólag lelépni. Remélem azért jönnek is, mert ha nem nagy gond lesz. Különösen most NO-ban, mivel ketten is lelépnek egyszerre.

Egyébként meg lassan kezd alakulni a csapat. Kezdünk megint bónuszt kapni, nem sokat, de azért valami. Jaj a múltkori úton kaptam 10 dolcsi borravalót. Igazából nem csináltam semmit. Volt a család, aki nálam fotózkodott, aztán ott hagyta az anyuka a kistáskáját, én meg betettem a háttér mögé, mert ha rákérdeznek akkor vissza tudom adni, de ha előlhagyom valaki más viszi el. Szóval aztán egyszer csak jöttek a 20-on éves gyerekek aztán rákérdeztek. Utána persze megköszönték azt elmentek. Majd visszajött az anyuka azt ott hálálkodott nekem, hogy mennyire köszöni, meg hogy mindene benne volt a hitelkártya, meg minden. Mondom, én nem sok mit csináltam, aztán kezembe nyomta a 10-est meg elkezdett ott ölelgetni. Mondom jóvan jóvan elág lesz már na, még elsírom magam. : )

Ja a legutóbb Cozumel-ben meg a belvárosi kikötőben voltunk. Elmentünk 2 munkatársammal a kedvenc étterembe. Megint csirkét ettünk, meg 1-2 koktélt. Jó idővolt, csak kezdett sötétedni, na de azért mert a nap ment le. Hanem mert jött az eső, de valami kegyetlen mód leszakadt az eső. Ott neteztünk, de vagy 1-órán keresztül szakadt. Majd mikor visszafele indultunk, akkor esett, de nem szakadt. John-al mezítláb mentünk, mivel bokáig érő víz volt, de ahogy leértünk partmenti útra,  ott már folyó volt. Mivel oda lejt a város. Az út mellett, meg vannak kis lépcsők amik levezetnek a tengerhez, na ott kis vízesések voltak már. Van 1-2 kép, remélem jó lett, mert telefonnal lett csinálva, és még én sem láttam.

Ma progresso-ban nekem kellett beöltözni elefántnak. : ) Vicces egy dolog, ugyanakkor nem egyszerű. Egyedül fel se tudom venni. Szerencsére, csak 1 órát kel kint állni, ugrálni, bohóckodni a kinti 31 fokos melegben. Szerencsére van egy kis beépített ventilátor, különben biztos az ájulás. De alapvetően élveztem. Jöttek az emberek, ott ölelgettek, a gyerekek meg csillogó szemmel bámultak, de volt azért 1-2 aki inkább a másik irányba szaladt. : ) De nem azé mer kancsal volt.

Alapvetően nincs bajom az új főnökkel. Igaz sokan nem szeretik a csapatból. Igazából meg van a perui stílusa, mint az első főnökömnek. Szóval ha valamit nem csinálsz jól, megyarul nincsenek meg a számok, vagy késel, akkor először lebasz, majd, olyan beosztást kapsz ami büntetésnek minősül. Pl az egyik kolléganőmnek a fedélzeten kellett fotózni NO-ban. De mivel esett, így nem nagyon voltak fent, így csak 60 képe lett a 140 helyett. Persze, hogy kiakadt. Majd másnap megint felküldte fotózni, amikor nem is szoktunk. Csak hogy meglegyen a képei. Hát igen esős volt de azért a 60 az tényleg kevés. Mondjuk ha 90-100 az oké azt még le lehet nyelni. A másik, meg hogy pl Jenifer még gyakornok, és folyamatosan a legutolsó, mármint amikor portrékat fotózunk neki szokott a legkevesebb lenni. Gondolom ezért is küldte vissza most, hogy szedje össze magát.

Április 30.
Lement megint 2 krúz. Az 5 napos végén, meg elment a magyar kolléganőm. Kicsit érdekes érzés volt, mert hát csak honfitárs volt, másrészről azért meg csak 6 hónapon keresztül minden nap együtt dolgoztunk. Meg szerencsére a másik is elment. Lehet ha még marad 1 krúzt felpofozom, na de lelépett. Tényleg annyira el van magától szállva, hogy az félelmetes. Na nem is írok többet róla mert csak felidegesít.

De jött egy magyar, srác, meg egy mexikói lány is. Meg nem nagyon ismerem őket.

Tehát a legutóbbi 4 napos meg az az előtti 5 napos is nagyon jól sikerült. Igaz ma azért kaptunk rendesen az esti megbeszélésen, hogy nem fejlődünk, meg hogy nem használunk egy csomó pózt amiről beszéltünk.

Ennyi, azaz nem sok mi történt velem.
Ja legutóbb voltam megint a parkban. Semmi különös leírandó nincs, sok sok öreg tölgyfa, meg kacsa minden felé. Meg van egy kis stég ott meg egy hatalmas banda sirály.

Nem hiszem, hogy megyek oda többet. Túl sokat kéne gyalogolni a másik felébe, maximum a múzeumot nézném meg, de az meg annyira nem vonz, igaz művészeti szóval lehet ráveszem magam.  De a művészethez meg nem értek.

Ennek a krúz vége sok változást fog hozni. Majdhogynem kicsit félek tőle. Mármint sajnálom a dolgot. Az egyik kedves kolléganőm lép le Lize. Észak Afrikából. (nem nem sötét bőrű, tiszta európai). Nagyon kedves, sok vicces pillanat köt össze, de egy rossz sem. Igazából van egy srác, meg volt egy másik csajszi is Észak Afrikából, de mindannyian jó fejek.

Tehát lelép, meg egy másik fotós srác is, akit viszont nem bánok. Akkor ott van Éva aki az étteremben dolgozik, meg ráadásul az egész táncos csapat is hazamegy. Onnan is ismerek egy jó párat, persze csak haveri szinten, de akkor is a buliban el szoktunk dumálgatni, vagy épp a liftben.
Akkor a múltkor még a kapitány is elment. Vicces egy fazon volt. Ha épp nem volt szolgálatban, akkor bézbólsapkában meg fehér 1,5x akkora polóban, meg papucsban mászkált a személyzeti részen.

Ja meg várok egy kisebb csomagot. Következő NO-ban. Szóval azért várom is hogy leteljen.
Azt hogy mi az az titok. : ) Majd ha hazamegyek kiderül. Persze itt a blogot is kiegészítem majd, de csak miután hazamentem.

Na időközben meg május lett. Kellemes majálist mindenkinek. Üdv a tengerről.

Március

Március 2.

NO.-ban reggel dolgoztam így 10 után ki tudtam menni. 2 munkatársammal mentünk ki. Elmentünk a Bestbuy-ba (otthoni médiamark – de lehet már írtam) mert Milena laptopot akart venni csak hogy annyira nem járta benne, aztán megkért, hogy segítsek. Csak időközben neki meg a hajós kártyája elromlott, így nem tudott reggel pénzt felvenni. A szerencséje az volt, hogy a hajós kártyával tudunk fizetni a bestbuy-ban így az én kártyámmal tudtunk fizetni. Ő meg online- átutalja a pénzt. Nekem vissza. A lényeg, hogy sikerült. Majd utána walmark-ba venni ezt azt. Vettem egy rövidnadrágot, mivel az csak 1 volt. Aztán vissza a csónakra.

Szóval a charter járat. Igazából ez egy rock-hajó most. Egy csapat szervezte ezt az egészet, akiket Sisterhazel –nek hívnak. (Sisterhazel.com ha valakit érdekel)  Van egy halom előadó, meg banda akik egész nap koncerteket adnak. A legnagyobb név a „Vertical Horizon” Van vagy 4 színpad, meg még pár helyszín. Lehet úgy döntött a „sziget”, ha nem megyek én a szigetre az jön el hozzám. Mert teljesen olyan mint a sziget fesztivál. Buli buli buli, pia pia pia, részegek minden felé. Mondjuk nem úgy kell elképzelni, hogy bakancsos fekete ruhás egyének vannak itt. Mondjuk amilyen jó idő van itt bele is rohadnának, aztán a lábszaktól múlnánk itt ki a 2 második napon. Így inkább az a normálisabb része, persze sok idióta van, meg azért vannak pírsinges egyének, de vannak idősebek is úgy értem hogy 40-50 körüliek. Meg 14 gyerek. (időnként van vagy 400-500)

És nem nagyon van kedvük fotózkodni, aki meg jön hát csodák csodájára már faltól falig megy.

A hangtechnikáról meg nehéz beszélni de egy halom cuccot hoztak. Majd próbálok képeket csinálni, de hát amit mondtam mint a fesztiválokon. Annyi hogy a legfelső medencés fedélzet alatti szinten amikor koncert van akkor az ablakok beremegnek.

 Ma este formal este van. Ha lesz vagy 30 képem a 340 helyett akkor jó.

Március 16.

Ahogy vártuk a formal este, de a többi is katasztrofálisra sikerült a mi szempontunkból.

Annyi érdekesség volt, hogy minden este más volt a „divat”. A formal este sokan kalóznak öltözött. Másnap az amerikai mintás, zászlós ruhák voltak, majd utolsó nap a mardi gras, vagyis a New Orleansi karniváli kellékek színek voltak a menők.
Formal nap után este volt egy hatalmas koncert a nagycsarnokban. Még a koncert előtt bezártunk, mivel a galériából is le lehet látni a felépítet színpadra, és mivel ugysem fog senki képet venni max csak lopkodni, így bezártuk. Utána meg mi is csatlakoztunk páran.
egész jó volt. Majd utána mág körbejártam kicsit a csónakot, hol milyen koncert van, aztán ennyi. Más most nem jut eszembe.

Viszont a következő 2 utunk is katasztrófálisra sikerült. Ez többek között annak köszönhető, hogy tavaszi szünet van a sulikban, és az egyetemekről rengeteg diák jön bulizni. Szóval most televagyunk fiatalokkal, akiknek amúgy a pián kívül nincs másra pénz.

Legutóbb dolgoztam így nem voltam kint, de előtte szabad voltam, így a kolumbiai munkatársammal kimentünk NO-ba. Van a partközelben egy templom előtte meg park, aztán arra mentünk el. Itt is jön a tavasz. A fák már zöldellnek. Mert hát azért itt is lestek a fáról a tél alatt. A virágok is kinyíltak már, legalább is egy részük. Így tiszta tavasz van most itt. Mexikóban semmi változást nem érzek, az igazi nyár még várat magára.

Ja meg legutóbb az egyik horvát fotós is elment. Hát inkább örülünk neki, minthogy hiányozzon. A következő fönök meg majd most jön NO-ban. A mostani meg rá 2 krúzra fog elmenni. Meg közben egy másik fotós is elmegy, szóval jönni kéne majd fotósnak is. Legutóbb megint gyakornok jött peruból. Sok bajom nincs vele kedves csajszi, csak nehezen találja fel magát.

Márc 24.

Lement ez a krúz is. Az új főnök nagyon normálisnak tűnik, amit nehezen tudok elhinni, mivel Perui, de tényleg annak tűnik. Folyamatosan veszi át a munkát. Egyenlőre a raktárakat, meg a cuccokat ellenőrizték, hogy minden meg van-e. Meg közben azért minket is folyamatosan figyelt. Tegnap volt egy kis elbeszélgetésem vele.
Kérte, hogy (mivel a galériában voltam) keressek 3 képet a formal  estéről. Az egyik jó a másik rossz a harmadik, meg csúnya legyen. Annyira nem érttetem, hogy fotós szempontból mi a különbség a rossz meg a csúnya között, de volt rá 2 percem, hogy kiválasszam a képeket, utána leültünk beszélgetni. Hogy miért jó, meg nem. . ., hogyan lehetne megoldani a problémát . . ő hogyan szeretné ha dolgoznánk. Főleg, hogy együtt, és ne egymás ellen, vagy éppen ha lehet ne is azért mert ő mint főnök parancsolgat. Szóval mondjuk úgy, hogy egyenrangúnak akar mindenkit tudni, beleértve magát is, és ha van valami gond akkor keressük üljünk le, beszéljünk róla, és találjuk ki a megoldást, mint hogy szenvedés legyen mindenkinek a munka. Kb egy félórát elbeszélgettünk.

Ja annyi a változás a beosztásomban, hogy a fomal estén a legutóbbi 5-6 alkalommal a lépcső mellett kellett fotóznom egy olyan háttérrel ami e fő lépcső van ami a  Titanic.-ban  volt megépítve. Szerettem ott lenni, mert a főnök sosem mászkált arra. Lehet fentről sasolt, sőt biztos is, de az nem érdekelt. Nem is volt forgalmas, így 300 képet csináltam ott átlagban. Igaz az eladásaim ennek értelmében nem volt magas, de mint kiderült más fotósok akik előttem voltak ott ők se ennyi képet nem csináltak, meg az eladásuk is gyatra volt. Nyugodtság volt. Nem idegesített, hogy „mennyi képed van, mér csak annyi” . . .
Erre most egy horvát elment, akit mellesleg szinte mindenki utált, mert egy kötözködős, kényes hülye picsa volt. Csak mivel már vagy 3-4 éve itt dolgozik így ő volt a főnök jobb keze. Na a lényeg hogy elment. És megint jobb lett így a munkakörülmény. Szóval az ő helyérre kerültem be.
Agy most egy olyan hátteret fotózok amin a csónak van egy hegyes teliholdas környezetben. Maga a háttér nem néz ki nagy számnak, de a kinyomtatott képek az jól néznek ki. Ilyet még lehet én is vennék ha krúzon lennék. (mert hát csak 4500 ft.). Tehát a helyszín az meg a csónak végében van, pont az egyik étterem bejárata előtt. Szóval az egyik legforgalmasabb helyen. És még annyi a változás, hogy nem kell mennem étterembe fotózni, helyette ottt kell maradnom. Ami nekem jobban tetszik. Persze a főnök magyarázott, hogy mindenképpen legyen 500 képem különben ajaj. .
Így nem mentem egyáltalán szünetre. Nem volt kedvem lerohanni aztán meg fel. Így inkább ottmaradtam végig. Így 4 órától 11 ig ott voltam. Annyira nem volt forgalmas csak egyszer egy félórára, így lett 550 képem. De a legjobb az egészben, hogy az eladásom meg nagyon jó volt. Soha olyan jó nem volt aki előttem fotózta. (tudjátok aki már 4 éve itt dolgozik)

Progresso-ban nem mentem ki. Megint biztonsági szolgálaton voltam, így a csónakon kellett maradnom. Szerencsére cozumelben viszont eltudtam cserélni. Milenának (kolumbiai gyakornok) volt a születésnapja, így közösen kimentünk egy közeli hotel privát partjára. Még a két főnök is jött. Volt saját medence, meg minden. Ittunk 1-2 koktélt, sört, kis napozás úszkálás. Már nem is tudom mikor voltam utoljára parton. Mármint fürdeni. Jól éreztem magam eléggé. Ilyenkor azért erőt kap az ember, hogy annyira nem is rossz ez a meló.
Majd este party. Most viszont a vendég diszkóban volt a buli, de persze a vendégek elől elzártan. Hát szinte katasztrofális volt. Valami eszméletlen szörnyű zene volt. Megittam vagy 4 black label-t de még így is. Igaz nem is éreztem sok mit, mert épp előtte ettük tele magunkat, mert a vendég étteremben volt a vacsora. Ilyenkor svéd asztalosan van megterítve de van minden, főleg meleg étel. Garnélarákos tésztát, meg rántott garnélarákot ettem. De volt finom sajt is. Meg süti. . .
Szóval van két magyar csajszi az étteremben, aztán végül velük, meg az egyik munkatárs nőjükkel (nem tudom honnan való, de szerintem fülöpszigeteki, vagy indonéz) csak elkezdtünk kicsit topogni.

Majd 3 kor alvás, mert reggel 8 kor már munka.  .  .  .

Március 29.- fojtatás.

Tehát most nem jut eszembe mi volt még akkor.
Utána NO-ban megint beszállást fotóztam. Annyi érdekessége volt az előző és a mostani krúznak, hogy most itt van a csónakon 3 emberke akik ellenőrzik a hajó minden zugát, mozzanatát, hogy minden az előírásnak megfelelően történik-e.
Eben az egészben a poén, hogy ilyenkor mindenki összekapja magát, meg másképp (az előírásnak megfelelően) dolgozik.  Így mi is. Ha hátteret kell cipleni akkor max csak 2 őt lehet egyszerre, vagy mindent kiskocsin kell cipelni, de mindig két ember kell hogy ott legyen.  . . Így most egyrészt baromi lassan megy a stúdió építés, meg hát fusztráló is kicsit.

Ezt a krúzt kell már csak így kibírni. A beosztásom az ugyan az volt mint szokott. Viszont progresso este megint party volt. Méghozzá latin. Igaz nem nevezném annak, mivel ha volt 4-5 salsa azt ennyi, meg pár merenge. De fél 2 kor vagy mikor átváltottak disco-sra, Na mind1 nem is ez a lényeg. A főnököm búcsú bulija is volt egyben. De igazából csak annyit jelentett, hogy ittunk egy kicsit együtt. Ezek ellenére nagyon jól éreztem magam, mivel arra a kevés salsa, meg merengére találtam egy nagyon jó táncpartnert. Méghozzá magyar leányzót. Már vagy 4. szerződése. Most a recepción dolgozik. Nagyon kedves leényzó, szóval ő nagyon jól tud táncolni. Így amikor elkezdtünk táncolni, persze 1-2 figura után már éreztem, hogy ez jó lesz. Könnyedén lekövette amit szerettem volna, meg is lepődtem rendesen. Így egyre jobb és jobb figurákat vezettem, mert éreztem le tudja lépni. Aztán mikor vége lett a zenének, kicsit meglepődtem, hogy mindenki körbeállt, meg füttyögött, beleértve az új főnököt is.

Aztán megint másnap munka, kint a napon. Majdhogynem másnaposan. Azt hittem nekem ott végem. De hát csak túléltem valahogy, szerencsére a csónak pont árnyékolt nekünk.

Majd munka, munka semmi különös. Tegnap este elköszönt a főnök. Volt egy általános, meg utána odajött személyesen is kezet fogtunk, majd mondta, hogy büszke rám, hogy jól végzem a dolgom, és ha úgy adódik szívesen lát még a csapatában.

Ma szabadnap NO-ban. . . .

Március 30.

Tehát szabadnap. Lassan már vagy 5 hónapja vagyok ezen a csónakon de sosem voltunk együtt szabadok Edinával. Most se igazán mert ő még reggel galériában volt, de ez nem is baj mert tudtam aludni kicsit többet. Így csak 10 után mentünk ki a városba. Még két munkatársam is jött, de csak enni. Mondták tudnak valami jó helyett.

Hát azt hittem onnan se jövök ki már. Egy ilyen kid rozsdás ajtón kellett bemenni a lakásba, majd szűk kis szobákon átverekedni magunkat, ami egy raktárnak nézett ki, de később kiderült az egy bolt. Aztán hátul egy kis lyuk aminek a fele tető nélküli. Na ott volt 1-2 rozoga asztal. Van itt egy öregasszony aki szerintem indonéz lehet. Szóval ő főz itten házi indonéz kaját. 8 dolcsiért annyit eszel amit akarsz. Van ilyen sült kolbász, halom rizs, főtt párolt zöldség, meg hal, meg mit tudom én mi. Szóval hát na kicsit furán éreztem magam, de ha egyedül egyek tuti nem mertem volna bemenni. De ezt a helyett valahogy sokan ismerik a csónakon. Ott megebédeltünk, (egész jó volt, de azért nem lopta be magát a szívembe) majd csak ketten Edinával mentünk a parkba. Itt NO-ba van egy hatalmas park. Kétszer akkora mint a Newyork-i central park. De sajnos nincs is közel. Streetcar-ral (utcai kocsi-val) kell elmenni oda. Tulajdonképpen ez a villamos ami városban van, csak itt így nevezik. A jegy viszont nagyon olcsó, 3 dolcsi egy egész napos (700 forint). Sajnos mivel messze van és mivel későn is indultunk el, így csak félóránk maradt a parkban. De hát eszméletlen szép. És épp, hogy csak a sarokban mászkáltunk kicsit.

Egyébként gyönyörű időnk volt. Az a tipikus tavaszi idő. Apró felhők az égen, 27 fok, madarak, meg mindenfelé vágták a füvet. A parknak ebben a sarkéban van egy múzeum is. Persze nem voltunk bent, csak hogy az árakat megnézzük. 10 dolcsi a belépő. Nem sok de most nincs idő rá. Mentünk is tovább, mert mellette van egy szoborpark. Oda már szinte csak rohanva néztünk , be mert indulni kellett vissza. Edinának már csak 1 hónapja van itt, de nekem  még majdnem 4 (már kevesebb), így biztos vagyok benne, hogy a következő alakalommal az egész szabadnapom ott fogom tölteni, ha jön valaki jön, ha nem, nem. De szerintem még akkor sem fogom tudni bejárni így lehet kell 3 alkalom még.

De annyira csendes és szép, hogy pihenésre a legjobb.

Az Új kezdet.

Megkezdtük a közös munkát az új főnökkel. Jelentős változások lesznek itt azt elmondhatom, de többnyire jó irányba. Nekem mondjuk az első napon lazulás volt. Nem kellett a szokásos biztonsági gyakorlat után a háttereket felállítani, mint mindig, hanem az elindulás alatt a vendégeket fotózni. Jó volt, majdhogynem élveztem. Két munkatársammal kellet ezt csinálni. Ők még gyakornokok. Így jobbnak láttam kezembe venni a dolgok, minthogy mindenki menjen amerre lát. Így felosztottam a csónakot 3 részre, aztán mindenki ott fotózott, így nem fordult elő. Hogy egy vendéget kétszer zaklatunk, máshol meg senki sincs. 4 órától kellett fotózni, 150 képig. Szerencsére jó idő is volt, meg mivel nem rohangáltunk össze vissza, így 5 re kész is lettünk. Így utána nekem csak 6:30 ra kellett a képtárba menni. Ez is változás, mert így nem kellett a hátteret fotózni, se étterem. El sem hiszem. Majd itt a galériában elvoltam.
Este volt egy nagy megbeszélés, vagy 2 órás. Beszéltünk sok mindenről, hogy mi min szeretnénk változtatni, meg hogy ő mint fog változtatni. . végül fél 1 kor befejeztük.

Másnap (azaz ma) 10 kor volt egy fotós képzés. Igazából ez már a 3. – de eddig semmi értelme nem volt az előző főnökkel. Mert beszélt mindenről, de a pózolásról alig, meg ha beszélt is azt már tudtuk a 2 hetes gyorsképzésről, amit kaptunk anno az első csónakon.

Szóval ez egy igazi képzés volt a főnök részéről. Másfél órás volt, de rengeteget jelentett mindenkinek. Összeszedett egy halom képet az előző krúzról, majd mindenkinek egyessével, de közösen végig mentünk, hol mi a hiba. Persze egy csomó hiba általános jelegű volt. Töbek között, mert a képzés amit eddig kaptunk az is rossz volt. De Félix (a főnök) nagyon okos, tudja hogy, hogy mi kell nekünk az előre haladáshoz.
A másik aminek nagyon örülök, hogy holnap Cozumelben találkozunk Bojan-nal. Ő vezeti az esküvői fotós képzést. Vele is lesz egy fotós képzésünk kint valahol. Mostmár végre úgy érzem, hogy tényleg elkezdek fejlődni. Persze eddig is fejlődtem, de lassan és tudom rengeteg hibám van, amiről nem tudok tudtam, vagy hogy hogyan kerüljem el.

Ma este formal este. Remélem az eladásom növekedni fog. Igaz a múltkori sem volt rossz, a 60 képemmel. De az első alkalommal lett 83. Azért ennek örülök. (mert ezért 4500 forint a kép ám) persze nem így kell nézni. Mert ha a közéleti viszonyokat is nézem akkor úgy 1500-2000 forint közé lehetne tenni.

Április 03.-a
Egész jól sikerült a formal este. Fotózás közben is éreztem, hogy jók a képeim, de az eladásom is jó lett, megint 80 körül lett.
Cozumelben volt egy fotós képzésünk megint. Végre találkoztam az esküvői fotós trénerrel. Meglepetésre sokkal rokonszenvesebb, mint gondoltam, meg sokkal okosabb is. Tehát kikötés után persze munk, majd miután végeztünk együtt mentunk egy közeli hotelba, mert ott van egy konferencia terem, aztán ott volt egy kis képzés. Előszür igazából helyzet jelentés volt, mert most nagy változáson megy át a fotósrészleg. A lényeg, hogy most keresnek 10 esküvő fotóst, meg 4 „Dream”-stúdió fotóst. Utána egy kis pózolás technika. Élveztem jó volt. Most megint erőt kaptam, hogy megpróbáljak eljutni a tanfolyamra. Igazából egész jól állok, Mutattam neki 1-2 képet is és eléggé tetszett neki.
Utána ettünk 1-2 munkatársammal a kínaiban, majd vissza a csónakra. Este volt egy kis szülinapi buli. Felmentünk a személyzeti bárba. Ittunk, biliárdoztunk, meg miután már egész jól éreztük magunkat, elkezdtük az aznap tanult dolgokat gyakorolni. Nem kell mondanom semmi jó nem sült i belőle viszont sírva röhögtünk. Azt hiszem mindenki jól érezte magát. Ez úton is mindenkinek köszönöm aki gondolt rám, doboz egy üzit a facebook-on.

Most NO-ban beszállást fotóztam, majd naplementés háttérrel dolgoztam utána. Nekem ez volt az első, hogy ezt fotóztam. Úgy érzem fejlődtem. Legalább is, az elmúlt 2 képzés nekem segített. Próbálok egyre jobb képeket csinálni. Meg most már ezzel a főnökkel, meg 6 hónapos tapasztalattal kezdem túllépni a gyakornokoktól elvárt pózokat. Teszem ezt azért mert nincs értelme 6x-ra is ugyan abban a pózban lefotózni őket, másrészt fotósnak jöttem, és az is vagyok, nem „szalag munkásnak”, mert itt úgy megy a képgyártás.

Február

Február 7.

Megint 4 nappal közelebb a végéhez. Hihetetlen gyorsan elment ez a krúz. Annyira nem bánom a dolgot. Sajnos bónusz az nincs, de így is a vártnál jobban sikerült. Most volt a super bowl. Meg voltak őrülve rendesen. Persze amerikai fociról van szó. Szerencsére az utolsó nap volt, de szinte mindenki mezben, (még egyes idősek is) rohangáltak, meg persze ki mennyire de többnyire már részegre itták magukat.
A formal este nem volt egyszerű, mivel eléggé viharos volt a tenger, így lassan jöttek fotózkodni, meg hát beállítani sem volt könnyű őket.

Tegnap megint a beszállókat fotóztam. De mivel utána csak 6:30 kor kezdek így feltudtam menni a fedélzetre kihajózás közben, és hát mivel az objektívem is megjött aznap, csak nem hagyom ki. Így csináltam 1-2 szebbecske képet a városról.
A lencsét meg imádom. Igaz kicsit nehéz, majdnem 1kg. De nagyon tudja a dolgát.
Ja hogy mi ez. Egy Canon 24-70mm f/2.8 L USM .
Holnap után meg végre szabad leszek a kikötői fotózás után. Ami alapvetően sokkal több szabadságot nem ad, mivel max 1 órával tudok többet kint lenni cozumelben, de utána lesz időm relaxálni. Ami nem is fizikailag hanem inkább szellemileg szükséges. Mivel egész este nem lesz dolgom, nem kell a vendégek közelébe menni.

Február 16.

Lement két ötnapos kruz.

Hmm .  .  . most nem jut eszembe mi volt az első krúzon. Ja szabad este.
Szóval cozumelben a reggeli kisállás után már nem kellett aznap dolgozni. Így kimentem kicsit fozózni a parton, mejd kávézó meg internet. Utána vissza.
Viszont amikor a kikötőt elhagytuk felmentem a fedélzetre képeket készíteni. Na most ez úgy nézett ki hogy még világosban elindulunk, de éppen megkezdődik a naplemenés. Így szép lassan besötétedik. Elég szép látvány, maga a part is, ahogy elhagyjuk, de így a naplementével, (meg szerencsére kicsit felhős is volt) festői. Amíg hajózunk ki addig a parti őrség kikísér minket. Állítólag a hajót radarozzák, ne hogy véletlen valami „csomagot” hozzá csatoljanak az aljához aztán véletlen eljusson a drog az USA-ba.
Majd  miután besötétedett visszajöttem a kabinba, kicsit filmezni. Ennyi. Alapvetően jó volt kicsit vendégektől távol lenni.

A két krúz között me reggel voltam a galériában., így 10 kor már ki tudtam menni a városba. Véletlen összefutottam az egyik fotós csajszival aki épp akkor készült kimenni. Mert ő meg reggel volt szabad. Aztán megbeszéltük, hogy akkor együtt elmehetnénk az egyik plázába, mer hogy ott van valami ami miatt oda akar menni. Mondom jól van. Aztán még a szobatársát is elhívtuk aki szintén fotós, columbiai gyakornok lány Milena. Így 3-an elmentünk, aztán a

Milenával körbejártuk. Kerestünk neki cipőt, meg én is megnéztem mi a választék.
Majd 1 re visszajöttünk a csónakhoz, de mivel csak 3 kor kezdtünk Milenával így mi még besétáltunk a városba Peach meg visszament mert ő 1-től dolgozott. Elég hideg volt (10 fok) meg szeles is volt. De azért készült 1-2 kép, majd utána bementünk egy kávézóba inni valami meleget. Majd vissza és meló.
A formal estéken máshol kellet fotóznom, de a megszokott hátteremmel. Ahol vagyok az annyira nem forgalmas, így jobban kell invitálni az embereket, de szerencsére jól sikerültek.
Majd progresoban megint úgy alakult, hogy kettesben mentünk ki. Hát megincsak nem volt valami jó idő, de azért olyan 20 fok lehetett. Voltunk egy parkban. Nem mondanám szépnek. Meg az egész városra jellemző. Hogy koszos. Na mind1 végülis elvileg ott van ingyen net, de nem igazán találtuk meg.
Semmi különöset nem csináltunk. Ja végül találtunk neki ruhát. Ilyen csinosabb félét, de nem ez az ünneplős kategória. De cipő az nem lett. Majd a parton sétálgattunk, persze megint csináltunk 1-2 képet.
Este volt egy kisebb búcsú buli, mivel az egyik fotós lelép. Igaz semmi komoly, annyira nem is izgatott a dolog, mert nem vagyunk valami jó viszonyban. Szóval csak hajnal 1 kor felmentünk a szobatársammal. Kicsit beszélgettem Milenával, megittam 1 sört azt kész.

Másnap cozumelben kimentünk netezni. Igen megint úgy alakult, hogy ketten. Mivel columbiai, azért kitűnően tud spanyolul. Így a kávézóban a személyzettel jól el tudodott beszélgetni. Aztán az egyik felajánlotta, hogy a belvárosban tud 1 helyet ahol esetleg tudna magának cipőt venni. Így taxival ( 5 perc) bementünk. Aztán végül cipő is lett az esti Valentin napi bulira.

Majd vissza aztán munka.
Majd buli. Egész jó kis buli volt. Igazából szilveszter óta nem voltam buliba. Legalább is ilyen táncos jellegűbe nem. Sokan is voltak, meg fotósok közül is fent voltak egy páran azok közül akikkel jó a kapcsolat. Volt egy kis salsa Milenával, meg a magyar fotóssal Edinával. De többnyire ilyen ugrabugrálós zene volt, majd a vége felé ilyen indai zene lett, na akkor jöttem feküdni. Na ez volt úgy 2:45 kor. Majd reggel 8 kor munka. Nem voltam ám fáradt gondolhatjátok. Egész héten nem sokat aludtam. Sebaj valamikor élni is kell, mert itt a csónakon sok lehetőség nincsen.

Azóta semmi különös. Annyi hogy ma van egy kis balhé.
Miközben tankolták a csónakot valamit nagyon elsikerült rontani, mert lett egy hatalmas olajtócsa, meg ez halom csomag olajos lett. Mert a nagy tanker mellé pakolták le ideiglenesen a átvizsgált csomagokat. A vízbe nem került (szerencsére mert az nagy gond lenne) de így is most itt vesztegelünk. Már vagy 1 órája el kellett volna indulnunk. És még itt leszünk egy darabig az biztos. A tócsát úgy ahogy felitatták homokkal, meg rongyokkal, de a csomagokkal nem tudom mi lesz, azokat hogy takarítják meg. Szóval az már biztos, hogy késni fogunk cozumelbe. Érdekes egy krúz lesz. Kicsit felborult most minden. Szoktunk a fedélzeten fotózni amikor megy ki a csónak de így az se lesz, meg a vendégek egy része tuti ki lesz akadva a csuszás miatt, mivel így a túrák is változnak, ne meg hát a csomagokról ne is beszéljek.

Most kicsi pihenés, majd este étteremfotózással kezdek.

Február 21.

Vége ennek az elátkozott krúznak.

Végül kicsivel hajnal 2 óra előtt hagytuk el a kikötőt. Ennek köszönhetően Cozumelből is késtünk. A 8:30 helyett lett 11 óra. Így reggel 8kor a galériát ki kellett nyitni. Aztán meg órás váltásokban felügyelni. Majd 10:50-kor baromi gyorsan bezárni, hogy aztán 11 kor meg már lent legyünk a kiszállást fotózni. Katasztrófa. Persze alapból is gyors ez a kiszállás, mert csak 4 napos krúz, de így . . már mindenki felizgulva várta, hogy mehessen ki, és csak kénytelenségből jöttek a galériába. Szóval valami baromi gyorsan kijöttek a hajóból, mi meg mint az idegbetegek fotóztuk őket. És még az időjárás is rátett, azzal, hogy a nap folyton hol elő, hol elbujt. Így a kamera beállításokat majdhogynem képről képre váltani kellett. Olyan lehetett kívülről, mintha valami konzoljáték gépet tartanék a kezembe, és valami lövöldözős játékkal játszanék. Tekergettem a tárcsákat föl meg le. ( zársebesség, meg rekesz állítás) meg nyomogattam a gombot ( kép készítés). De a képek egész jók lettek.
Aztán meg hogy ne érje szó a ház elejét, este 7-ig ott maradtunk az 5 óra helyett.
Meg még az utolsó nap. Heh. Reggel mikor a galériában voltam valami panaszkodott, hogy nagyon mozog a csónak. Hát mondom ez semmi, én nem is érzem.
Na hát este már elég durvára sikerült az időjárás.  Nekem nem volt bajom, de a vendégeknek annál több. Pont volt még 3 perc a szünetig, amikor egy nőszemély kirakta a napi betevőt a háttereink elé. ( pont a magyar csajszival voltam egy helyen) Egyből be is zártunk. Nem volt értelme ott maradni, mert úgy is mindenki csak menekülni fog onnat. Aztán mondtam is, hát jólvan akkor mennyünk enni. Hehe. JA enni, mert hogy a vacsi szünet jött. De nem volt gáz lementem azt ettem. Amikor visszajöttem már a liftből kilépve érezni lehetett a hányás szagot. De ez másik volt, mivel az a másik végében volt a csónaknak. Aztán meg amikor el akartam menni vécére, épp egy faszi ment be előttem, aztán amikor kinyitom az ajtót, hát az is épp a hányásból mászott ki mert nem sikerült a célállomásig eljuttatni a nap alatt szorgosan összegyűjtött csomagot.
Nem tudom hogy bírják ezek a takarítok, de le a kalappal előttük, az kemény munka az biztos.

Volt egy születésnapi buli, egész jól sikerült. Volt fincsi torta, meg pia bőven. A zene sem volt rossz, meg a társaság sem, csak fáradt voltam. Viszont amikor kimentem kicsit friss kiszellőztetni a fejem, hhmmm csillagos ég volt odakint.
Ez otthon már nagyon megszokott volt. De itt azt hiszem ha 1 hónapja minimum, de lehet másfél, hogy nem láttam a csillagos eget. Szóval olyan kellemes érzés volt. Olyan nyugodt. Közben lehet hallani ahogy a csónak töri a hullámokat, meg kicsit járt a levegő is. De egyébként olyan érzés mint amikor az ember kimegy este nyáron amikor napközben volt vagy 36 fok. Szóval hogy pólóban is jól éreztem magam.
Lettek érdekes képek, igaz még nem láttam, de aki ünnepelt annak van egy halszem optikája, aztán azzal fotózgattunk.

Ma meg szabad délelőttöm volt. Így aludtam egy kicsit. Aztán Edinával meg az észak-afrikai munkatársammal Lize.vel együtt kimetnünk a városba. Először is egy hajós utacskára. Igen arra. Nem, nem írtam el. Ez egy ilyen kis csónakocska volt, tudjátok mint amiket sokat lehet látni a régi amcsi filmekben. Az a gőzhajós, nagy forgólapátkerekek vannak a végében, amiket fából készítettek. Nem volt hosszú, kicsit le, meg felment a Misisipin.

Nekünk annyira nem volt izgalmas maga a táj, mert hát hogy azt már meg se tudom mondani hányszor láttam, de maga a környezet az más volt. Mármint, hogy most mi voltunk a vendégek, nem a személyzet. Volt ebéd is az árban, az is egész jó volt. De igazából a koktél esett a legjobban.
Majd miután visszajöttünk bementünk a városba sétálgatni. Hát ott meg őrültek háza volt.

Most van ez a Mardigras nevezű karnevál. Ilyenkor megzakkanak az emberek. Bulik mindenfelé. Ez 3-4 napos vagy mi. Rengetegen maskarába bújnak, a tetőkről dobálják le a bizsu gyöngysorokat. (lila, zöld, aranysárga főként, mert a jellegzetes szín). Vannak képek meg videó is. (De mivel csak most ismerkedem a kamera által nyújtotta videó dologgal a minőség nagyon gyenge de azért látható a buli hangulat. )

Február 25.

Az elmult krúzon minden összejött most nekem. Kikötői biztonsági szolgálatban voltam. Ami annyit jelent, hogy nem lehet elhagyni a csónakot. Ezt egy krúzra kapjuk ketten a fotósok között, és folyton cserélődik. Így nem tudtam kimenni most. De alapvetően sem lett volna rá esély, mert matricázáson voltam megint. (korábban leírtam mi ez. ) Szoval progresso-ban aludtam. Cozumelben viszont megkaptam végre a reggeli szabadot, ami azt jelenti, hogy nem kellet a kikötés után a kiszállást fotózni. Viszont kaptam mellé 2 oktatást. Így még ha akartam volna se tudtam volna kimenni. Az egyik egy ilyen általános, havonta van 1x. Mindig ugyan arról van szó. Ilyen fél órás ismétlés végül is a biztonsági dolgokról.
A másik az 4 órás volt. Az meg ilyen krízis kezelés, emberekkel való bánásmód, meg alapvető biztonsági dolgok. Szóval dög unalom megint. Mind1 túl éltük, megint van 1 bizonyítványom róla. (ez 5 évig érvényes.)

Egyébként semmi különös. Ja volt parti megint. Volt egy születésnap, meg egy leszálló parti. Azaz az egyik laboros srác elment, így volt egy búcsú buli neki. Annyira nem volt jó. „ dupla Blaklabel-t megittam aztán szinte egyből mentem aludni. Nem volt jó a zene, meg valahogy a lapos volt a buli.

5 hónapja hogy eljöttem. Most vagyok félidőben, ha a terveim szerint maradok itt. Alapvetően most megvagyok. Dolgozok mint egy hangya. Se nem mondhatom, hogy eszméletlen jól érzem magam, de se nem azt hogy szenvedek. Persze néha elkap a honvágy, és mennék haza, de a terveimhez tartani akarom magam. Mindenképp hiányoznak a Budapesti bulik. Még ha nem is voltunk sűrűn, de azért 2 havonta csak elmentünk valahova a haverokkal.
Nem beszélve a táncról. Baromira hiányzik minden része. Hiányoznak a magánórák, gyakorlás, küzdés a táncpárommal. A tánciskolás bulik, tanárok meg a haverok.
De persze a suli is. Páran most tuti dinkának néznek, de azért nem olyan rossz az.
Szeretem az egyetemi életet. Mind a buli része, mind a kihívásokkal teli félévek miatt.

Hiányzik a szabadság. Itt minden nap időhöz vagyok kötve. Akármit csinálok, mindig ott van, hogy hányra kell elkészülnöm. Vagy pl vacsi szünet. Mindig figyelni kell, hogy nehogy elkéssek. Mert utána megyünk fotózni az étterembe, és ha késel 5 percet és 5-en várnak rád az nem jó.

Az előző krúz nagyon jól sikerült. Igaz nem részemről, mert nekem az  eladásom nem lett valami fényes, de csapatszinten messze túlszárnyaltuk a tavalyit, meg az elvártat is. Így egész jó kis bónuszt kaptunk. Ez nem tudom milyen lesz. Nem indul rosszul, de most megint nagyon dobálja a csónakot a tenger. (időközben 26.-a lett)  És ma este van a formal est, és ha ez nem sikerül jól akkor az egész krúz nem jó.

A következő meg nagy kérdés. Igaz az már március, de így ha azt nagyon bebukjuk akkor a havi elvárt átlagot nehéz lesz teljesíteni. Alapvetően a 4 napos utak jól szoktak sikerülni, de az most ilyen charter járat lesz. Ami azt jelenti, hogy valami nagyon pénzes faszi kibérli a csónakot. A csónak ugyan azon az úton megy, csak a vendégek úgymond egy hatalamas csoport.  És ők szabnak meg sok mindent. Pl a tecnikai embereket is ők hozzák, mi sem mehetünk fel ez alatt a legfelső medencés fedélzetre . . . Szóval érdekes egy út lesz. Ja meg formal night-sem lesz. Ami annyit jelent számunkra, hogy kevesebb háttérrel dolgozunk majd. De alapvetően ugyan azokat tesszük fel majd mintha formal lenne. Ja meg gondolom akkor ki sem kell majd öltözni nekünk.

Február

Jan 19.

Most 4 napos krúzra indultunk el. Sajnos az a srác akivel együtt kezdtünk hazament. Lengyel srác volt. .  Elege lett a főnökből, meg a sok szívatásból ami itt folyik. Így úgy döntött hazamegy a családhoz. Mivel van felesége, meg gyerekei. Ha minden igaz a kapcsolat fenn marad, és ha hazamegyek akkor majd még összefutunk. Vagy ő jön magyarorrságra, vagy én megyek lengyelbe.

A másik, hogy ma volt ellenőrzés. Nem tudom, hogy írjam le a nevét mert itt van egy neve, de annak nincs értelme magyarul. Szóval ilyenkor jönnek az amerikai hajózási hatóságtól gondolom, és megnézik, hogy a vészhelyzeti gyakorlat esetén mit hogyan csinálunk, mi a gond, meg körbekérdeznek mindenkit.
Na most gondolhatjátok, hogy mindenki be volt szarva hogy, a mostani luxushajó katasztrófa után itt véresen komolyan fog ez menni. Így előtte 1 nappal nekem volt is 1 órás továbbképzésem amin az alapvető vészhelyzeti infokat beszéltük át.
Ehhez képest semmi nem volt. Legalább is tőlem semmit nem kérdeztek. Min1 ezen is túl estünk. Szerencsére nem szabadnapom volt, így nem veszett kárba még egy. (Mivel a múltkor végig aludtam.) Szóval utána 1 órakor kezdtem a Lido deck-en. (ez az emelet ahol a szabadtéri rész van medencével meg bárpulttal . . ) Szóval itt fotóztam a kapitány kereket 3 ig. Majd fél 3 ig „szabad” voltam. Persze ez arra volt elég, hogy letegyem a kereket a raktárba, majd lemenjek a 3.ra ahol az személyzeti éttermek vannak. Ott ittam meg ettem 1-2 muffint. Azt nem tudom milyen, ízesítésű, de nem rossz. Majd a kabinomba mentem (ez a másodikon van) felvenni a láthatósági mellényt, majd menni a gyakorlatra. Igen megint gyakorlat, most az utasok miatt. Majd amint vége megint csak azonnal menni a raktárba felvenni a cuccokat a hátterekhez, majd elékészíteni fotózásra. Itt kb 35 percünk van 6 hátteret felállítani.
De ezt 4-en csináljuk. Most se jött össze, mert volt 1-2 rossz lámpa azokat ki kellet cserélni, meg volt változás is a hátterekben, így azt ki kellet cserélni, szóval 5 után 5 percel végeztünk, pedig 5-től már fotózni kellett volna.  No mind1 szerencsére nem volt belőle gond. Le volt foglalva a főnök.
A fotózás elég forgalmas volt. 5-6 ig majd 6:30 tól étterem fotózás, utána egyből portré 7-8:30 ig majd azonnal étterem megint, majd fél óra pihi és egy óra fotózás. Így 10:30 zárás. Szerencsére így gyorsan telt az idő. Persze a vége felé rengeteg részeg volt. Most alig van gyerek, és sok a csoport, meg a fiatal. Az előzőben sok volt az öreg, akik alig vesznek képet, meg nem is nagyon csinálnak.

Tehát zárás után megbeszélés. Semmi komoly nem volt csak a szokásos. Így éjfélre sikerül végezni is.
Utána felhívtam Irynát, mert megbeszéltük napközben. Persze már félig aludt szerencsétlen. Na mind1 azért átugrottam hozzá, majd adott egy levelet amit a család apaküldött, hogy milyen jók a képek. Meg egy kis ajándékot. Szóval kaptam egy ráját ami fából van kifaragva, egy teknőst ami kavicsból van összerakva szép színes a háta, meg egy elég magas kakaó tartalmú csokit.
Aztán leléptem. Sajnos nem tudom mikor jön vissza a főnöke, remélem a következő krúzon már igen, mert így nagyon sokat kell dolgoznia, és nem tudunk időpontot összehozni, ami mind2tőknek jó lenne.

Ja a múltkor megkaptam az élet nagy tippjét.
Vegyél feleségül egy dinka csajt és tuti nem lesz unalmas az életed.  . . : )

Na most ez onnat jött, hogy a kikötőben fotóztam, és jött egy 40-es 50-es pár. Aztán a hölgy nem látta a csónakot a vízen. Pedig még helikopter is volt rajta, szóval nem felfújható matracról beszélek. Nem is volt messze, meg a víz közepén horgonyzott le. Magyarán kiszúrja a szemed, még ha nem is nézel arra. A faszi is csak nevetett, meg hogy nem igaz hogy nem látod. . Aztán mondta ezt a tippet nekem.

De komolyan nagyon dinkák. Elég sűrűn megkérdezik, hogy most akkor merre., pedig hát a kikötőnek egy kijárata van, mivel ezek stégek amik benyúlnak. Meg nem egyszer elindulnak a végébe. Hát bazz nem igaz, hogy nem látják, hogy arra csak az a baromi sok víz van.
És nem. Na mind1. Igazából ezek annyira nem zavarnak, ezeken csak inkább nevetni szoktam, de az étterem fotózáson, néha már tényleg a hajszál választ el, hogy beleállítsam a kamerát a fejébe.
Először is amikor egy asztalnál elkezdek fotózni, nem gondolnak bele, hogy talán ő lesz következő, esznek tovább, aztán nagy meglepetésre mikor mondom, hogy fotó most ti ketten ott, akkor meg a csirkeláb lóg ki a szájából, és „őő izé óó hát várjámá még rágok”. Persze mi meg rohannánk. Oké csoportkép mondom nekik na most egyedül. Na ezt má 2 nyelven is spanyolul meg angolul me hátha megértik, de nem csak vigyorognak tovább. Na ilyenkor rájuk szólok 3 szor, aztán a többiek is mondják már akik az asztalánál ülnek. És „jaaaa hehehe hahah izé. Mi? Egyedül rólam. Hehe. „ (na most ez kb vagy 35-40 % ban így van) Ilyenkor már a xanaxos  tablettáért kapkodok. Aztán meg amikor nem villan a vaku, mert már agyon van használva (metz Mz 70) Akkor meg mondanám hogy újra. De már bele van esve a tányérba. Persze siess mert nincs sok idő rá.
Na meg mikor a fókuszom kezd el szórakozni. Itt nincs sok fény ez a thamron lencse meg léptető motoros, nem ultrahangos. Aztán ott szenvedek vele, meg néha beakad a közel tartományba. Azt csak pislákol nekem, hogy nem éles. Ilyenkor már a 3. levél kataflám  (megint fogalmam sincs hogy írják) tablettát rágogatom, és közben vizet csavarok a markolatból. És persze vigyorgok mint a hülyegyerek mert az is kötelező.
Ennyi dióhéjban az étterem fotózás. Ja még néha hátbavágnak a pincérek a hatalmas tálcájukkal. Csak hogy érezd, hogy mennyire szeretnek ott látni minket.

Holnap megint formal este. Szerencsére 12:45 kor kezdünk „SET UP” al. Ez az elnevezése annak amikor a háttereket készítjük elő.
Majd 4 től fotózás.

Jan 25.

Letelt a formal este is. . .ja hogy azóta már a második is. Na mind1 rohan az idő.
Akkor a múltkori formal este az nem volt valami jó. Legalább is eladást nézve. Nem tudom mi okból de csak 40 képemet vették meg. És a főnök meg ezen pattogott. Na meg máson is. Kb millimétereken izélt, hogy ferdén áll a hátterem. És pont a csónak volt rajta ami alapból ferdén volt a vizen, meg a szemszög is elég érdekes, szóval semmi különbség nem volt miután beállítatta velem. Persze mivel csak belém akart kötni valamivel. Ennyi. A tegnapi az egész jó volt. A vendégek elég korán elkezdtek fotózkodni, és mondhatni folyamatosan jöttek. Így sikerült 440 képet csinálni. Ami ha 4 képpel számolok átlagnak. Akkor 110 pár-ról csináltam képet.

Az hogy mennyire kelendő az ma este fog kiderülni. Másnap azaz ma kikötői fotózás. Reggel 7 től 11 ig. Elég jó idő volt megint ránk. Aztán alvás 4-ig. Nem volt erőm kimenni Progressoba meg hát sok látnivaló ott nincsen. Legalább is a kisvárost láttam már túrákra meg nincs idő ilyenkor elmenni. Aztán fotózás délután.

Jan 28

Ezzel a krúzzal elment egy indai fotós srác. Egy kisseb veszekedést kivéve egész jól kijöttünk főleg az utóbbi időben. Ő most vakációra ment, de ha visszajön nem lesz már fotós.
Viszont kaptunk 2 gyakornokot. Igaz úgy volt jön egy rendes fotós is, de valami orvosi ügy miatt később fog jönni. Most 2 kolumbiai jött. Nem tudok még semmit írni mert még látni se láttam őket.

Tegnap előtt meg lett rendelve a fotós csomag. Objektív, szűrő, aksi ez az amaz. Szóval most várakozás. KB ez meg a következő után jön meg, de lehet még majd várni kell 1-et.

Ezzel egyetemben (mivel Iryna segített, mert nekem nincs visa kártyám) be is fejeztem a kapcsolatom (mármint emberi és nem pár kapcsolatról beszélek) vele.

Hogy miért?
Kezdődött a dolog a fotózással. Direkt megkértem, hogy ne adja oda a képeket a főnökömnek, és majd csak a végleges verziót fogja látni. Ehhez képest, egyből megmutatta. Igazából nem tudom milyen kapcsolat van köztük, nem is érdekel, de akkor is megbeszéltük előtte.
Aztán meg ha bármit beszéltem vele, akkor egyből, és mindig visszahallottam a főnökömtől.
Pl még azt is hogy mit rendeltünk. De kb már 2-3  órával később.
Meg Ő odajött hozzám, hogy akkor másnap kimehetnénk Progressoba fotózni.  Mondom jól van. Reggel meló után kimehetünk. Megbeszéltük majd felhívom. Így is volt, csak aztán mondta, hogy ő már fent van a fedélzeten és már kinapozta magát, meg hogy beszélt a főnökömmel és ő azt mondta későn fogok aznap végezni. (ehhez képest 15 percel később) Na mind1 szóval a lényeg, hogy visszamondta. DE megint, hogy beszélt a főnökömmel. Mi köze a főnökömnek, hogy mit csinálok szabad időmben, meg előtte megbeszéltük ha végeztem felhívom ennyi. Velem meg nem lehet így szórakozni.
Szóval ez nem hiányzik, meg nem is normális dolog kibeszélni a másikat a háta mögött.
Így elhatároztam, a hogy semmilyen nemű kapcsolatra nincs szükségem vele.

A másik magyar fotós csajszival meg már egész jól összehaverkodtam. Kicsit érdekes csajszi. Valami egyiptomi faszival akar élni, valahol Egyiptomban. Ha végez itt akkor kiköltözik hozzá. Szóval vele voltam kint cosumelben. Csináltunk 1-2 képet, meg ettünk valami mayai csirkét. Annyira semmi különleges íze nem volt. Viszont a hajós kajához képest valami isteni finom volt, nagyon jól esett. Annyi különleges benne, hogy volt hozzá avokadó massza, meg masszásíott bab. Meg előtte hoztak tálban tacost, meg valami saláta keveréket, de az valami eszméletlen erős volt. Így ettünk, meg sírtunk közben. Ja meg a margaríta akciós volt. Egyet fizet kettőt  kap akció volt. Vettünk 3-at is egyből. Azt hiszem még fogok oda menni.

Február 2.-a Fotográfus lettem

Megjött a másik fotós srác is. Fülöpszigetekről jött. Normálisnak tűnik. Nem tudom hányadik szerződése, de régóta dolgozik itt. Szabadnapom volt tegnap, így kimentem vásárolgatni, nézelődni. Igazából mikrofonos fülest, meg fotóstáska volt a cél. A táskához sok reményt nem fűztem, de végül is találtam egy nagyon jót. Nem nagy, meg ilyen szövet anyagból van, de van benne egy vízálló réteg is. Meg a füles is meglett, így most már tudok skype-olni a közeli ismerősökkel. Sajnos taxival kellett mennünk (még 2 kollégám) mert nincs közel a bolt, és a busz ami kivisz oda az most nem járt. Mert van több pláza is és egyszer az egyikbe, egyszer a másikba megy. De mivel az Apple bolt csak az egyikben van, ezért oda akartak menni.

Végül is a busz sem sokkal olcsóbb. Kb fele, de arra meg várni kell meg ilyenek. A pláza nagyon hasonló volt a port canaveral-i hoz. Szerintem 1 cég építette. Szép szép de sok értelmes bolt nincs benne. Az apple bolt mindenképp, meg két ruhabolt a Armani, meg a Guess. Otthon ezek elég drága boltok, itt azért annyira nem vészes. Pl farmerek kb 20 ezer forintért vannak. De a Guess-ben vannak kifutó darabok fél áron ami már a hülyének is megéri. Vettem is egy pólót. Ami 8ról volt leértékelve 3 ezer re. Szerintem megérte.
Ja meg közben megjött a cuccnak a fele amit rendeltem az amazonról. Szerencsére minden oké vele. De az objektív csak a következő New Orlines alkalmával fog megjönni.

És végül előléptettek. Elintéztük a papírmunkát, megkaptam az új névtábláimat, amin már a fotográfus felirat szerepel. Volt még egy értékelés is rólam. Amiben a szokásos, hogy gyorsabbnak kell lennem, többet mosolyogni, meg eladási képességet fejleszteni kell. . .

Szóval így most kaptam egy 20%-os béremelést.
Meg mostanában egész jól alakulnak a krúzok, az elmúlt két út alkalmával kaptunk 180 dollár bonuszt. Ami olyan 40 ezer forint. Azért az nem rossz. Reménykedem hogy ha ilyen magas nem is de egy átlag 50 dolcsi fennmaradna. Lassan beindul a szezon szóval nem lehetetlen a dolog.

A családfotózás

A rájasimogatás

A rája beach

Iryna

A simogatás