Megint Mexikó

Megjöttem.

A repülő valami nagyon pici volt. 2X3 soros. Se etetés. Még szerencse, hogy ettem a reptéren.
Kis mogyi volt, ennyi. Mivel az időben visszafele repültünk, így a naplemente nagyon hosszú volt. Nagyon szépen nézett ki a felhők felett. Lefelé nem sokat lehetett látni. Igaz nem is volt mit, mert a mexikói öböl felett repültünk. De a repülés elején azért a szakadozott felhők közül le lehetett kukucskálni. New orleans felett már azért elég vastag volt, mert eső után érkeztünk. Szóval mikor ereszkedés közben aláértünk, na akkor megint nem jutott más szó az eszembe mint, hogy aztapicsába. De most komolyan, amikor a nap vöröses aranysárgára festi a eget, kis felhőkkel az égen. Az egész város alattad fényben úszik, amit kettészel a misziszipi vagy melyik folyó, rajta hatalmas világító hidakkal. Sajnos nincs fotó. Meg se próbáltam a kis kompaktal lefotózni, nincs értelme. Talán majd legközelebb egy rendes géppel.

Megint kisbusz vitt minket a hotelba. A hotel az viszont most kicsit komolyabb volt mint a másik. A hotelról meg a parkolóban álló kocsikról van 1-2 kép.
Majd látni fogjátok itt nem félelmetes hogy mekkora kocsik vannak. Ezek nem reggelire, ezek előételnek megeszik a Suzukit. Hátranézel a visszapillantóban a Suzukiban aztán nem látsz mást mint egy rendszámtáblát. Kis túlzás persze, de nézd meg a képet.

A hotel is eléggé szépen be van rendezve. Van egy aztal ahol van egy hatalmas üveg edény amiben víz van, meg benne mindenféle gyümölcs. Kicsit megízesíti a vizet aztán ennyi, de kb mintha vizet innál.

Hatalmas hd-tv a szobába, bőr fotel meg minden. Erről van kép. Meg fürdőkád. Nem hiszitek el, de valami iszonyatos jó érzés volt megint benne fürdeni. Fél órát tuti benne hevertem, nagyon hiányzott. Majd lementem vacsorázni.
Na ez elég érdekesre sikerült. Itt nem úgy volt, hogy odamész aztán kikéred, aztán mész enni, hanem leülsz szépen étlapról rendelsz, meg ilyenek, szóval mint egy rendes étteremben.
Be is rendeltem valami tengeri tál szerűséget. Majd 15 perc után mégy egy budwaiser sört is, mert csak nem akarták kihozni a ennivalót. Majd egy 20 perc után jöttek, hogy valami félreértés, történt és másnak vitték ki amit rendeltem vagy mi, de hogy más csak steak-et tudnak hozni, hogy jó-e az. Csak nem akarok éhen halni, jó lesz az. Aztán kimentem sétálni egy kockát, mert már elegem volt az ücsörgésből. Majd visszamentem, aztán egyszer csak kihozták. Alapvetően nem volt rossz. Az az igazi mediumos rácson félig átsült volt, kis spárgával. Szerencsére a sört nem kellet kifizetni, mivel hogy több mint 1 órát vártam rájuk.
Aztán még kicsit neteztem a szobában, majd alvás.
Reggel 8 kor kelés, mert elvileg kilencre jön a busz. De nem lepődök meg ha késni fog 1 órát, úgy szokták. Reggeli is járt volna, de a tegnap este után semmi kedvem nem volt megint ott enni, még ha ingyen van akkor sem.

Jött is a busz kb 45 perces késéssel. Hát mer hogy én megmondtam. Addig ittam egy kávét.
A buszból készült 2-3 kép, s minőségért nem vállalok felelősséget. Hát nem semmi ez a kis város. Elég komoly úthálózata van, mindenfelé kacskaringózó, meg átívelősen keresztező hidak, utak. Meg persze hatalmas épületek. Várom már mikor mehetek ki legközelebb, kicsit körbenézni a saját lábamon.

Ez a csónak kicsit más mint az előző kettő. Azok kinézetre, meg felépítésre szinte egyformék voltak.

Itt a csúszda a csónak közepén van, nem a végében. A végében kosár, meg röplabdapálya van. Persze meg hatalmas jakuzzi.

Nov 15.
A főnököm egy Romániai srác. Elég normálisnak tűnik. Persze itt is kell sokat, és keményen dolgozni. A másik a hoteldirektor. Nem láttam még, De amott szörnyű volt. Minden hülye szabályt kőkeményen betartatott, meg mindig volt valami baja a fotós részleggel. Itt lehet használni saját cipőt nem gond. Meg úgy vettem észre a körszakáll sem. Eddig nem szóltak érte még.
A fotós csapatban van két magyar leányzó, egy lengyel srác akivel együtt kezdtük, és a tréningről ismerem. Meg van egy indiai aki az első csónakon volt fotós, de azóta ő is ide került. Meg van egy leányzó aki meg most fog elmenni ennek az útnak a végén. Szóval valaki majd még jönni fog ide.

A másik lényeges, hogy itt kaptam felszerelést, nem kell kölcsönöznöm végre. No meg kulcsokat. Ami szintén nem hátrány.
Meg elvileg, még nem kaptam meg, de a napokban kész lesz az új névtáblám. Mert a mostanin az van hogy gyakornok fotós. És a főnök lecseréli fotósra, mert azért a vendégek megnézik a táblát ám.

Tegnap vagy 7 órán keresztül jöttünk a Misziszipin, mire kiértünk az öbölbe. Rengeteg csónak mozgott rajta. Mindenféle kicsi, nagy, széles, lapos. Ma egész nap a tengeren voltunk, lassan átérünk az öblön, Mexikóba. Holnap reggel kilenckor lesz kikötés.

Ja a honlappal ellentétben a Mobilból, hanem New Orleansból indul a hajó. Ez kb 2 hete változott meg. Lehet a téli szezon miatt.

A legnagyobbak.

Tegnap voltunk Progresso-ban. Vagyis inkább csak a kikötőben, mert a városba külön kis ingyenes buszok visznek, de nem mentem be, mert mellénk beállt a Carnival egyik legnagyobb hajója. A Magic. Én meg inkább körbenéztem belülről, mivel mi carnivál dolgozók be tudunk menni a másik hajóba is.  Csináltam egy csomó képet belülről, meg a mi csónakunkról is a Magic fedélzetéről. Jól látszik különbség a két méret között.
A poén még az volt egészben, hogy az egyik budapesti tánciskolából, egy leányzó is kijött nemrég ide melózni. Nem rég láttam a facebook-on, hogy erre a csónakra került. Mondom megkeresem. Fogalmam sem volt milyen részlegen dolgozik. Azért segítség képen felvettem a tánciskolás pólót. Hát segített is. Amint beléptem odajött egy magyar csajszi, hogy honnan ez a póló. Aztán kiderült, hogy a szobatársa az Adriennek. Na most azért elég vicces, hogy egy 3700 fős csónakon ahol plusz a legénység még 1400 fős, pont a szobatársába botlok bele amint belépek. Na ő felküldött a 10-re, mert ott van egy hatalmas éterem ahol bárki, szinte bármikor tud enni valamit. Fel is mentem mentem 1-2 kört aztán össze is futottunk. Hát volt meglepődés elhihetitek. Sokat igaz nem tudtunk beszélni, mert elég forgalmas időszak volt, meg ott ettek a főnökei is, de talán legközelebb, nem fog dolgozni ebben az időben.

A hajó az eszméletlen nagy. Meg hát szép is. Igazából nem is tudom mit írjak, a képek úgy is mindent elárulnak.
A másik.
Másnap Conzumel-ben voltunk. Ott meg a royal carabien legnagyobb azaz a jeleneg a legnagyobb oceán járó hajó a világon. Oasis seas vagy mi a neve. Nem pont mellettünk ált, hanem egy távolabbi kikötőben. Így csak messziről láttam, de borzalmas nagy. Nagyon széles, és hosszú hajó. Róla nincs kép, de a neten tuti találtok ha megkeresitek.

Az első 5 napos út.

Nem sokat aludtam. Mikor progresszóban voltunk amint írtam a másik csónakon mászkáltam, meg utána körbenéztem a kikötői kis bazárban. Na ott volt minden. A szokásos pólók ruhák a kikötő nevével felcímkézve, rengeteg tequila. De a kedvenceim a bőr anyagú dolgok. Rengeteg csizma, mindenféle díszítéssel, meg színben. Egyesek valami borzalmasan néztek ki. De a legjobb a kígyóból készült öv. A poén, hogy szinte az egész kígyó egészben, csak kibelezve van elkészítve és a feje alatt van a kapocs. Szóval a fej a dísz az övön.

Este volt egy kisebb buli a személyzeti bárban, mert az egyik fotós leányzó Luszinda (Mexikói és nem így írja nevét de így kell ejteni) elment és ilyen bucsú buli szerűt tartottunk. Reggel persze korán kelés, megint gangway fotózás, (amikor a vendégek kimennek a kikötőbe, ) Volt csontváz meg indián, meg hajó kerék, meg valami jellegzetes helyi ruciban egy nő. Szóval megint munka ezerrel. Utána viszont szabadok voltunk. Így 5-en, két fotós csajszi, (az egyik Luszinda) meg egy másik aki nem fotós, de ő is elhagyta a hajót az út végén, meg neki az egyik munkatára, meg én kimentünk a kikötőbe. De mivel itt nincs a közelben így taxival kellet mennünk a paradise beach-re. Az egy nagyon jó hely. Szerencsére hajós dolgozóként nem kellett belépőt fizetni, Volt strand napágyakkal, meg röplabda pálya, meg medence is édes vízzel. Ott levoltunk egy pár órát, jól esett már kicsit lazítani. Vissza rohanás 10 perc alatt elkészülés, majd munka estig.
Este megint party. Most volt egy nagyobb party fent a 9.en a csónak végében. Ez alapvetően a vendégek-é, de havon 1x van ilyen buli rendezve a személyzetnek. Meg ilyenkor a kisebbik étteremben lehet enni.
Luszinda azt mondta szokott latin zene lenni, és mivel említettem neki, hogy kicsit tudok táncolni arra vár hogy tudjunk salsa-zni. De nem volt fél 3 kor bezárták a bulit.
Kicsit kiakadt, hogy miaz hogy nincs salsa? , főleg így az utolsó buliján. Na most semmi kedvünk nem volt csak úgy eltenni magunkat holnapra, meg különben is volt még egy fél üveg bor. Szerencsére nem volt szobatársa, mert vagy 2 krúzzal hamarabb fejezte be a szerződését. Szóval úgy 3-ig még elvoltunk nézegettünk 1-2 képet, meg szép lassan a bort is megittuk.
Másnap nekem 8-kor kellett kezdenem ő meg 11 kor. Nem voltam másnapos meg semmi ilyen gondom nem volt, de valami nagyon nehezen keltem fel. Egész nap a tengeren voltunk. Fotózás volt nekem beütemezve. Majd este mivel utolsó este így csak felmentünk a személyzeti bárba, meginni 1-2 bambit. Ott voltunk Luszindával, meg a másik csajszi is aki elment, meg közben 1-2 ismerős felnézett elköszönni. Majd vissza pakolni. Hát eszméletlen mennyi sok kacatot sikerült felhalmozni amíg itt volt. Én nem tudom, hogy pakolt, be de vagy 3 kézi táska volt nála reggel az is biztos.
Majd 2-3 körül alvás, reggel meg 6 kor emigráció. Nekem is mennem kellet mert még nem kaptam meg az új I-95 öt. Ez egy apró papír ami nagyon fontos. És ha nincs nálad nem engednek ki az amerikai területre. Meg ha elveszted 365 dollár. Azaz 70 ezer forint.

Szóval reggel még találkozunk aztán elment. Ha minden igaz jan 20 körül jön vissza. És a Magic-ra fog kerülni, ha jól tudom havonta 1x találkozunk conzumelben a Magic el. Így van esély hogy még összefutunk. De még ez is lehet addigra én is ott leszek ha tartom az átlagot, hogy havonta másik hajóra kerülök hehe. A másik pedig, hogy mivel Mexikói így nem volt Európában. És terve szerint a második szerződés után átjön, elmegy nem is tudom hogy írjam.

Számolgattunk kicsit aztán kiderült, lehet egyszerre végzünk majd, vagy közel egyszerre. Mivel ha bírom addig akkor Július végéig itt leszek. Mivel kicsit meg akarom nyújtani, mert utána úgy is otthon leszek a suli miatt. (legalább is 1 évig biztos). A második szerződések meg 6 hónaposak szoktak lenni. Ezért végeznénk egyszerre. Na majd kiderül.

Szóval tegnap már szinte állva elaludtam. De tegnap este már aludtam vagy 8 órát. Eszméletlen jól esett. Most egy darabig tuti nem nagyon megyek buliba, vagy partra.

Most lehet nem hülyén fog hangzani de nincs kedvem hozzá. Így egyedül. Mert igazából most így senkit nem ismerek még. Maximum kimegyek conzumelben netezni, feltenni ezeket amiket írok.

Két hónapja

Holnap lesz két hónapja, hogy idejöttem. Hogy megbántam-e? Nem. Igazából nincs mit. Tudok pénzt keresni, világot látok. Igaz sajnos nem nagyhajóra kerültem, így nem tudok sok helyre eljutni, legalább egyenlőre nem. De  nem is ezt kell nézni azt hiszem, hogy mit látok. Mert ha belegondolok, hogy voltam Miamiba, Nassauba, Conzumelbe, Még nem de majd ki tudok menni New orleans-ba is. Voltam két kisebb porfészekben, meg egy nagyobban freeport, port canaveral, progresso. Meg lehet mielőtt hazamegyek és sikerül úgy intézni akkor 1-2 helyre gyorsan elugrok, pl 2 éjszaka Newyorkban, mielőtt tovább repülök az nem lenne rossz na. Repültem vagy 4x, és még 2 tuti vár rám hazafelé.
Lett 1-2 olyan barátság ami később is talán fennmarad, meg egy pár kapcsolat is. Meg igazából a legnagyobb hajós társaságnak dolgozok a világon, szóval ha majd állást keres azért nem fog rosszul mutatni azt hiszem.
Igaz teljesen más világ. Napról napra dolgozni. Fogalmad sincs mikor milyen nap van, de mind1 is. Az idő sem változik nagyon. Nincs az, hogy mindjárt vége a nyárnak, nem jön a busz, vagy éppen alig férsz fel a kombínóra. Nincsenek kéregető hajléktalanok.
De nem is tudsz rendesen kikapcsolódni, bulizni egyet. Vagy éppen csak úgy elleni otthon a családdal. Ahogy a múltkor leírtam a hogy Augusztusban mennék haza, kicsit belegondoltam, hogy az 10 hónap lesz igazából. Rettentő sok idő. Addigra tutira nagyon le leszek fáradva. Nem is annyira fizikailag, mert azért itt jobban tudok pihenni. De azért hosszútávon szépen lassan úgy belefáradsz a dolgokba, na meg a vendégek szellemileg nagyon lefárasztanak. Nem is a fehér amerikaiak, mert azokkal sok bajom nincs. Inkább a sötétebb bőrűekkel. Időnként annyira hülyén beszélnek. Mármint nem is beszélnek szépen, alig lehet érteni mit mondanak, másrészt meg bunkók. Pl ha valamit nem értenek, (ami elég sűrűn előfordul velük) akkor nem kérdeznek vissza rendesen hogy, bocsi nem értem vagy valami hanem  egy ilyen jellegzetes hangfekvéssel „HAaa”? Na ettől már kiráz a hideg. Próbálom  nekik baromi egyszerűen elmondani, mutatni nekik pl az árakat, de nem értik. Buták, nagyon nehéz a felfogásuk. De más fotósok is így vannak ezzel. Látom mikor pózoltatják, hogy nagyon nehéz őket mozgatni, pedig barom egyszerűen próbálunk beszélni. Pl mondom a hölgynek, hogy ne mozduljon, és ránézek a faszira, mondom nekik, hogy uram, meg hogy pl az arcát mozgassa kicsit előre erre a nő is előre mozog. És amikor ezzel megy el a csomó idő mert buták, és a végén már úgy vagyok vele, hogy na jólvan ellövöm a képet, mert nem haladunk sehova, de tudom, hogy nem néz ki jól, és csak bizakodok, hogy a következő pózt jobban be tudom állítani velük.

Azt azért nem mondanám, hogy csak úgy elrepült az idő, de ez köszönhető a 3 hajónak is. Mert a beilleszkedés, a helyi dolgok megtanulása miatt, lassabban telik. A második csónakon  a végén már csak úgy repültek a krúzok.

Itt a karácsony

Már a hónap eleje óta fotózunk karácsonyfás háttérrel, meg ajándékokkal, de erre a krúzra fel is lett díszítve a hajó.  Én azt hittem, hogy a hajó közepén lévő nagy teremben lesz egy hatalmas fa. Mert ez kb egy nagy luk. 5 emelet magas. Minden emeleten van korlát ahonnan le lehet bámészkodni, ahol szoktak zongorálni. Szóval csak egy kis fa van, viszont az egész hajó nagyon fel van díszítve. Minden felé díszek. Oszlopokon, korláton, ma a személyzeti ebédlőket is feldíszítették. Nem tudom a medence fedélzeten csináltak-e valamit, mert arra nem járok mostanában.

Kicsit más a beosztásom mint a másikon volt. Ott szinte  mindig fotóztam kormánykereket, itt egyszer sem. Itt most úgy néz ki hogy ez első nap portré, másod nap formal night, 3-4-5 nap portré. Időnként 1 és 3. nap ebédlő fotózás is. Na meg persze a kikötéseknél is. Igaz legutóbb hostingolni kellet. Ami azt jelenti, hogy segíteni kell a fotósoknak. Mármint ott állok a híd végén, és megállítom a vendéget, hogy mosoly meg nézz a kamerába, ő meg katt. Ugyan ez volt induláskor is. Ilyenkor kimegyünk a beszálló épületbe, olyan mint a reptéren. És amikor becsekkoltak akkor ott állunk 2 háttérrel, 2 fotós, meg 2 (hostingoló) invitáló.

Annyi még itt a változás, hogy itt kezdek kondiba járni. Muszáj mert igaz egész nap állunk szinte, de az izmainkat annyira nem használjuk. Max csak pakolásnál mikor a háttereket állítjuk fel, meg a díszleteket visszük hozzuk. Meg próbálok ésszel enni. Eddig sok mindent kipróbáltam, de ezentúl ha lehet csirkén, halon, salátán, tojáson, meg tejen élek. Persze időként valami mást is eszek.

A másik, meg ma volt egy tréningem. Ezt tulajdon képen  még a tréning alatt meg kellet volna csinálnom, csak elmaradt. Aztán a másikon, meg nem szóltak, de én is elfelejtettem. Ez ilyen biztonsági dolog volt. Reggel 9-től volt du. 1-ig. A végén egy tesztel ami 25 kérdéses volt és 20 nak kelet meglenni, hogy sikeres legyen. Azt hiszem hogy egy hibám lett. Nem volt rossz meg nem is bántam, mert egy gangway-t kellet kihagynom miatta. Ott beszéltem a CTC emberével. Corporate trainer, azaz vállalati tréning központ. Nekik az a dolguk, hogy mindenféle tréningeket tartanak, segítenek beilleszkedni, meg alapvetően mindenben. Aztán ez a faszi mondta, hogy van nekik valami fotós tréning programjuk is. (valami számítógépes dolog. ) Amit azért lenne érdemes megcsinálni, hogy ha sikerül, akkor az egy plusz dolog, meg elvileg akkor egyből átlépnék fotós beosztásba vagy mi. Ami kicsit megemelné a fizumat, mert most csak gyakornoki fizut kapok nem rendes fotóst. Meg talán a főnök se venné rossz néven ha látná, hogy akarom fejleszteni magam. Meg később ha esküvőt akarnék fotózni, vagy éppen másik hajóra kerülni az pozitívan mutathat a papíromon.
A másik meg az angol. Az is valami számítógépes fejlesztő program. Megnézem milyen aztán majd kiderül, hogy egyáltalán lesz-e rá időm, és ha lesz akkor lesz-e elég energiám felfogni, mert ha csak ott alszok előtte, akkor semmi értelme.

Nincs kép, de igérem következő alkalommal tuti teszek fel, mert mindíg csak igérgetek. De a kártya olvasóm nem működik. Szolva meg kell oldanom valahogy.

Megint repülőtéren!

Reptéren. Az utolsó 3 napos út, hát majdnem olyan volt mint a többi.
Azzal a különbséggel, hogy Nassauban este sem tudtam kimenni, mivel hajnal 3-ig kellet matricáznom. Ez jellemzi a főnökömet. Nem nagyon zavarta, hogy utolsó estém ott, meg az sem, hogy az egyik srác több mint 1 hétig volt orvosi szabin, és tegnap óta dolgozik. Engem rakott be éjszakára.
Na mind1. elhagytam az a poklot. Az más kérdés, hogy most egy másik fajta pokolba, megyek, vagy valamivel azért jobb lesz. Elvileg jobb, legalább is bárki akivel beszéltem erről, azt mondta, hogy sokkal jobb, lesz. Meg a helyek  is jobbak lesznek.
A volt csónakon a vendég bajaival foglalkozó részlegen van egy szőke csajszi aki eddig 3 évet bárosként dolgozott majd utána váltott, meg ennek a részlegnek a vezetője egy magyar faszi.
Szóval volt 1-2 magyar itt is.
Mint időközben kiderült van egy magyar leányzó a Elation-on aki fotós. Nem indul rosszul ez az új munka körülmény.

Orlandói reptér.
Az eddigi legjobb. Hatalmas. Van egy központi épület ahol a jegyeket intézed. Már ott is tele van mindenféle kisboltokkal. Aztán van 4 szárnya ahova ilyen villamos szerű kis kocsik visznek át. Persze nincs söfőr benne.  A környezet is nagyon gyönyörű. Van ingyen net, és kényelmes fotel is. Valami olasz étteremben ettem. Ilyen fornetti szerűt. De valami hatalmasat, és valami isteni finom volt. Van kép róla, ha most nem is de majd legközelebb teszek fel róla képet.
Most van kb még 1 órám a beszállásig.
Aztán repülés 2 órát. Valami southwest arlines-el. Ja ezentúl 7 óra lesz az eltolódás. Mert kicsit megint meszebb megyek.
Alapvetően jól érzem magam itt. A melóval nincs semmi bajom, igazából nem is érzem, hogy melóznék. Többek között, mert egész nap kell dolgozni, persze vannak szünetek, de épp ezért az egész napot kitölti. Meg hát csak fotózással kapcsolatos a munka.
Csak az angollal van gondom. Mármint elvagyok vele, nem fogok elveszni, vagy éppen a híd alá kerülni, de néha, na jó még mindig túl sokszor fordul elő, hogy nem tudom magam jól kifejezni, csak alapvető szinten. Ez eléggé idegesít. Ha minden igaz itt több szabad időm lesz. Vagy ha jobban tetszik lesz. Mert eddig ha volt az a relaxálásra volt elég. Arra hogy fejlesszem magam nem.
Üdvözlet mindenkinek, vigyázzatok magatokra, nehogy megfázzatok vagy valami. Én meg vigyázok, hogy le ne égjek.

A második csónakon.

A Beilleszkedés - Október 11 kedd

Mégis csak kimerészkedtünk, de nem jutottunk el csak a közeli kisboltba. Na ott vettünk ezt azt aztán mivel megint felerősödött visszamentünk a hotelba. Majd fel a lakosztályba. Ez úgy alakult, hogy az másik leányzó aki ott volt velem az interjún egyszer csak megjelent a hotel étteremben. Kicsit meglepett, de nem is értem mért. Mint kiderült már 1,5 hónapja itt dolgozik.
Azt mondta, hogy nagyon kemény a munka, igaz ő nagy csónakon dolgozott, mondhatni hajón. Hehe Szóval 8 napos krúzokat csináltak. Na most ilyenkor az utolsó 2-3 nap nagyon nehéz. Mármint akkor már tényleg mindenki utálja a fotósokat, egyfolytában zaklatják a vendégeket, persze senki nem akar fényképet, de nekünk mint fotósoknak hozni kellene a számokat. Viszont ő a jelentkezési papírba beleírta, hogy ért a képszerkesztéshez (amit én is megtettem) és szóltak neki, hogy van üresedés a fotólaborba. Persze elvállata. Sokkal jobb meló. Órában egyforma a két munka, csak laborosként nem kell célokat teljesíteni, vendégekkel bájologni, meg mindent rájuk tukmálni. És még a beosztásuk is normálisabb.

Remélem nekem is felajánlják majd, vagy ha nagyon elegem lesz ebből, esetleg a főnöknek abból hogy nem vagyok elég hospitality azaz vendégszerető vagy mi akkor ár tudok menni abba a pozícióba.
Szóval neki már csak a lakosztály maradt azért kapta azt. Ja egyébként azért volt ott, mert egy 2 hetes laboros tréningre kell mennie, persze egy másik hajóra. A lakosztály az 2 szoba meg kanapé, hűtő, mikró, egy hatalmas kád. (kb 4 személyes). Így ott összegyűltünk aztán dumálgattunk a melóról, meg nem tudom miről. Meg iszogattunk az általam hozott igazi magyar „gyümülcslevekbő” mindenkinek ízlett, meg jól is esett.

Majd este felé kimentünk egy közeli falatozóba.

Tipikus Amerikai etető. Piros bőr boxok, mindenhol vagy hokis, vagy amerikai focis, vagy kosaras plakát, címer, stadion fotók. Nem volt valami nagy de vagy 15 tv tuti volt bent. Persze az előbb felsorolt sportok valamelyike volt az adás. 4-en mentünk le. A csajok hamburgert, én meg Zoltán hot-dog-ot ettünk. A mustár a tipikus sárga a ketchup meg a tipikus piros flaskában volt amit a filmekben is látni. Egyébként nagyon finom volt és laktató is.

Másnap kelés 4 kor. 5-re kellet lent lenni, de a busz megint késett. Ezúttal 1 órát.
majd buszozás Orlandó mellé port canaveral-ba. Ez a kikötője a sensation-nek.
Végig esős idő volt, hol aludtam, hol bámészkodtam. Igaz sokkmindent nem lehetett látni, elég egyhangú volt a táj. A pálmákat kicsit megtépte a szél. Az út mellet hevertek a hatalmas levelek. Meg mindenfelé ált a víz.

Majd beköltözés. Megint végig kellett hallgatni egy biztonsági előadást. Majd találkozó a Managerrel. Egy perui-i kopasz faszi. Majd mint kiderült nekem nincs felszerelésem, és délután a hátterek  felállításával, majd portrék fotózásával és vacsora fotózással kezdem a napot.
Kérdem ha nincs gép akkor mégis hogy? Hát kérjek kölcsön attól aki épp nem dolgozik.
. . .

Október 16 péntek.

Tehát úgy rendesen belekezdtem a munkába. Az első nap az borzasztó volt. Meg második is. Úgy 3\4 ig telt az a bizonyos pohár.

Ez a kölcsönzés nem lett volna rossz ötlet, ha nem kellet volna vagy 6 fotóst megkérni. Mindig valami indokkal, hogy ez nem jó az nem jó vagy csak simán gondolom nem akarta odaadni elküldött a másikhoz. Szóval az 1 óra fotózásomból lett 25 perc.
Aztán meg az is baj volt, hogy nem a kapott rendkívül kényelmet kínai cipőben voltam hanem a sajátban. Meg persze a hosszú haj. Amit azóta már levágattam. Annyira nem bánom, majd meg nő. Kevesebb vele a macera.
Aztán meg múltkor kint fotóztunk amikor meg fehér cipőt kell viselni. Na most nekem meg nincs fehér zoknim. Ezért nem is vettem fel. Na ez is gond volt. Utána megpróbáltam a lehetetlent. Nassau-ban venni zoknit. Na most ez kb olyan vállalkozás volt mintha klíma szerelő akarnék leni az Antarktisz-on. Sabaj, kicsit körbejártam a várost, meg persze voltam a tengerparton is. Azóta fotóztam vacsorát, portrét, kikötést, meg árultam a dolgokat. Az egyik vacsora fotót kicsit elrontottam, mert a párok fotózása után kevés egyedüli fotót csináltam, egyből jött a főnök, hogy ez mennyi veszteség, meg nem megmondta meg ilyenek. (utolsó nap meg csak párokat fotóztunk, kicsit elfelejtettem. Meg a múltkor is mikor 20 kép körül csináltam 1 óra alatt a háttérrel, hogy annak 100-nak kell lenni. Persze akkor is 1 emberé a kamera volt, 1 másik fotósé a vaku-távkioldó, egy másiké a softbox, meg az esernyő. Röhej egy kicsit de ez van. Ja meg minden cucc szinte épp hogy nem esik szét.

A múltkor volt egy kis üdvözlő party a személyzeti fedélzeten a hajó orrában. Volt egy láda tele jéggel meg sörrel, volt egy kis zene, aztán ott iszogattunk kicsit. A számlát meg a főnök állta.

Így 1 hét után már annyira nem rossz. A többiek is máshogy állnak hozzám. De ha a jóisten is megsegít, nem maradok sokáig. Valakinek menni kell.
Nem ez most nem a kiszavazó show. Egyszerűen csak jönnek majd ketten valahonnat, valakit meg el kell a főnöknek küldeni.
Én meg beszéltem vele, hogy mivel senkit nem ismerek itt, meg én tudok a legkevesebb a „helyi szokásokból”  így neki is jobb he engem küld tovább nem valamelyik tapasztaltabb több hónapja itt levő fotóst. Hátha átkerülök egy nagyobbra. Ott sokkal kevesebb, nyugisabb a munka, igaz bonusz sincs. Mert most is 40 ezer helyett 50 ezer dollárt termeltünk. De mondjuk az lenne a bonusz, hogy eljutnék sok más szép helyre mert ennek a hajónak, csak a Nassau ami értelmes. A másik két kikötőben semmi sincs.
Lassan kezdek a vendég csalogatásba is belejönni. Kialakulnak azok a mondatok amikre hajlandóak fotózkodni. Persze ez függ, hogy melyik nap, meg milyen fotózás. Mert pl a kapitánykerékkel való fotózás az utolsó nap, az halál. Már előtte vagy 3X biztos volt lehetőség fotózkodni, fotózkodni se nagyon akarnak, (vagy legalább is utána fizetni a képekért). A képek ára. 5X7 1000Ft, ezek a kerekes, meg egyéb pillanatnyi képek. Van egy kicsivel nagyobb, az 1400ft. És van a nagy méret a 8X10 1800ft. És vannak a portrék azok 2400ft azok is 8X10-esek. (200 ft=1USD) és minden másolat 1000ft. Megértem hogy nem akarják megenni. De vannak időnként akik meg 20-40 ezer forint között vásárolnak képet keretet. Meg ezt azt.

Október 21 péntek.

Már megint eltelt egy hét. Kezd egyre gyorsabban telni az idő. Megint péntek, megint nassau, és megint nincs annyi idő, hogy legyen értelme kimenni. Így inkább csak pihenek, meg írogatok pár sort.
El is felejtettem írni, hogy az első nap ott ragadtunk a kikötőbe, mert a vihar miatt a kapitány nem mert kimenni az óceánra. Így reggel 7 kor indultunk úgy 14 órával később a tervezettnél.

Aztán meg most hételején Nassauban összetalálkozunk a imagination-nal (az előző hajóm).
Ők is azért jöttek most ide, mert valami nagy vihar volt keywest és conzumel között, így helyette nassauba, meg freeportba mentek ők is. Így véletlenül találkoztunk. Érdekesvolt viszontlátni a volt munkatársakat. Volt egy élőzenekaros buli a hajó orrában, majd az egyik nem túl nagy nassaui bulizós helyre mentünk. Ennek a neve Bambu.
Én nem maradtam valami sokáig, mert nagyon nagy volt a tömeg, azt meg nem szeretem, meg, azért fáradt is voltam. De ez ilyen csapatépítő jellegű volt, mondhatni kötelező.

A főnök eléggé érdekes fazon. A munkában nagyon kemény, mondhatni könyörtelen, egyetlen dolgot elnéz, ha másnapos vagy. Amanda aki a az első 2 hétben volt a főnökünk mondta is hogy vagy nagyon jó leszek vagy mehetek haza.
A múltkor mikor Port canaveralba voltunk volt egy kis ismerkedés a fotósok között. Ott kérdezte a főnök tőlünk gyakornokok közül (3an vagyunk, csak mások már legalább 1 hónapja ott vannak), hogy szerintünk miért kerültünk oda? Aztán valami olyasmit mondott, hogy a legjobbat választja ki vagy mit. Ami nem tudom mennyire volt igaz, vagy csak inkább önbizalom növelő bla bla.

Az emberek pózolásában sokat fejlődtem, de még gyorsabbnak kell lennem, és minden szituációra megfelelő pózok ismerete. A múltkor ez egyik napi portréimból 12-őt megvettek. Ez elég jónak számít. A főnök meg is jegyezte, hogy szép munka.
Amiben még sokat kell fejlődnöm, az a be invitálása az embereknek a fotózáshoz, meg hogy 2-3 hangerővel hangosabb legyek. Ami furcsa nekem, meg nehéz is, mert nem ilyen vagyok, de muszáj lesz, vagy mehetek haza. Amit akármennyire is hiányzik szeretnék elkerülni.

Időnként annyira nincs erőm. pl ma reggel is mikor fotóztunk. Fárasztó napról napra dolgozni, és kb hetente 1x amikor nassauban vagyunk akkor van idő kimenni a városba, meg értelme is. Mert igaz Port canaveralba is ki lehetne menni, de ott nincs semmi. Maximum ha kell valami mosópor vagy ilyesmi.
Valószínű 8 hónapos lesz a szerződésem, annyi szokott lenni itt azt mondják. Szóval júliusban mehetek haza ha minden jól megy. 

Október 25 kedd

Nassauban.

Igazából nem tudom mit is írjak. Szinte minden 3-4 napos út egyforma.

Igaz most van egy kis változás. Eddig mindig hajó kormány kereket fotóztam. Van egy fából készített régi stílusú kerék amit lehet mozgatni, és elég sokszor kell vel a vendégeket fotózni.

Például első nap a medencéknél, a háttérben a Carnival jelképével a kéménnyel. Ezt Funell- nak nevezzük. Aztán másnap amikor kikötünk, meg még aznap este is amikor formal night van. Ami azt jelenti, hogy mindenki kiöltözik. Aztán harmadnap megint ha 4 napos van és 2 helyen is kikötünk. Szóval elég sokszor. Igaz formal nighton nem fotóztam még, de minden máskor igen. Az első nap nehéz mert éppen akkor érkeznek a vendégek, és körbe akarnak nézni, vagy csak lepihenni, így nehéz beinvitálni őket. A második nap attól függ. Hogy hol vagyunk. Mert ha freeport-ban akkor az megint nem könnyű. Mert először lefotózzuk amikor kilépnek a hajóról, de még a hídon vannak, majd utána van két bahama-mama, meg egy jakanoo- (valami jellegzetes bahamai figura. Hasonlóan van felöltözve mint  a karneváli felvonulásokon a táncosok.) Szóval már vagy 4 képet csináltak mire odaérnek hozzám, jóhogy nem akarnak fotózkodni.

Na megyek mert csak egy félórás szünetem volt.

Október 26 Szerda

Tengeren. Ma egésznap a tengeren vagyunk. Tegnap délután, meg este is lehetett volna kimenni a városba, de inkább aludtam. Nagyon fáradt voltam, mert az előző 2 formal nigt alkalommal nekem kellet a vacsorai képeket kitenni a galériában. Na most ez úgy néz ki, hogy munka után ami kb éjfélkor ér véget. Nekiállok nagyjából minden 3 kép hátuljára ragasztani egy matricát aminek az a lényege, ha kimennek a galériából vele akkor a biztonsági kapu jelez. Szóval fel kell matricázni a képeket, majd utána kipakolni a falra. Persze odafigyelve, hogy ha van egy pár akikről van páros meg egyszemélyes fotó is akkor azt egy helyre feltenni, mivel kevés a hely. A múltkor 3 után végeztem vele. Kb 500 fotóról beszélek most. És ez csak az egyik. (mert kettő étterem van a hajón).
Szóval inkább aludtam. Igaz este felmentem egy sörre a személyzeti bárba, meg a fedélzetre, de nagyon fújt a szél, ezért nem is maradtam tovább. A többiek mentek a bambuba, nekem nem volt kedvem hozzá.

Ma a medencénél, meg a csúszdáknál fotóztam 11 től 2ig. sikerült a 300 képet megcsinálnom, ami az elvárt. Ez elég jó eredmény így 4. napon, amikor már nem nagyon akarnak fotózkodni. Vagy unják már, vagy tudják, hogy nem olcsó, vagy már nincs pénzük, esetleg már vettelk egy jó pár képet. 

Most a hátterek fel vannak állítva, van 1 órás szünet, utána 5-6 fotózás, majd vacsora fotózás, majd fél óra szünet, majd megint fotózás 7:15-8:30 ig, majd megint vacsora, csak a második szakasz, megint szünet fél óra, majd megint fotózás 11-ig. Majd összepakolás, galéria zárása. Éjfél körül vége.
A holnapi napot nem tudom mert az már másik út. Annak a beosztását holnap este tudom meg. És mindig csak egy útra előre.

Remélem ki tudok menni, a port kanaveralba. Ott van valami hipermaket szerű bolt, ahova kijárnak vásárolni a személyzeti emberek. Kéne 1-2 dolog.

November 3 – csütörtök.

Nem írok címet, csak dátumot, mert nincs értelme. Úgy is csak összefoglalókat írok.

Az elmúlt 4 napos Cruse kicsit más volt mint a többi. Egyrészt a hallowen miatt, másrészt a nagyfőnökök miatt. Ugyanis ezen a 4 napos úton a fotórészleg legnagyobb feje volt itt velünk hajón, figyelve minket, hogy hogyan is dolgozunk itt, meg jött vele még 5 nagyfőnök, akik alapvetően figyelték az egész hajót.
Igazából elég normális. Ha beszélsz vele, akkor nem érzed, hogy a nagy főnökkel beszélsz. Az első este volt egy meating, azaz egy közös elbeszélgetés vele. Igazából szinte csak ő beszélt, hogy valójában miért is van itt.
A lényege az, hogy hogyan tudnánk még több pénzt keresni.  Megfigyelje mi a hibáink, mi az amin kellene javítani, másrészt, meg magát az egész fotós részleget hogyan lehetne tovább fejleszteni.

Másrészt érdekes volt a halottak napja miatt. Kicsit olyan volt mint a farsang, de azért érződött az, hogy többnyire ijesztő jelmezbe próbálnak bújni. Meg hát a kisgyerekek rohangáltak mindenfelé cukorkát „kéregetve”. Az egyik estére, pontosabban 31.ére teljesen fel lett díszítve a csónak. Van egy nagy folyosó a 9.emeleten, ahol van a kaszinó, meg a bárok. Ott végig pakolták díszekkel. A díszek nagy része olyan volt, mint a búcsúkban a gyerekugráló. Mármint folyamatosan fúják a levegőt a díszbe, hogy a nyomás fenntartsa, az alakot. Na ilyenekből voltak hatalmas tökök, szellem lovaskocsi (kb fele akkora volt mint egy igazi) volt kaszáshalál, szellemek. Mi meg csináltunk egy kísértetes hátteret. Olyasmi hangulata volt, mintha egy kriptában lettél volna. Egy fekete kockát kell elképzelni, aminek az egyik oldala nyitott, és a belső része fel volt díszítve mű pókhálóval, sírkővel, csontvázzal, szellemmel, pókokkal, meg kívülről is volt háló, meg pók. A hátteret, meg két színezett vakulámpával világítottuk meg. Itt este bontás előtt csináltunk csoport képeket is. Remélem meg tudom majd szerezni digitálisan.

Szóval elég mókás volt.

A másik dolog meg az, hogy ahogy jön a tél, egyre több lesz az esős nap. Így volt ez a 4 napos úton is. Free porton, meg Nnassauban is esett, legalább is az elején amikor kint kellet dolgozni a kiszálláson. Na ilyenkor felvesszük a csodaszép kék esőkabátot, ráhúzunk egy zakcsót a fényképező gépekre, és szinte kint állunk az esőbe. Mivel hát ugyebár a vendég se nagyon akar kijönni. Csak azok akik már előre befizették a valamilyen túra utat. Persze tovább kint kell maradni, mert megvan, hogy kb 1200 képet kell csinálnunk ilyenkor átlagban. Mivel a vendégek később kezdenek kiszállingózni, így nekünk tovább kint kell maradni.

Ma ahogy elhagytuk a kikötőt megint eléggé mozgott a csónak. Kicsit elgondolkoztam rajta, mert mindig itt, port canaveral közelében van így. Ahogy távolodunk, közeledünk Nassauhoz megszűnik. Az egyik ok szerintem hogy Nassau mágiscsak egy szigetcsoport közelében van, ami valamilyen szinten csak csillapítja a hullámokat, de én inkább a golf áramlatra gondolok. Vagy valamelyik másik de hogy van itt áramlat a keleti oldalon az biztos. Szóval szerintem az is az egyik okozója a nagyobb hullámoknak.
Ma délután mikor felmentem a galériába, egy szép nagy rókával találtam szembe magam. Gondolom valamelyik vendég jól beevett, aztán mikor elkezdett mozogni a csónak, nem bírta sokáig magában tartani.

Nekem igazából nincs bajom vele, néha inkább idegesítő mintsem zavaró. Tegnap találkoztam egy Szegedről érkező pincér leányzóval. Két hete van itt, de csak most futottam vele össze. Ilyen ez a hajós élet. Sajnos ma ment tovább, a másik magyar pincér sráccal együtt, mert nekik itt volt a kéthetes tréning. Szóval ez a lány mondta, hogy őt nagyon megviseli, és nem is mer enni amikor egész nap kintvagyunk a tengeren, hanem amikor a csónak kiköt.

November 11 - Elation

Hajnal fél kettő. Most sikerült ágybakerülni.

Ez az utolsó 3 napos utam itt. Úgy volt ma fogom elhagyni a hajót, de mivel a cég nem kapott repjegyet vagy mi, azért még itt kell maradnom 1 krúzt. Szóval az van, hogy az egyik fotós srácnak a barátnője is fotós, és eltudták intézni, hogy ideküldjék. De persze így valakinek menni-e kell innen. És mivel én jöttem legkésőbb, meg első szerződéses vagyok, így engem jelöltek ki.

A következő csónakom neve ELATION. Ugyan ez a kategória, csak nem 3,4 napos utak, hanem 5. Ez kicsit jobb nekem, nem lesz annyira rohanós a munka. Meg persze a kikötők is szebbek. Nem beszélve arról, hogy a csónak otthona az  New Orleans. A célpontok pedig Mexikó.

Egyébként jól vagyok. A munka stresszes. Főleg most, hogy romlanak a statisztikák. Többek között, az időjárás változás miatt. Az első nap amikor elhagyjuk a kikötőt, eléggé hullámos szokott lenni. Hol jobban hol kevésbé, én kezdek már hozzászokni, de a vendégek egy része inkább a kabinban marad, a másik császkál, de azért nem érzi annyira jól magát, hogy képeket csináljon velünk. A másik része meg iszik ahogy csak bír aztán nehéz értelmes beállítani őket, páran ma este majdnem beborították nekem az egész hátteret. Mert hogy még a hajó is mozgott rendesen. A poénos fotókért meg nem fognak kiadni 4000 ft. így kevés értelmes kép készíthető.

A többi nap nem rossz, de akkor is nehéz megcsinálni az elvártat.

Tegnap este szúsít ettünk. Volt valami zöld csípős mártás, meg nyers gyömbér. Meg kóstoltam mindent annyira nem is rossz ám, de inkább csak ínyencség, legalább is nem tudnék megenni belőle sokat egyszerre, szóval ha éhes lennék, akkor nem tudnék vele jól lakni, hamarabb kikívánkozna belőlem.

Ja a legutóbbi Nassaus este kicsit görbére sikerül. Mondom ha már úgy is az utolsó akkor lemegyek a Bambuba. ( az a helyi diszko ahol a személyezet szokott járni). De még előtte volt egy kis buli a hajon is a személyzeti bár-ban. Utána mentünk át a Bambuba. Hát visszafelé nem tudom, hogy jöttem. Arra emlékszem, hogy valamelyik vendégcsajszinak akkor volt a 21. szülinapja. (itt ezt ünneplik meg jobban., nálunk ez a 18. )  Ők voltak vagy 3-4-en de hát nem voltak szomjasak ők sem. Ahogy bejutottam a hajóra fujták rám ezt a buli habot, vagy minek nevezzem. Ilyen színes fonalat folytak rám, meg fetrengtek a földön. Aztán még gyorsan meg akartam nézni a másnapi beosztásom. De végül nem tudom mikor kerültem ágyba, mert a főnökkel még egy darabig eldumáltunk. Egyébként ő is ott bulizott velünk a bambuba.

Másnap a halálomon voltam. Kelés reggel, munka a fedélzeten a tűző napon, munka egész nap, meg a hajó is eléggé mozgott akkor.

A lényeg, hogy a foglalkozás elérte célját.

Holnap megint lesz valami élőzenekaros buli a hajóorrában a szabad ég alatt.