A második csónakon.

A Beilleszkedés - Október 11 kedd

Mégis csak kimerészkedtünk, de nem jutottunk el csak a közeli kisboltba. Na ott vettünk ezt azt aztán mivel megint felerősödött visszamentünk a hotelba. Majd fel a lakosztályba. Ez úgy alakult, hogy az másik leányzó aki ott volt velem az interjún egyszer csak megjelent a hotel étteremben. Kicsit meglepett, de nem is értem mért. Mint kiderült már 1,5 hónapja itt dolgozik.
Azt mondta, hogy nagyon kemény a munka, igaz ő nagy csónakon dolgozott, mondhatni hajón. Hehe Szóval 8 napos krúzokat csináltak. Na most ilyenkor az utolsó 2-3 nap nagyon nehéz. Mármint akkor már tényleg mindenki utálja a fotósokat, egyfolytában zaklatják a vendégeket, persze senki nem akar fényképet, de nekünk mint fotósoknak hozni kellene a számokat. Viszont ő a jelentkezési papírba beleírta, hogy ért a képszerkesztéshez (amit én is megtettem) és szóltak neki, hogy van üresedés a fotólaborba. Persze elvállata. Sokkal jobb meló. Órában egyforma a két munka, csak laborosként nem kell célokat teljesíteni, vendégekkel bájologni, meg mindent rájuk tukmálni. És még a beosztásuk is normálisabb.

Remélem nekem is felajánlják majd, vagy ha nagyon elegem lesz ebből, esetleg a főnöknek abból hogy nem vagyok elég hospitality azaz vendégszerető vagy mi akkor ár tudok menni abba a pozícióba.
Szóval neki már csak a lakosztály maradt azért kapta azt. Ja egyébként azért volt ott, mert egy 2 hetes laboros tréningre kell mennie, persze egy másik hajóra. A lakosztály az 2 szoba meg kanapé, hűtő, mikró, egy hatalmas kád. (kb 4 személyes). Így ott összegyűltünk aztán dumálgattunk a melóról, meg nem tudom miről. Meg iszogattunk az általam hozott igazi magyar „gyümülcslevekbő” mindenkinek ízlett, meg jól is esett.

Majd este felé kimentünk egy közeli falatozóba.

Tipikus Amerikai etető. Piros bőr boxok, mindenhol vagy hokis, vagy amerikai focis, vagy kosaras plakát, címer, stadion fotók. Nem volt valami nagy de vagy 15 tv tuti volt bent. Persze az előbb felsorolt sportok valamelyike volt az adás. 4-en mentünk le. A csajok hamburgert, én meg Zoltán hot-dog-ot ettünk. A mustár a tipikus sárga a ketchup meg a tipikus piros flaskában volt amit a filmekben is látni. Egyébként nagyon finom volt és laktató is.

Másnap kelés 4 kor. 5-re kellet lent lenni, de a busz megint késett. Ezúttal 1 órát.
majd buszozás Orlandó mellé port canaveral-ba. Ez a kikötője a sensation-nek.
Végig esős idő volt, hol aludtam, hol bámészkodtam. Igaz sokkmindent nem lehetett látni, elég egyhangú volt a táj. A pálmákat kicsit megtépte a szél. Az út mellet hevertek a hatalmas levelek. Meg mindenfelé ált a víz.

Majd beköltözés. Megint végig kellett hallgatni egy biztonsági előadást. Majd találkozó a Managerrel. Egy perui-i kopasz faszi. Majd mint kiderült nekem nincs felszerelésem, és délután a hátterek  felállításával, majd portrék fotózásával és vacsora fotózással kezdem a napot.
Kérdem ha nincs gép akkor mégis hogy? Hát kérjek kölcsön attól aki épp nem dolgozik.
. . .

Október 16 péntek.

Tehát úgy rendesen belekezdtem a munkába. Az első nap az borzasztó volt. Meg második is. Úgy 3\4 ig telt az a bizonyos pohár.

Ez a kölcsönzés nem lett volna rossz ötlet, ha nem kellet volna vagy 6 fotóst megkérni. Mindig valami indokkal, hogy ez nem jó az nem jó vagy csak simán gondolom nem akarta odaadni elküldött a másikhoz. Szóval az 1 óra fotózásomból lett 25 perc.
Aztán meg az is baj volt, hogy nem a kapott rendkívül kényelmet kínai cipőben voltam hanem a sajátban. Meg persze a hosszú haj. Amit azóta már levágattam. Annyira nem bánom, majd meg nő. Kevesebb vele a macera.
Aztán meg múltkor kint fotóztunk amikor meg fehér cipőt kell viselni. Na most nekem meg nincs fehér zoknim. Ezért nem is vettem fel. Na ez is gond volt. Utána megpróbáltam a lehetetlent. Nassau-ban venni zoknit. Na most ez kb olyan vállalkozás volt mintha klíma szerelő akarnék leni az Antarktisz-on. Sabaj, kicsit körbejártam a várost, meg persze voltam a tengerparton is. Azóta fotóztam vacsorát, portrét, kikötést, meg árultam a dolgokat. Az egyik vacsora fotót kicsit elrontottam, mert a párok fotózása után kevés egyedüli fotót csináltam, egyből jött a főnök, hogy ez mennyi veszteség, meg nem megmondta meg ilyenek. (utolsó nap meg csak párokat fotóztunk, kicsit elfelejtettem. Meg a múltkor is mikor 20 kép körül csináltam 1 óra alatt a háttérrel, hogy annak 100-nak kell lenni. Persze akkor is 1 emberé a kamera volt, 1 másik fotósé a vaku-távkioldó, egy másiké a softbox, meg az esernyő. Röhej egy kicsit de ez van. Ja meg minden cucc szinte épp hogy nem esik szét.

A múltkor volt egy kis üdvözlő party a személyzeti fedélzeten a hajó orrában. Volt egy láda tele jéggel meg sörrel, volt egy kis zene, aztán ott iszogattunk kicsit. A számlát meg a főnök állta.

Így 1 hét után már annyira nem rossz. A többiek is máshogy állnak hozzám. De ha a jóisten is megsegít, nem maradok sokáig. Valakinek menni kell.
Nem ez most nem a kiszavazó show. Egyszerűen csak jönnek majd ketten valahonnat, valakit meg el kell a főnöknek küldeni.
Én meg beszéltem vele, hogy mivel senkit nem ismerek itt, meg én tudok a legkevesebb a „helyi szokásokból”  így neki is jobb he engem küld tovább nem valamelyik tapasztaltabb több hónapja itt levő fotóst. Hátha átkerülök egy nagyobbra. Ott sokkal kevesebb, nyugisabb a munka, igaz bonusz sincs. Mert most is 40 ezer helyett 50 ezer dollárt termeltünk. De mondjuk az lenne a bonusz, hogy eljutnék sok más szép helyre mert ennek a hajónak, csak a Nassau ami értelmes. A másik két kikötőben semmi sincs.
Lassan kezdek a vendég csalogatásba is belejönni. Kialakulnak azok a mondatok amikre hajlandóak fotózkodni. Persze ez függ, hogy melyik nap, meg milyen fotózás. Mert pl a kapitánykerékkel való fotózás az utolsó nap, az halál. Már előtte vagy 3X biztos volt lehetőség fotózkodni, fotózkodni se nagyon akarnak, (vagy legalább is utána fizetni a képekért). A képek ára. 5X7 1000Ft, ezek a kerekes, meg egyéb pillanatnyi képek. Van egy kicsivel nagyobb, az 1400ft. És van a nagy méret a 8X10 1800ft. És vannak a portrék azok 2400ft azok is 8X10-esek. (200 ft=1USD) és minden másolat 1000ft. Megértem hogy nem akarják megenni. De vannak időnként akik meg 20-40 ezer forint között vásárolnak képet keretet. Meg ezt azt.

Október 21 péntek.

Már megint eltelt egy hét. Kezd egyre gyorsabban telni az idő. Megint péntek, megint nassau, és megint nincs annyi idő, hogy legyen értelme kimenni. Így inkább csak pihenek, meg írogatok pár sort.
El is felejtettem írni, hogy az első nap ott ragadtunk a kikötőbe, mert a vihar miatt a kapitány nem mert kimenni az óceánra. Így reggel 7 kor indultunk úgy 14 órával később a tervezettnél.

Aztán meg most hételején Nassauban összetalálkozunk a imagination-nal (az előző hajóm).
Ők is azért jöttek most ide, mert valami nagy vihar volt keywest és conzumel között, így helyette nassauba, meg freeportba mentek ők is. Így véletlenül találkoztunk. Érdekesvolt viszontlátni a volt munkatársakat. Volt egy élőzenekaros buli a hajó orrában, majd az egyik nem túl nagy nassaui bulizós helyre mentünk. Ennek a neve Bambu.
Én nem maradtam valami sokáig, mert nagyon nagy volt a tömeg, azt meg nem szeretem, meg, azért fáradt is voltam. De ez ilyen csapatépítő jellegű volt, mondhatni kötelező.

A főnök eléggé érdekes fazon. A munkában nagyon kemény, mondhatni könyörtelen, egyetlen dolgot elnéz, ha másnapos vagy. Amanda aki a az első 2 hétben volt a főnökünk mondta is hogy vagy nagyon jó leszek vagy mehetek haza.
A múltkor mikor Port canaveralba voltunk volt egy kis ismerkedés a fotósok között. Ott kérdezte a főnök tőlünk gyakornokok közül (3an vagyunk, csak mások már legalább 1 hónapja ott vannak), hogy szerintünk miért kerültünk oda? Aztán valami olyasmit mondott, hogy a legjobbat választja ki vagy mit. Ami nem tudom mennyire volt igaz, vagy csak inkább önbizalom növelő bla bla.

Az emberek pózolásában sokat fejlődtem, de még gyorsabbnak kell lennem, és minden szituációra megfelelő pózok ismerete. A múltkor ez egyik napi portréimból 12-őt megvettek. Ez elég jónak számít. A főnök meg is jegyezte, hogy szép munka.
Amiben még sokat kell fejlődnöm, az a be invitálása az embereknek a fotózáshoz, meg hogy 2-3 hangerővel hangosabb legyek. Ami furcsa nekem, meg nehéz is, mert nem ilyen vagyok, de muszáj lesz, vagy mehetek haza. Amit akármennyire is hiányzik szeretnék elkerülni.

Időnként annyira nincs erőm. pl ma reggel is mikor fotóztunk. Fárasztó napról napra dolgozni, és kb hetente 1x amikor nassauban vagyunk akkor van idő kimenni a városba, meg értelme is. Mert igaz Port canaveralba is ki lehetne menni, de ott nincs semmi. Maximum ha kell valami mosópor vagy ilyesmi.
Valószínű 8 hónapos lesz a szerződésem, annyi szokott lenni itt azt mondják. Szóval júliusban mehetek haza ha minden jól megy. 

Október 25 kedd

Nassauban.

Igazából nem tudom mit is írjak. Szinte minden 3-4 napos út egyforma.

Igaz most van egy kis változás. Eddig mindig hajó kormány kereket fotóztam. Van egy fából készített régi stílusú kerék amit lehet mozgatni, és elég sokszor kell vel a vendégeket fotózni.

Például első nap a medencéknél, a háttérben a Carnival jelképével a kéménnyel. Ezt Funell- nak nevezzük. Aztán másnap amikor kikötünk, meg még aznap este is amikor formal night van. Ami azt jelenti, hogy mindenki kiöltözik. Aztán harmadnap megint ha 4 napos van és 2 helyen is kikötünk. Szóval elég sokszor. Igaz formal nighton nem fotóztam még, de minden máskor igen. Az első nap nehéz mert éppen akkor érkeznek a vendégek, és körbe akarnak nézni, vagy csak lepihenni, így nehéz beinvitálni őket. A második nap attól függ. Hogy hol vagyunk. Mert ha freeport-ban akkor az megint nem könnyű. Mert először lefotózzuk amikor kilépnek a hajóról, de még a hídon vannak, majd utána van két bahama-mama, meg egy jakanoo- (valami jellegzetes bahamai figura. Hasonlóan van felöltözve mint  a karneváli felvonulásokon a táncosok.) Szóval már vagy 4 képet csináltak mire odaérnek hozzám, jóhogy nem akarnak fotózkodni.

Na megyek mert csak egy félórás szünetem volt.

Október 26 Szerda

Tengeren. Ma egésznap a tengeren vagyunk. Tegnap délután, meg este is lehetett volna kimenni a városba, de inkább aludtam. Nagyon fáradt voltam, mert az előző 2 formal nigt alkalommal nekem kellet a vacsorai képeket kitenni a galériában. Na most ez úgy néz ki, hogy munka után ami kb éjfélkor ér véget. Nekiállok nagyjából minden 3 kép hátuljára ragasztani egy matricát aminek az a lényege, ha kimennek a galériából vele akkor a biztonsági kapu jelez. Szóval fel kell matricázni a képeket, majd utána kipakolni a falra. Persze odafigyelve, hogy ha van egy pár akikről van páros meg egyszemélyes fotó is akkor azt egy helyre feltenni, mivel kevés a hely. A múltkor 3 után végeztem vele. Kb 500 fotóról beszélek most. És ez csak az egyik. (mert kettő étterem van a hajón).
Szóval inkább aludtam. Igaz este felmentem egy sörre a személyzeti bárba, meg a fedélzetre, de nagyon fújt a szél, ezért nem is maradtam tovább. A többiek mentek a bambuba, nekem nem volt kedvem hozzá.

Ma a medencénél, meg a csúszdáknál fotóztam 11 től 2ig. sikerült a 300 képet megcsinálnom, ami az elvárt. Ez elég jó eredmény így 4. napon, amikor már nem nagyon akarnak fotózkodni. Vagy unják már, vagy tudják, hogy nem olcsó, vagy már nincs pénzük, esetleg már vettelk egy jó pár képet. 

Most a hátterek fel vannak állítva, van 1 órás szünet, utána 5-6 fotózás, majd vacsora fotózás, majd fél óra szünet, majd megint fotózás 7:15-8:30 ig, majd megint vacsora, csak a második szakasz, megint szünet fél óra, majd megint fotózás 11-ig. Majd összepakolás, galéria zárása. Éjfél körül vége.
A holnapi napot nem tudom mert az már másik út. Annak a beosztását holnap este tudom meg. És mindig csak egy útra előre.

Remélem ki tudok menni, a port kanaveralba. Ott van valami hipermaket szerű bolt, ahova kijárnak vásárolni a személyzeti emberek. Kéne 1-2 dolog.

November 3 – csütörtök.

Nem írok címet, csak dátumot, mert nincs értelme. Úgy is csak összefoglalókat írok.

Az elmúlt 4 napos Cruse kicsit más volt mint a többi. Egyrészt a hallowen miatt, másrészt a nagyfőnökök miatt. Ugyanis ezen a 4 napos úton a fotórészleg legnagyobb feje volt itt velünk hajón, figyelve minket, hogy hogyan is dolgozunk itt, meg jött vele még 5 nagyfőnök, akik alapvetően figyelték az egész hajót.
Igazából elég normális. Ha beszélsz vele, akkor nem érzed, hogy a nagy főnökkel beszélsz. Az első este volt egy meating, azaz egy közös elbeszélgetés vele. Igazából szinte csak ő beszélt, hogy valójában miért is van itt.
A lényege az, hogy hogyan tudnánk még több pénzt keresni.  Megfigyelje mi a hibáink, mi az amin kellene javítani, másrészt, meg magát az egész fotós részleget hogyan lehetne tovább fejleszteni.

Másrészt érdekes volt a halottak napja miatt. Kicsit olyan volt mint a farsang, de azért érződött az, hogy többnyire ijesztő jelmezbe próbálnak bújni. Meg hát a kisgyerekek rohangáltak mindenfelé cukorkát „kéregetve”. Az egyik estére, pontosabban 31.ére teljesen fel lett díszítve a csónak. Van egy nagy folyosó a 9.emeleten, ahol van a kaszinó, meg a bárok. Ott végig pakolták díszekkel. A díszek nagy része olyan volt, mint a búcsúkban a gyerekugráló. Mármint folyamatosan fúják a levegőt a díszbe, hogy a nyomás fenntartsa, az alakot. Na ilyenekből voltak hatalmas tökök, szellem lovaskocsi (kb fele akkora volt mint egy igazi) volt kaszáshalál, szellemek. Mi meg csináltunk egy kísértetes hátteret. Olyasmi hangulata volt, mintha egy kriptában lettél volna. Egy fekete kockát kell elképzelni, aminek az egyik oldala nyitott, és a belső része fel volt díszítve mű pókhálóval, sírkővel, csontvázzal, szellemmel, pókokkal, meg kívülről is volt háló, meg pók. A hátteret, meg két színezett vakulámpával világítottuk meg. Itt este bontás előtt csináltunk csoport képeket is. Remélem meg tudom majd szerezni digitálisan.

Szóval elég mókás volt.

A másik dolog meg az, hogy ahogy jön a tél, egyre több lesz az esős nap. Így volt ez a 4 napos úton is. Free porton, meg Nnassauban is esett, legalább is az elején amikor kint kellet dolgozni a kiszálláson. Na ilyenkor felvesszük a csodaszép kék esőkabátot, ráhúzunk egy zakcsót a fényképező gépekre, és szinte kint állunk az esőbe. Mivel hát ugyebár a vendég se nagyon akar kijönni. Csak azok akik már előre befizették a valamilyen túra utat. Persze tovább kint kell maradni, mert megvan, hogy kb 1200 képet kell csinálnunk ilyenkor átlagban. Mivel a vendégek később kezdenek kiszállingózni, így nekünk tovább kint kell maradni.

Ma ahogy elhagytuk a kikötőt megint eléggé mozgott a csónak. Kicsit elgondolkoztam rajta, mert mindig itt, port canaveral közelében van így. Ahogy távolodunk, közeledünk Nassauhoz megszűnik. Az egyik ok szerintem hogy Nassau mágiscsak egy szigetcsoport közelében van, ami valamilyen szinten csak csillapítja a hullámokat, de én inkább a golf áramlatra gondolok. Vagy valamelyik másik de hogy van itt áramlat a keleti oldalon az biztos. Szóval szerintem az is az egyik okozója a nagyobb hullámoknak.
Ma délután mikor felmentem a galériába, egy szép nagy rókával találtam szembe magam. Gondolom valamelyik vendég jól beevett, aztán mikor elkezdett mozogni a csónak, nem bírta sokáig magában tartani.

Nekem igazából nincs bajom vele, néha inkább idegesítő mintsem zavaró. Tegnap találkoztam egy Szegedről érkező pincér leányzóval. Két hete van itt, de csak most futottam vele össze. Ilyen ez a hajós élet. Sajnos ma ment tovább, a másik magyar pincér sráccal együtt, mert nekik itt volt a kéthetes tréning. Szóval ez a lány mondta, hogy őt nagyon megviseli, és nem is mer enni amikor egész nap kintvagyunk a tengeren, hanem amikor a csónak kiköt.

November 11 - Elation

Hajnal fél kettő. Most sikerült ágybakerülni.

Ez az utolsó 3 napos utam itt. Úgy volt ma fogom elhagyni a hajót, de mivel a cég nem kapott repjegyet vagy mi, azért még itt kell maradnom 1 krúzt. Szóval az van, hogy az egyik fotós srácnak a barátnője is fotós, és eltudták intézni, hogy ideküldjék. De persze így valakinek menni-e kell innen. És mivel én jöttem legkésőbb, meg első szerződéses vagyok, így engem jelöltek ki.

A következő csónakom neve ELATION. Ugyan ez a kategória, csak nem 3,4 napos utak, hanem 5. Ez kicsit jobb nekem, nem lesz annyira rohanós a munka. Meg persze a kikötők is szebbek. Nem beszélve arról, hogy a csónak otthona az  New Orleans. A célpontok pedig Mexikó.

Egyébként jól vagyok. A munka stresszes. Főleg most, hogy romlanak a statisztikák. Többek között, az időjárás változás miatt. Az első nap amikor elhagyjuk a kikötőt, eléggé hullámos szokott lenni. Hol jobban hol kevésbé, én kezdek már hozzászokni, de a vendégek egy része inkább a kabinban marad, a másik császkál, de azért nem érzi annyira jól magát, hogy képeket csináljon velünk. A másik része meg iszik ahogy csak bír aztán nehéz értelmes beállítani őket, páran ma este majdnem beborították nekem az egész hátteret. Mert hogy még a hajó is mozgott rendesen. A poénos fotókért meg nem fognak kiadni 4000 ft. így kevés értelmes kép készíthető.

A többi nap nem rossz, de akkor is nehéz megcsinálni az elvártat.

Tegnap este szúsít ettünk. Volt valami zöld csípős mártás, meg nyers gyömbér. Meg kóstoltam mindent annyira nem is rossz ám, de inkább csak ínyencség, legalább is nem tudnék megenni belőle sokat egyszerre, szóval ha éhes lennék, akkor nem tudnék vele jól lakni, hamarabb kikívánkozna belőlem.

Ja a legutóbbi Nassaus este kicsit görbére sikerül. Mondom ha már úgy is az utolsó akkor lemegyek a Bambuba. ( az a helyi diszko ahol a személyezet szokott járni). De még előtte volt egy kis buli a hajon is a személyzeti bár-ban. Utána mentünk át a Bambuba. Hát visszafelé nem tudom, hogy jöttem. Arra emlékszem, hogy valamelyik vendégcsajszinak akkor volt a 21. szülinapja. (itt ezt ünneplik meg jobban., nálunk ez a 18. )  Ők voltak vagy 3-4-en de hát nem voltak szomjasak ők sem. Ahogy bejutottam a hajóra fujták rám ezt a buli habot, vagy minek nevezzem. Ilyen színes fonalat folytak rám, meg fetrengtek a földön. Aztán még gyorsan meg akartam nézni a másnapi beosztásom. De végül nem tudom mikor kerültem ágyba, mert a főnökkel még egy darabig eldumáltunk. Egyébként ő is ott bulizott velünk a bambuba.

Másnap a halálomon voltam. Kelés reggel, munka a fedélzeten a tűző napon, munka egész nap, meg a hajó is eléggé mozgott akkor.

A lényeg, hogy a foglalkozás elérte célját.

Holnap megint lesz valami élőzenekaros buli a hajóorrában a szabad ég alatt.